Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-13 / 28. szám

egyáltalán nem akadályozta meg az elkereszteléseket. a térítvényeket; több biztosítékunk lesz belőle, mint eddig volt a bíróságok és közigazgatási hatóságok részrehajló eljárásából. Röviden szólva, én oly határozott nyereségnek tartom mind a protestáns egyházra, mint a magyar államra az egyházpolitikai reformokat, hogy megvalósításuk esetén már ezért is hajlandó vagyok elfogadni áz 1868: L1II. t.-c. említett módosítását, mert hisz ez végkép nem zárja ki, hogy a mi lelkészeink is ne törekedhessenek tisztességes eszközzel arra, hogy a vegyes házasságból származó gyermekeket mind megnyerjék a protestantizmusnak. Bizonyára mindaddig nagy szükség volt arra, hogy törvény állaoítsa meg a vegyes házasságbeli gyermekek vallását, mig a protestántizmus más irányban nem nyert oly eszközöket, melyek bölcs, okos használata mellett a siker reményével veheti föl a harcot az ultramontán katholicizmus ellen. Lehet, hogy tévedek, midőn az elmondottak alapján én ilyen eszközöknek látom a polgári házasságot és anyakönyvezést, bizonyos tekintetben a zsidó recepciót is, sőt — előrelátható s fentebb kifejtett nehézségei dacára — a vallásszabadságot is. S ha ez áll, akkor egyrészt az állampolgári szabad elhatározás végett, melyre mégis csak kényszert gyakorol mostani törvényünk, másrészt azért, mert magam is üdvösebbnek vélem elvileg, ha ugyanazon család gyermekei egy vallásban neveltetnek : elfogadhatónak tartom a szülék szabad rendelkezési jogát, az esetre pedig, ha ők nem intézkednének, akkor vagy a jelen rendelkezést tartom fentartandónak, melynek értelmében nem szerint követik szülőik vallását, vagy pedig még inkább a porosz törvény szabályát átveeendőnek, hogy ily esetben az összes gyermekek az atya vallását kövessék. Ez reánk már csak azért is előnyös volna, mert nemcsak nem különíti el a gyermekeket hitük szerint, hanem mivel a kath. és protestáns vegyes házasságoknál túlnyomó a protestáns vőlegények számaránya, meghozná a réven, mit a vámon talán vesztünk. Hogy a szülői szabad rendelkezés az egyházpolitikai reformok keresztülvitele esetén elfogadtassék, ezt a fenti okokon felül nemcsak az javalja, hogy igy a protestántizmus békeszeretetét, önfeláldozását, egyezkedésre hajlandó voltát igazolja s nem keseríti ki a harcot végletekig, mint az ultramontán párt, hanem az is, mert a zsidórecepció elfogadása után az is bevett vallássá lesz, s a vegyes házasság esetén az általános törvényt reájuk kiterjesztve, a zsidó apa fiai ipso falto zsidók, a zsidó anya leányai zsidókká lennének, holott a szabad megegyezés fentartása esetén valószínűleg az esetek túlnyomó részében a keresztyén vallásban fognak neveltetni. Br. Bcirtha Béla. KÜLFÖLD. Egy érdekes könyv, i. A protestáns irodalmi társaság legutóbbi közgyűlésére való pillantással kezdem. E visszapillantás magyarázza meg ama tervemet, melynek megvalósításához most hozzá fogok. Szándékozom ugyanis időnként érdekes, tanúságos, tudományos jellegű, de élénk, erőteljes külföldi munkákat ismertetni, a melyek a theologiai tudományosság iránti érdeklődést a gyakorló lelkészek körében ébren tarthatnák, a theologiai akadémiákon tanuló ifjúságnak tanulmányai folytatásában alkalmas segédeszközökül szolgálhatnának s egyúttal minden orthodox szárazságot, minden kritikai meddőséget, de minden közvetítő langyosságot is nélkülözve, annak fekarolása által, a mi a világi embert, mint a társadalom tagját érdekli, a magyar protestáns világiaknak is kellemes s a keresztyénség nagy kérdései és feladatai iránti érzéket fejlesztő olvasmányaivá válhatnának. T. i. ha magyarra lennének fordítva. Itt van azonban a bökkenő. A protestáns irodalmi társaság legutóbbi ülésén tettem egy sereg indítványt, (a melyek közt ott volt az is, hogy fordíttasson a társaság külföldi jeles munkákat), amelyeket előzetes tárgyalás végett a választmányhoz utasított a közgyűlés. Tehát még van reményem, hogy a legközelebbi közgyűlés megtartásáig lesz annyi igazi hitünk, mint a mennyi egy mustármagnak az ezredrészecskéje. Mert ha ennyi hitünk volna, akkor az én indítványaimban is, meg az elnök és titkár által közzétett s a társaság életének felélénkítésére vonatkozó indítványokban foglalt eszméket vagy ama határozottan üdvös gondolatot, a vándorgyűlések gondolatát is, meg lehetne valósítani. Természetesen legelőször is egy lelkes és lelkesítő, istenitisztelettel s más összejövetelekkel egybekötött valamely hatalmas eszmét kifejtő elnöki beszéddel megnyitott s a társaság minden téren megindítandó nagyszerű munkásságát jelző titkári jelentés és abból folyó élénk eszmecserével emlékezetessé tett közgyűlést kellene tartani, a melynek hatása alatt a világi urak, mint a Bethlenek és Rákóczyakhoz méltó utódja, nagy áldozatokra szánnák el magukat. Természetesen ilyen gyűlést nem fogunk addig tartani, mig kizárólag az irodalmi társaságnak nem szentelünk néhány napot, mert konventek idején fáradt mindenki, azután meg az a szellem, a mely ott leng, t. i. a dolgok letárgyalásának és elintézésének szelleme átragad az irodalmi társaságra is, pedig ebben csakúgy lüktetnie kellene a tettvágynak, forrása a lelkesedésnek és nevezetes kezdeményezésekhez nyilvánulnia a hegyeket mozgató hitnek. Most jövök már rá arra, a mit voltakép mondani akarok. Okvetlenül szükségünk van jóravaló külföldi termékekre. Tudom én azt jól, hogy hazai magyar theol. tudományos munkákra még inkább szükségünk van, csak hogy ezek sohasem születnek meg, ha csak általános érdeklődést nem keltünk ama nagy igazságok iránt, a melyek az ember hit- és erkölcsi világára vetnek fényt. Nem születnek meg különösen nálunk, a hol a theologiai tudományosság felvirágozásának mind anyagi, mind szellemi feltételei ez idő szerint majdnem teljesen hiányzanak. Az egyházat nagyon is világi intézménynek tekintjük, a melyet szépen el lehet administrálni, s mivel nem lelkesülünk azokért a megelevenítő igazságokért, amelyek az egyházat a Krisztus egyházává teszik, azért pénzt is keveset szánunk még az egyház külső szükségeire is, a mozgató eszmék fejtegetésére pedig még kevesebbet. Igy aztán theol. tudományosságunk mig egyfelől igen kis