Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-20 / 29. szám

letes módszertani utasítások is majd minden oktatási szervezetben olvashatók. A fegyelemtartás kérdésénél kikelnek az utasítások »a mérges kevély tanítóknak tanítványaikon véghez vitt kegyetlenségük« ellen. »A fenyíték — mondja Háry — legyen igazságos, ne sértse a becsületérzést s a fenyítőt vezesse a tiszta emberszeretet«. A dunamelléki Tanításmódja pedig a verést már csak erkölcstelenség esetében, az iskola kurátorának jelenléte mellett engedi meg. A testi nevelést általában ez időben még nem igen sorozták az iskola feladatai közé; csak a szigeti iskola systemájából olvassuk, hogy Háry Péter már különös gondot fordít a test nevelésére és utasításokat ad a játékra és testgyakorlatra. A játékügyet különben Nagy-Kőrösön is szabályozta egy 1803-iki iskolai törvény, mely tiltja a táncot, de megengedi a sakkot, ostáblát és muzsikát. A nevelés tényezői között első rangú szerepet játszik mindenütt az iskolai élet. Tapasztaljuk, hogy egy-egy iskola eltörölhet len vonásokkal nyomja rá minden növendékére a maga jellemét. És ha ez áll általában minden iskoláról, különösen elmondható a kollégiumokról. Ott, a hol több száz ifjú ugyanazon falak között, ugyanazon célból, ugyanazon törvények alatt él együtt és alkot egy kis társaságot, okvetlenül fejlődik ki bizonyos közszellem, mely ama néhány száz ifjú különböző gondolkozásának eredménye, de a melyben mégis a társaság minden tagja saját eszméit, saját egyéniségét látja kifejezve. Ez a közszellem. mely lehet jó vagy rosz, ha már egyszer megerősödött, ellenállhatlan erővel alakítja át a társaságba belépő ifjúnak jellemét a saját képére és hasonlatosságára. Azért egy-egy jó közszellemű kollégium hatása kiszámíthatatlan a nemzet erkölcsi és kulturális fejlődésére. A magyar kálvinistaság kulturális életének ily hatalmas két központja volt a debreczeni és pataki kollégium, mindkettő eredeti és virágzó iskolai élettel. Az ifjúság Patakon és Debreczenben a tanári karral együtt alkotja a »coetus«-t. Egy kis köztársaság ez, mely belügyeit önállólag intézi. Élén áll a rektor-professzor, ki az egész iskola felügyelője, a törvények őre és végrehajtója. Mellette a gazdasági, fegyelmi és rendtartási ügyeket az ifjúság közül választott tisztviselők kezelik. Az ifjúság elnöke a szenior, kit az ifjúság szavazattöbbséggel választ, a rektor megerősít. Tisztsége egykorú az iskolával: az erkölcsök őre, az iskolai levéltár és az iskolai jövedelmek kezelője. Ellenőrzője a contrascriba, szintén szavazattöbséggel választva: ő a rend őre, a benlakások felügyelője. A szenior és contrascriba vezetése alatt áll az esküdt deákok vagy Patakon a primáriusok testülete, mely 10—12 jól végzett, a tanári kar által kiválasztott erkölcsös ifjúból áll. Ők vezetik az ifjúsági istenitiszteleteket és alkotják az elsőfokú fegyelmi bíróságot. Ezeken kivül különböző nevek alatt kinevezett hivatalnokok intézik a háznagyi, gazdasági s más egyéb ügyeket; ilyenek voltak az oeconomus, provisor, vini- et libi praebitorok, vigilék, exploratorok, janitorok. A kollégiumi felsőbb tudományokat hallgató ifjúság két rendet alkotott. Az elsőbe tartoztak a publicus vagy nemes ifjak, a másodikba tógátusok vagyis a papi és tanítói pályára készülő szegény fiuk. Ez utóbbiak jótéteményekben részesültek s egyenruhát viseltek. Mindkét rendet, kivált a korszak elején szigorú fegyelmi es rendtartási szabályok korlátozák. Igy pl. a bentlakóknak a kollégiumból kilépni hetenként csak kétszer, szerdán és szombaton d. u. volt szabad; reggel 3 órakor kellett felkelni s este 9-kor lefeküdni. Pipázni egyáltalában nem volt szabad, de azért a súlyos pénzbírság dacára is, divatban volt a »longissima«. Kávéházba menni nem szabad. minthogy a kávé nem diáknak való ital. Nemet ruhát sem szabad viselni, minthogy a német mondir nem illeti meg a magyar diákot. Érdekes leírását adja a kollégiumi életnek Bessenyei György* ki maga is 5 évig lakott bent: »Erkölcsökre nézve — úgymond — a reformátusok pataki és debreczeni iskolájában csodát fogsz látni. Annyi ifjúságot meg tudnak együtt tartani. Háromszáz nőtlen legénynél, kiket deákoknak neveznek, több lakik egy iskolában együtt, kiknek idejüket 17 esztendőtől fogva számlálhatod 20-ig, 30—40-ig. A gyermekeket 7, 8, 9 esztendőnél kezdve veheted 17—20-ig. Ezek 1000 számokat meghaladván, sokaságukra nézve mind egymás közt laknak, tanulnak, élnek, esznek, isznak, hálnak. Hiszed-e, ha mondom, hogy köztük forogván 8 eszténdős koromtól fogva, soha életemben semmi fertelmességről nálok még csak nem is hallottam. Amennyien voltunk a pataki kollégiumban kicsinyeknagyok, azon ocsmányságoknak. zsodomiáknak még csak neveiket sem tudtuk, melyeket külső országokon sok helyen mások, mint mesterséget, ugy űztek. Micsoda nálok a gonoszság vagy mit tartanak ők elfajulásnak? Ha észreveszik, hogy titkon valamelyik deáknak szerelője van, ha táncol közülük egyik vagy másik a vendégfogadóban, ha cifra nyakravalót köt vagy hajat bodorít, valami ronda szót mond és a szégyen dolgot igazán megnevezi, már az gonosz, kire törvényt tesznek s kicsapják. Az ilyeneket csaknem ugy veszik nálok, mint külső társaságunkban azokat, kik templomokat vernek fel. meglopván azoknak oltári szentségeit. tla nemes ifjat hallottunk is, hogy vendégfogadóban táncolt, ugy csodálkoztunk rajta s olybá vettük, mintha házat gyújtott volna fel«. (Vége köv.) Martori Sándor. TÁRCZA. A veszprémi reformált egyház múltja. (Folytatás.) Ezen levélnek semmi haszna sem lett, sőt a reá adott válaszból már baljóslatú sejtelmek tűnnek ki, mert mikor Zichy Pál magyar levelére a veszprémi várban levő református sereg is magyar nyelvű felterjesztést küld, akkor meghallgatás, igazságszolgáltatás helyett eligazítja őket. »Vettem — úgymond — a kegyelmetek levelét, melyet pro informatione írt kegyelmetek az udvar felől, kit födél alá akar venni kegyelmetek. De mivelhogy az úrral ő nagyságával nincs ott fön magyar secretarius: hogy a kegyelmetek informátióját includálva kúldhessem fél ő nagyságának, kegyelmetek deákul csináltassa, és én nékem küldje. Interim az épülettől supersedeáljon kegyelmetek. az úr ő nagysága resolutiójáig.* ' Tehát hogy elkezdett munkájukat félbeszakítás nélkül folytathassák, mindenek előtt elkészítették az épülőfélben levő templomról informátiójukat latin nyelven, mely a fentebb közöltnek, majdnem szószerint való fordítása, különösen hangsúlyozván abban azt, hogy »domum hanc, cujus curiam tecto obducere in auditórium intendimus, piae memoriae Nicolaus Szabó, dux equestris certorum militum in hoc Confinis, in honorem Dei, ac usum ministrorum huic ecclesiae vesprimiensi confessionis helveticae, testamento legavit.« De ez is hiába való volt. Mert még Győrbe sem érhetett a felterjesztés, melylyel fundusukat, templomépítési ügyüket legitimálták, máris * Holtni-jának 97. lapján. 1 U. o. 401. 1. A levél kelt Győrött 1627. október 20-án.