Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-20 / 29. szám

kath. püspök folytonos üldözései miatt, kénytelen volt veszprémi papságától és püspökségétől megválni 1710-ben, mikor Szikszóra vonult és késő vénséget érve halt meg.1 (Folyt, köv.) Thury Etele. BELFÖLD. A koesi ev. ref. egyház a XVII. században. Sz. Kiss Károly Töredékek Nagy-Igmánd és vidéke múltjából cimü munkájának bírálója e Lap 20. számában kárhoztatja a szerzőt, amiért forrásainak >ezeknek a nem egykorú, hanem nagyobb részt együgyü öreg emberek hűtlen emlékezete után, jó későre készült feljegyzéseknek hitelességében túlságosan megbízik«; mintha a történeti adatokat ki lehetne írni a kalamárisból, nem a fenmaradt emlékekből kellene összeszedni. Ha felhasználta a keze ügyében levő forrásokat, jól tette; nem ezt, inkább azt kell sajnálni, hogy — ugy látszik — nem merített minden kútfőből, a mely a tatai traktus egyházainak történetéhez adalékokat szolgáltathatna. Nem lehetünk ugyanis kétségben a felől, hogy a kocsi egyház történetét, a mely egyház érdemes papjának ajánlja müvét, különös gonddal dolgozta ki és ime előttem az eklézsia történetének a XVIII. század elején készült vázlata, a mely — csonka bár — nemcsak többet mond a nevezett egyházról, mint a mennyi a Töredékek 91—93.1. olvasható, de papjait is más rendben sorolja fel és megnevez közöttük olyanokat is, a kiket Szentkuti nem említ. Címe: »Succincta descriptio rerum ecclesiasticarum in ecclesia reformata Kocsiensi factorum imprimis de successione ministrorum ab anno 1612«; egy reá vezetett jegyzet szerint Komáromi Pál műve; található a Nemzeti Muzeumban. 1043. Qu. Hung. II. 44—47. lev. Közlöm, mint egyik fényes egyházunk történetének nem érdektelen adalékát minden megjegyzés nélkül úgy a mint találtam; Kiss K. is felhasználhatja művének második kiadásában. Ezeket a jószágokat birta akkor ama nagyemlékezetü Török Bálint, a ki is mind Pápát, mind pedig Debreczent reformálá egy Bálint nevü pap által, a kit magával alávitt vala Debreczenbe. Nem találjuk ugyan nyilvánvaló írásban ezeknek a helyeknek, melyek tartoznak a gesztesi dominiumhoz, reformációjoknak kezdetinek idejét: de kétség nélkül az a boldogemlékezetü uri ember ebben az ő jószágában is nem mulatta el az evangéliumnak terjesztését, a mint hogy másutt véghez vitte. Ezeknek utána penig mikor irnak 1594., 1595. nagy török haddal feljővén Szinán basa Győr alá, megveszi azt és ezt az egész vidéket tüzzel-vassal rontván, iszonyú pusztaságra fordítja ugy annyira, hogy az egész tartomány neveztetnék győri pusztának mind ez mai napig. Ebben a pusztában voltanak ezek a helyek épen 1611. és 1612. esztendőkig. De 1612. eszendőben osztán a gesztesi dominiumnak akkorbéli örökös ura Enyéngi Török István reformáló evangélikus nagy ur újonnan kezdette ezeket a helyeket szállítani, a mi képen ezen boldogemlékezetü urnák a megszállásrul adatott levelébül kitetszik, a melyről hogy a postesitas is megemlékezzék, ime szórói-szóra leirom. Ily renddel vagyon azért a levél. Mi Enyéngi Török István Hunyad vármegyének örökös főispánja, a felséges magyar királynak tanácsa és 1 Ugyanott 151. lap. főkapitánya Pápán. Adjuk tudtára és emlékezetül mindeneknek, a kiknek illik, minthogy ez elmúlt háborús időben a mi gesztesi várunkhoz tartozó jószágunk teljességgel elpusztult volt, mely puszta falunkat most akarjuk megszállítani és építeni, azért valakik reá akarnak szállani, adtunk mindeneknek hat esztendeig való szabadságot, hogy szabadosok légyenek minden szolgálattul és adófizetésiül ; eltelvén penig a hat esztendő, annak utánna esztendőnként summa pénz fizetésben végeztünk vélek szolgálatjokért. Ennek bizonságára adtuk e mi pecsétes levelünket kezünk irása alatt. Dátum in arce nostra Papensi 27. die Április 1612. Steph. Török de Enying m. pr. Ez levélbül világos dolog, hogy minekutánna ez hely sokáig pusztán állott volna, annakutánna kezdették megszállani circiter 1612. esztendőben ügy annyira, hogy már 1617. esztendőben derék lakóhely volt, a mint az akkor írattatott régi urbariumbul kitetszik, mely a mélt. grófoknál t. i. gróf Eszterházy József és Eerencz ő excellentiájoknál tartatik és énnékem mutattatott, a mikor 1722-ben ő excellentiájok ez dominiumban örökös urainak statuáltalak. Azutátul fogva azért t. i. a megszállástul fogva minden interruptio nélkül az Helvetica Confession levő reformata vallás gyakoroltatott ebben a kocsi helységben, a mint megtetszik a lelkipásztorinak, kik ebben az eklezsiában tanítottanak lajstromokbul, melyet nagy fidelitóstol leirok, a miképpen vagy szavahihető öreg emberektül kitanulhattam, vagy pedig régi Írásokban láttam. Meg kell penig jegyezni, hogy continua serie 1655-ig a szállástul fogva nem találom fel egymásután, kik következtenek: mindazonáltal elég ez a célra, hogy az idő alatt is református prédikátorok voltanak az eklezsiában, 1655. esztendőtül fogva penig egymás után való következésképpen egész eddig az ideig t. i. 1724. esztendeig lehozhatni. 1. Anno 1614. és 1615-ben és a tájon volt egy Berzeti nevü, a kit a község Bárczillainak is hívott. Efelől beszélték az öreg emberek, hogy az ő atyáiktól azt hallották, hogy a templomnak pusztulás miatt lett romladozásit ez rakosgatta be. Nem tanulhattam ki. mennyi ideig lakott itt. 2. Anno 1625. volt Saági Gergely nevű, a miképpen egy könyvben levő kézirásbul is világosan kitetszik, a melyet »Amicus et conservus Nicolaus Bay minister Ecclesiae Reformatae Motsaiensis Erudito Vin Domino Gregoris Saeghi. Ministro Kocsiensi fideli ac pio pro conservanda sui memoris offert hunc librum Anno 1625. 22. Octobris; ez penig a könyv volt a prédikátorok törvénye, avagy Canonja, melyet Pápán nyomtattanak ugyan 1625. és a könyv most is kezemnél vagyon. 3. Anno 1639. volt Darnai Péter. Ez kitetszik egy disputatiobul, melyet Sellyelyi nevű ifjú disputált Maccovius doctor alatt ugyan akkor esztendőben. De justificatione peccatoris és több tanítók között ajánlotta Darnai Péternek, akkorbéli kocsi prédikátornak. Ez szőnyi prédikátor is lett ennek utánna. 4. Anno 1655. volt Szilvási István.* Ez régenten volt budai prédikátor, (mert a török megengedte mind, hogy magyarok lakhassanak a városon, mind hogy tanítót tarthassanak) Budáról ment Bicskére és onnan hozták ez helyben. * Ettül fogva immár egymás után következő lajstrom szerint előszámlálhatni a tanítókat egész az ideig, a melyben leirom ezeket én Komáromi Pál, t. i. 1724. esztendeig, mivel vágynák régi emberek, a kik már ezt érték.