Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-20 / 29. szám

erőszakhoz nyúlt, az e végre felülről sugalmazott Körtvélyesi István kapitány. Ugyanis 1627. október 21-ikén Varga László és Gyalódi Lőrincz kapuőrző tizedeseket tömlöcre vetette, a miért megengedték, hogy épülő református templomhoz fövényét, vagyis murvát vivők bemehessenek.1

A kapitánynak ezen, mondhatni önkényü intézkedésével, az épülethez szükséges anyagok hordásától eltiltatván, ugyanaz nap, a lehető kellemetlenségek elkerülése végett félben hagyták a templom építését is, mint az anyakönyv szól: »szünt meg az épület, melynek mintegy negyed részét kőrakásában építettük volt meg, a bástya felől*. 2

talán azért, hogy a nemsokára Veszprémbe menő Zichy Pál érkezéseig zavarokat ne idézzenek elő, azt reménylvén, hogy majd az altábornagy személyesen elintézi dolgaikat. De ha még reményltek, úgy az a reménység most végkép megsemmisült. Az október 26-án Veszprémbe ért generális, másnap megnézte az elkezdett és félbenhagyott református templom falait,3

de semmiről nem intézkedett, s igy mintegy szentesítette Körtvélyesi István kapitánynak azon rendeletét, melylyel az épület anyagok hordását megtiltotta. A veszprémi végvárnak derék református vitézei azonban, különösen a vallását szerető Palothai Ferencz, nem nézhették fájdalom nélkül az épülőfélben levő temp-lom puszta falait., s mihelyt 1628. május 7-ikén értésükre esett, hogy »a király képe ő nagysága Győrre haza jött, mindjárt megválasztotta a sereg Palothai Ferencz uramat, hogy nála a templomépítést személyesen kérelmezze. Maga mellé vévén hát Gzepke György vajdát és a veszprémi várnak több előkelő katonáit, 1628. május 12-én megjelentek Győrött, a király képe előtt, nem tisztelgés, hanem kérés végett, »alázatosan esedezvén, hogy bántás nélkül építhessék auditóriumukat, mert fentszárnyaló telkeiknek méltó fájdalma nélkül, nem nézhetnek a félbenhagyott munkára. Kegyeskedjék hát véleszülétett nagylelkűségével elrendelni ő nagysága, hogy minden akadályoztatás nélkül bevégezhessék templomuk építését.« 4

Mely küldöttség elvégezvén ezekben közbenjáró tisztét, azon kegyelmes válaszszal tért vissza, hogy »építhetnek, csakhogy a többi házaknál magassága felyebb ne legyen, és hogy két sindelyre, vagy héjjazatra legyen.® 5 Kétszeres buzgósággal kezdették el ezen engedély megnyerése után a félbenhagyott munkát, mint fel van jegyezve 1628. junius 5-én, Isten segedelméből, s oly buzgó kitartással folytatták azt, hogy azon év októberében már a templom falai teljesen készen állottak, csakhogy mikor november 17-én a falakra a fenyőgerendákat is felrakták volna, Körtvélyesi István főkapitány azonnal Győrbe ment és informálta sinistre a király képét, azt jelentvén neki, hogy a veszprémiek nem az engedély szerint építették azt. Láthatni Körtvélyesi ezen árulkodásából is, hogy ő mint főkapitány és buzgó katholikus minden kicsinyes alkalmat megragadott, csakhogy meghiúsíthassa a reformátusok templomépítését, holott vallásuk szabad gyakorlatához a veszprémi végvárban levő katonáknak épen ugy, mint a város összes protestáns lakosságának az 1608 évi koronázás előtti törvénycikk I. szakasza értelmében joguk volt. De azon értelmezést fűzték ugy a katholikus főkapitány, mint azok. a kik Őt sugalmazták eme vallásügyi törvénycikkhez, hogy jóllehet annak rendelkezése szerint »a vallás szabad gyakorlata Magyarország véghelyein is, a magyar katonáknak min-1 U. o. 401. lap. 2 U. o. 402. lap. 3 U. o. 4

U. o. A kérvény latin fogalmazással. 5 Ugyanott. deni'itt szabadságukra hagyassék«,]

mindazonáltal ez sem nem rendeli, sem meg nem engedi azt, hogy templomot is építhetnek, mivel a vallásszabadságot templom nélkül is lehet gyakorolni. Ezért követett el Körtvélyesi főkapitány mindent, hogy a református templom fel ne építtethessék. Ugy látszik, a generális is azon véleményben volt, mint a főkapitány, mert mihelyt vette a feljelentést, azonnal rendeletet küldött Körtvélyesi Istvánhoz, melyet ennek távollétében Tállyai György alkapitány tartozott felbontani, s miután abban szemrehányólag elmondta volna, hogy »jól emlékezhetik kegyelmetek, micsoda feltétel és magatartás mellett engedtük meg, már az elmúlt esztendőben a veszprémi mindkét renden levő katonaságnak a templomépítést, mivel pedig kegyelmetek ezt a feltételt meg nem tartotta: auditóriumukat tovább építeni ne merészeljék, s annak befejezésétől ezennel eltiltatnak*.2 Ily sokféle mesterkedések és keresett kifogások által akadályoztatott több alkalommal ezen templom felépítése közben a veszprémi végvár lovas és gyalog serege. És mivel ezen templom építésénél mindenkor a katonaság fordul elő, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy Körtvélyesi Isván főkapitányon kivül, minden alkapitányok úgymint Tállyai György, Borsosgyőri János, Újvári Mihály. Miskey István, Laskói András, a lovas hadnagyok Vincze Gergely, Gál Ferencz, Csajági Máté, Palothai Ferencz, Vincze Jakab, Gorup Péter, Palotai Nagy János, Boboz Benedek; a vajdák mindannyian: Oroszy István, Kutszeghi Lukács, Zente István, Bógor István, Horváth Balázs, Boros Mihály, Nagy Gergely, Medgyesi János, Czepke György, Vaszary András, Szűcs Mihály, Szűr Tamás, Szabó Márton, Ecséri Lázár; a zászlótartók Nagy Albert, Vida Pál, Balassa Farkas, Horváth Miklós, Molnár János; a pattantyús Lakatjártó János, a trombitás Tessennyei, a dobosok Horváth János, Horváth Balázs, Gerencsér Imre, Katona János, a tömlöctartó Somogyi János, a porkoláb Simon Pál az egész őrség mindnyájan reformátusok voltak, s igy reformátusok voltak azok is, a kik Veszprém várát és magát a várost Pálffy Miklós és Scbwarczemberg seregének segélyével 1598-ban a Törököktől visszafoglalták. Az egész veszprémi őrség reformátussága mellett bizonyít a többször említett anyakönyv, a melyből mint láttuk, kitűnik az, hogyha a templomépítés ügyében felsőbb helyre folyamodtak, vagy arra nézve valamiben megállapodtak, kérvényüket mindig igy irták alá »Veszprém végvárának lovas és gyalog serege*, vagy a latinnak »exercitus praesidii Vesprém equestris et pedestris ordinis«, mely kérvényükre felsőbb helyről szintén igy jött a válasz: »Nemes, nemzetes és vitézlő uraknak, ő császári és királyi felsége veszprémi végvára fő- és alkapitányának, a lovasság vezéreinek, vajdáknak, és a többi lovas és gyalog renden levő katonaságnak, uraimnak és barátimnak«.3 Ugy ezek, mint a templomépítésről feljegyzett s előbb elmondott ezen szavak: »a veszprémi vitézlő sereg temploma* . . . ismét. » . . . választotta az egész sereg«, . . . mind a katonaság reformátusságára vallanak. És ezek a jeles vitézek nem nyugodtak addig, mig templomukat fel nem építették, és bár a templomra vonatkozó további feljegyzések itt megszűnnek az anyakönyvben, de erre nézve teljesen eligazít bennünket Kanizsai Pálfi János püspök levele, melyben azt írja,4

hogy »Gál Imre a vesz-1 Zsilinszky: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai. H58. lap. 2 A veszprémi reform, egyház 1614. éven kezdődő anyakönyve 402. lap. 3 Zichy Pál leveleinek cime ugyanott. 4 Tóth Ferencz: Tul a dunai reform, püspökök élete. 107. 108. lap.