Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-27 / 30. szám

magántanulók is, kik azonkívül vizsgadíj fejében, ha evangélikusok 10 frtot, más vallásúak 20 frtot fizetnek. Minden tanuló a felvételről és a nyert jótéteményről aug. 20. körül értesítést kap. A jövő 1893—94-dik iskolai év szept. 1-én kezdődik. A felvételi és javító vizsgálatok és beiratások szept. 1—3. napjain tartatnak. A tanítás szept. 4-én veszi kezdetét. Kelt Eperjesen, 1893. julius 15-én. G-amauf György tképző igazgató. * Wupperthaler Festwoche. Ez a német protestánsok előtt egészen jól ismert collectiv kifejezés amaz evangéliumi ünnepségeket jelent, a melyek a Wupper völgyében fekvő két prot. városban, Elberfelden és Barmenben tartatnak. Ez ünnepségekre eljönnek az evangéliumnak a környékben (egyesek távol vidékekről is) lakó barátai s templomban, egyesületi helyiségekben nap nap után megtartják a »nyugot-németországi ker. ifj. egyesületek«, a »bergi biblia-terjesztő társulat*, az »evangelizáló egyesület*, a barmeni külmissziói intézet évi ünnepélyét. A környékben lakó lelkipásztorok lelkészi értekezletet tartanak, a melyen ez évben dr. Schlatter, greifswaldi tudós tanár »Glaube an die Bibel* címen tart előadást. Az ünnepségek egy álló hétig tartanak és természetesen egy csomó »Gesellige Vereinigung* is esik, a melyek közül egyen évekkel ezelőtt én is részt vettem, s most is fülembe cseng, mint 4—500 ifjú énekelte harsány hangon a rettenetes rossz kávé élvezése előtt: »Fahre fort! Zion fahre fort ím Licht. Lass die erste Liebe nicht!* Plej! ha ezt a mondást mi magyarra fordítva jól megszívlelnénk! * Sikertelen erőszakoskodás. Érdekes eset történt a napokban Pforzheimban, bizonyságául annak, hogy a r. kat. papok, ezek a békés lelkek, ugyancsak nagyszerű fogalommal bírnak a szülők szabadakaratáról és hogv minden istentelen eszközt felhasználnak arra, hogy a vegyes házasságból származott gyermekeket, »egyedül üdvözítő* gondoskodásuk alá vegyék. A pforzheimi római kath. pap, valami Brandhuber nevű ügyes, minden alkalmatosságnál szereplő, látszólag nemcsak türelmes, de kedves ember is. Hirdeti a békét, mint a mieink, fényes toasztokat mond az egyetértésre, mint a mieink, ezzel szemben kath. népgyűléseket tart, mint a mieink Komáromban és titkon lélekcsemp észéssel foglalkozik, szakasztott úgy, mint a mieink. Ez a képe ma a győzedelmes, triumpháló, az egyedül üdvözítő egyháznak. Újabban is bizonyságát adta, hogy nemcsak a világban forgolódáshoz, hanem a modern pápista pap kötelességéhez is nagyon ért, bárha a protestáns öntudat hajótörést szenvedett is törekvése. Egy katholikus férfiú betegen feküdt. A beteget látogató öreg nénikék által figyelmessé téve, a beteg akarata ellenére próbálgatta és elkezdette papi vigasztaló munkásságát, azt kívánta, hogy az atya beleegyezésével evangélikusnak keresztelt gyermekek katholikusnak Írassanak át s nagyobb argumentumul látogatásai kezdetén egy-két márkát hagyott a betegnél. A mint látszik, hogy szép szóval és fényes tallérral nem sikerül terve, feddőzéshez fogott s elmondta, hogy az asszony halálos bűn alá rekesztetett, a mi soh'se bocsáttatik meg neki, a miért soh'se nyer kegyelmet. A mint ilyen »ker.« intésekkel sem boldogult, megtudta az orvostól, hogy a betegnek napjai meg vannak számlálva, ezt közölte a beteggel s újabb fenyegetésekkel támadta meg. Az ember meghalt anélkül, hogy engedett volna. A halál után egy pár perccel, jő a szeretetteljes pap. a legkeserűbb szemrehányásokkal illette az asszonyt, hogy nem hivatta illő időben, a legnagyobb indulattal hagyta ott a halottas szobát, miközben rákiáltott az özvegyre: »Gondoskodjék, hogy valaki eltemesse férjét, mert én ezt nem cselekszem*. Az asszony nyugodtan felelt vissza: Tisztelendő ur, majd csak találkozik valaki, a ki eltemesse. Az elhunytat azután evangélikus lelkész temette el. (ő) * Gyászhír. Az ágfalvi, bánfalvi és lépesfalvi ev. egyházközség megszomorodott szívvel s kegyelettel jelenti nagytiszteletü Fleischhacker Károly ágfalvi evang. lelkész urnák, a soproni felső evang. egyházmegye esperesének, folyó évi julius hó 16-án, éjjeli 10Vs órakor hosszas szenvedés után, életének 73-ik, ágfalvi lelkészi hivataloskodásának 46-ik évében történt gyászos elhunytát. Áldott legyen emlékezete! ADAKOZÁS. A Nagypénteki Ref. Társaságba, melynek célja az elzüllött gyermekeknek Budán Otthont építeni, beléptek: 50 frttal alapító tagul Mechwart András; 10 frttal rendes tagokul Babics József (Zsombolya), özv. Plarmatzy Béláné »Koszorú* szerk., és Pándi István (Kigyós), pártoló tagokul Garzó Lajos, Garzó Eugénia (Pécs), dr. Harmatzy Dezső, Kanel Emília, özv. Bogriguez Károlyné. Adományoztak : Kovács János (Tata) 10 frt., Budai el. iskolai gyermekek 3 frt 41 kr., K.-Szt.-Miklósi ref. egyház 3 frt., Fejérvári Gyula hoboli 1. 2 frt 25 kr., Pál János (Nagy-Várad) 1 frt 50 kr., Baksay Sándor, Deák Lajos (Maros-Vásárhely), Lepage Lajos, Stark A. és Szalai Sándor (B.-Csaba), dr. Hajnal Albert (Kigyós), özv. Losonczyné, Rodriguez Károly és Vándorfi Venczel 1 — 1 forinttal, városhidvégi egyház 89 krt. Budapest, 1893. julius 17-én. Szöts Albert, pénztárnok. Szerkesztői üzenetek, M. F. N . . . . ty. Átadjuk a küldeményt a főszerkesztőnek. Sz. M. E s. Köszönet és igazi, magyaros kézszorítás. Az apróságok jönnek azonnal. A »Külfödi szemle* jön augusztus elején. Az ismertetés egy kicsit később. Hát Martensen ethikáját nem ismertetnéd egyszer? Janetnek utánna nézzünk. A figyelmeztetést köszönjük. Reméljük máshova is ment ily szózat. Az I. Kor. XIII. és a Zsid. X. 24 szellemében való munkálkodás a mi ideálunk, bár néha kényszerítve érezzük magunkat a Gal. II. 11. értelmében való szólásra. Pályázat tanári állomásra. A nyíregyházai ág. ev. főgimnáziumnál, áthelyezés folytán a magyar-német nyelv tanításával egybekötött helyettes tanszék megüresedvén, arra ezennel pályázat hirdettetik. A helyettes tanszék elnyeréseért pályázni akaró, protestáns hitvallású, képesítéssel biró tanárok, kellően felszerelt kérvényeiket a főgimnázium igazgatóságához f. évi augusztus hó 15 ig nyújtsák be. Fizetés: 800 frt o. é. Azon megválasztott, ki a tanári értekezlet által megszabott rendes tanóráin kivül a tornatanításra is képes, feltéve, hogy ez állás külön szakember által be nem töltetik, a tornatanításért még 400 frt javadalomban részesülhet. Nyíregyházán, 1893. julius hóban. Lefjler Sámuel, " Br. Meskó László, főgimnáziumi tanácsjegyző. 1—2 főgimn. felügyelő.