Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-20 / 29. szám

tői; részint pedig értesítették a hazai egyházi viszonyokról, az ez iránt érdeklődő külföldi prot. egyetemi tanárokat. Igy értesítette a külföldre ment Péczeli Király Imre 1 Pareust Alvinczinek Pázmánynyal vívott irodalmi harcáról. Majd kézbesítette 1610. május 14-én Pareusnak Baranyai Újfalvi Katona Imre (legutóbb gönczi lelkész) »Tractatus de patruum auctoritate* cimü munkáját, hogy azt nyomassa ki. Míg ezen, az egyházi atyák tekintélyéről irott munka kijöhetett volna, maga a szerző meghalt s halálhíre nagyon meghatotta Pareust; de annyival inkább buzdította őt, hogy azon igyekezzék, miszerint »Krisztus ezen hű szolgájának emlékezete s munkái, mulandó életével együtt, az egyházra nézve el ne veszszenek. Más egyéb honi Írásairól .. . gondoskodjanak mások — mondja Pareus — ezt pedig, melyet az ő lelkiösmeretességére biztak, kötelessége kibocsátani, hogy ezzel is a vitázó theologusokon segítsen. Annyival inkább, mert jó fegyverül szolgál a régiség álarca a^á rejtőző ellenség legyőzésére. A róm. kath. ellenfél ugyanis azt szokta mondani, hogy »jobb a régiekkel tévedni, mint az újítókkal helyesen gondolkodni*. Ki nem látja már az efféle állítás helytelen voltát! ... Az efféle állításoknak pedig bőviben vannak, valamint annak is, hogy a mit egy percben állítanak, a másik percben megtagadják. így vannak az egyházi atyák irataival is. A hányszor követelik és vitatják azoknak isteni eredetét, ugyanannyiszor meg is tagadják, ha érdekök ügy hozza magával. Majd vizsgálat alá veszi Pareus a leghatalmasabb róm. kath. vitázó Bellarmin2

jezsuita, majd bibornok következő fegyvereit: 1. szent Írásbeli bizonyítékok, 2. zsinati határozatok, 3. pápai rendeletek, 4. az atyák tekintélye, 5. az észből vett bizonyítékok. 1. A szentírást gyéren használja Bellarmin s csakis a régi és rossz fordítás szerint.; legtöbbször az apokryfusokból merített s csakis némely zsinatok és atyák, főpapok vagy saját nézete szerint magyarázva az idézetet. Bellarmin e fegyveréről tehát, valamint az észből vett bizonyítékairól sem kell tovább szólani, mert a szentírás helyesen idézve épen ellene fordul; az utóbbi pedig puszta helytelen okoskodás. A 2-ik fegyveréről a zsinati határozatokról, maga Bellarmin bevallja, (De Concil. II. k. 2. fej.), hogy »a zsinatok végzéseit hanyagul tárták fenn és hemzsegnek a sok hibától, melyeket a régiek szövegéből kell kitaszítani.* Ugy de a sok hibától hemzsegő bizonyítékoknak mi értékük lehet? Hogy pedig a régiek irataiból akarja a hibákat kijavíttatni, annak sincs értelme; mert a dolog természete szerint azok a régi iratok még hibásabbak. De Bellarmin azt is bevallja (De Concil. II. k. 12. fejezet), hogy némely zsinat, némely dologban tévedhetett. Pareus példákkal bizonyítja, hogy a hit dolgában részint tévedtek, részint egymásnak ellene mondanak a zsinatok. Igy a rimini zsinaton 600 püspök az arianismus mellett nyilatkozott s tagadta Krisztus istenségét; a 2-ik efézusi Eutiches tanát fogadta el. A 2-ik niceai istentörvényével egyezőleg megtiltá a képek imádását, de a contanci megcsonkítá az Urvacsorát, Krisztus szerzése ellenére. Ellenben helyesen cselekvé mind a konstanci, mind a bázeli zsinat, hogy a zsinat tekintélyét proklamálta a pápa felett. Végre a tridenti zsinat nemcsak tévedett, hanem csupa tévedésből és hibákból áll. 1 Tractatus de Patrónus aucthoritate előszava. 2 Bellarmin Róbert II. Marcell pápa nővérének fia, 1592-ben kijött »Vitatkozások a jelenkor eretnekeivel, a keresztyén!hit vitás tételei fölött* című munkájában, a protestánsok által megíámadott r. kath. tételeket akarta kifejteni és szabatosan formulázni. Fraknói: »Pázmány Péter.* (Tört. életrajzok) 21 — 22. lap. Hogy a zsinatok tévedhetnek Augusztinus (hippói püspök) maga nemcsak elismeri, hanem hirdeti is (Liber II. Controvers. Donát. Cap. 2.) De bárminők lennének is azok a zsinati határozatok, a szentírás ellenében semmi bizonyító erővel nem bírnak. Ez az utolsó fórum, Athanasius is azt mondja a zsinatot sürgető ariánusokkal szemben, hogy a szentírás tökéletesebb valamennyi zsinatnál s azok fölötte áll. De a zsinatok több kárt is tettek, mint hasznot; mert — Nazianzi Gergely szerint is — csak az egyenetlenség tüzét szították és pártérdeknek szolgáltak; a püspökök fényűzését és hatalmát növelték, mint ezt IV. Jenő pápa követe, Jellián bibornok, a baseli zsinaton őszintén be is vállá. A római pápa is az ő hatalmát — Krisztus tudománya ellenére — a püspökök gyülekezetének köszönheti. 3. Hijában hivatkozik velünk szemben Bellarmin (De concil. lib. II. Cap. 12.) a pápai rendeletekre is; mert azok nem szent iratok. A pápák továbbá velünk szemben perlekedő felek; már pedig senki a maga ügyében biró nem lehet. 4. Az atyák tekintélyét a mi illeti, itt Bellármin és jezsuita társai kockajátékosok; mert majd tökéleteseknek állítják, majd tökéletleneknek. Egyik egyházi atyát a másikkal szembeállítják s véleményöket a szerint fogadják, vagy vetik el, a mint nekik tetszik, mint ezt Újfalvi Katona Imre Traktátusában bebizonyítja. Meg kell tehát vizsgálni — mondja Pareus — valódiak-e azok az irások. melyeket Bellarminék az atyák neve alatt árulnak; mert Erasmus és más tudósok nagyon sokról kiderítették már, hogy költött iratok; sok helyt maguk a jezsuita cenzorok rontottak meg álnokul, mint .ez Bertrannus művének cenzorájánál nyilvánvalóvá lett. Jogunk lenne tehát megválogatni az egyházi atyák iratait; de még akkor is, mit sem bizonyítanak azok a szentirással szemben, épen maguk az atyák példája szerint. Igy pl. midőn Hyeronimus Augustinust Péter tagadását illetőleg nyolc régi atya tekintélyével zavarba hozta, ez Pál apostolra hivatkozott (Epist. 19 ). A Donatust követő Vincentiusnak, ki az egyházról szóló vitában Cyprianus, Hilarius és Agrippinusra hivatkozik, azt feleli, hogy mit sem érnek azok a kanonikus iratokkal szemben. Az atyák maguk sem kívánnak több tekintélyt, mint a szentírás. Auguslinus maga mondja, hogy csak azt higyjék el neki, a miben nem tévedett. Hyeronimus máskép vélekedett az apostolokról, máskép a többi írókról: az apostolok igazat mondtak, más tévedhetett, stb. (Adversus errores Joannis). Bellarmin maga is elösmeri (Lib. III. de Verbo. Cap. 10.), hogy az atyák némely dologban nem kis mértékben tévedtek. Ha tehát tévedtek: minő érvénye lehet ezen állításnak: »az atyák állítják: tehát igaz?* De Bellarmin azt is állítja (Lib. II. De Christo. Cap. 2.) »az atyák együttesen soha sem tévednek, bár ha olykor valaki tévedne is közülök«. De az atyák közül egyik sem volt próféta, sem apostol, hogy tévedhetlen legyen! Igy mindenik atyának meg van a maga külön tévedése is, meg van az együttes is, midőn pl. a szentírás ellenére tanítnak a pap nőtlenségről, a szüzesség érdeméről, Péter székhelye és elsőségéről, az egyházi uralomról, az Anti Krisztusról, mint külön emberről, Krisztusnak helyhez kötött leszállásáról az alvilágba, a purgatoriumról, a kereszteletlenül elhalt gyermekek elkárhozásáról stb., melyek a legtöbbnek könyvében feltalálhatók, ha ugyan azok az atyák könyvei ? ! (Folyt, köv.) H. Kiss Kálmán.