Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-13 / 28. szám

praesentibus me Emerico Gál, Francisco Palothai, Stepbano Oroszi, Georgio Hegedűs « Ezek így meglevén, egy év telt bele, míg a szükséges anyagokat összehordották, s a veszprémi második templom helyét 1627. szeptember 28-án Kanizsai Pálfi János német-ujvári lelkipásztor és esperes jelenlétében ünnepélyesen kijelölték,1

s már szeptember 30-án >elkezdették a templom fundamentumának ásását a bástya felől (t. i. a várfelől.) Ásták legelsőben Palothai Ferencz szolgái és én (Gál Imre lelkész) szolgáim.* 2

A munka, dacára a kősziklás talajnak, oly gyorsan haladt, hogy 1627. október 6-án elkezdették a kőmivesek a fundamentum rakását.3 A helyi viszonyok megismerése céljából szükséges tudnunk, hogy azon templom, a melynek építéséről most szó van, már a második ref. templom volt Veszprémben. Hogy a régibb templom hol volt? nem lehet meghatározni, hanem »Patbai István püspök, és 1614-től első prédikátora a veszprémi reformátusoknak, ott lakott a hol most a vármegyeháza (ma már törvénykezési épület) napnyugoti északi széle vagyon; délnapkelet felé a második pap; azután az iskolatanítók és az iskolák, kiterjedvén a parochiális fundus a mostani vigyázó toronyig: délnyugatról kerítvén a bástya, s igy ezen templomnak ott kellett épülni és lenni, mely most a vármegyeháza (törvénykezési épület) mellett levő kanonok lakáshoz kertül használtatik«;4

falai azok voltak, melyek az említett kertnek egy részben most is falai, mert az 1614. évi anyakönyv 324. lapján ezt olvashatjuk »szűnt meg az épület, melynek mintegy negyed részét kőrakásában építettük volt meg a bástya felől.« Azonban alig kezdette meg a veszprémi reformált egyház második templomának építését, alig emelkedtek ki annak falai a földből, mindjárt értesítette Körtvélyesi István veszprémi kapitány Zichy Pál győri altábornagy útján a tábornokot, hogy akadályozná meg a veszprémi reformátusok templomépítését, a ki nem is késett sokáig válaszával, mert 1627. október 11-én már a következő levelet küldötte a veszprémieknek: > Esett értésére generális uramnak, ő nagyságának, Körtvélyesi István kapitány uram által, hogy kegyelmetek szentegyházat akarnak építeni újonnan Veszprémben. Annakokáért kegyelmeteknek azt parancsolja ő nagysága, hogy ennek a megnevezett szentegyháznak építésétől addig supertedeáljon kegyelmetek, és ne építse, míglen ő nagyságát meg nem informálja kegyelmetek felőle, hogy micsoda jussal bírja azt a helyet kegyelmetek, akin kezdett kegyelmetek építeni.« 5 Gál Imre veszprémi lelkész ezeket jegyezte fel ezen levélről az egyház anyakönyvébe:0

»Anno 1627. október 17. olvastuk meg Zichy Pál győri és hozzá tartozó végházak vicegenerálisának templomunk építésének elhagyása felől való levelét, melyre Körtvélyesi István veszprémi kapitány volt indító eszköz, kinek igyekezetét ne segélje, sőt szégyenítse meg az Ur Jézus, kinek tiszteletére munkánkat elkezdettük.« Jó reménységgel levén igaz ügyükben, a következő nyilt és őszinte választ küldték Zichy Pál levelére, az egész várbeli lovas és gyalog sereg nevében: »A kegyelmed hozzánk egész seregestől küldött Ie-1 Ugyanott 398 1. »Anno 1627. sept. 28 Praesente Clarissimo Domino Joanne P. Kanisaeo. .ecclesiae német ujvariensis ministro et seniore, caeterisque hujus ecclesiae primoribus facta dispositio de fundamento templi«. 2—8

Ugyanott. 4 Pap Gábor veszprémi ügyvédnek 1846-ban irt, s az anyakönyvhöz kötött jegyzete. 6-6

U. o. 398. 1. veiét, megadá Palotai Nagy János ő kegyelme, melyet nagy becsülettel vévén, el is olvastunk közönségesen, ő nagyságát azért, király képe urunkat, és kegyelmedet ő nagysága képében, a felől a hely felől, melyen elkezdett hajlékunkat építeni igyekezünk, ekképen informálhatjuk: Hogy ezt az udvart, melyet födél alá akarunk venni, és a házat, melyben prédikátorunk ő kegyelme lakik, az Istenben elnyugodott, jó emlékezetű Szabó Miklós hadnagy, halála előtt testamentumba hagyta Istennek tisztességére, hogy lenne hajlékunk, melyben tanítónk laknék, és holott Istent szolgálnánk. Mi azért egvébb oly nagy épületet, amint talán ott fent Ő nagysága kegyelmes urunk informáltatott. nem építünk, hanem azt a prédikátor háza udvarát akarjuk fedél alá venni; a falait, melyen a fedél álljon, kőből rakatjuk, mert mind a két felől levő fal erőtelen, hogy az udvar fedelét arra csináltathatnék. Mely hajlékunknak építése, hogy sem a Végháznak, sem másoknak ártalmára ne legyen, kegyelmedet ha az Úristen oly alkalmatossággal közinkbe hozza — melyet Istentől kívánunk szivünk szerint — kegyelmed maga megítélheti.* 1 (Folyt, köv.) Thury Etele. BELFÖLD. Az 1868: LIII. törvénycikk s az egyházpolitikai reformok. II. Megkísértvén az egyházpolitikai reformok jelentőségének, kiható erejének elvi és gyakorlati méltatását, áttérhetünk arra a második kérdésre, hogy e reformtervek megvalósítása dacára is ragaszkodjék-e a protestáns egyház az 1868: LIII. t.-cikk 12. §-ának változatlan fentartásához; vagy csak akkor egyeznék bele a módosításba, ha az 1848 : XX. t.-cikk minden következményeivel egyetemben meg lesz valósítva; vagy az 1848: XX. t.-cikk valósítását e kérdéstől elkülönítvén, a mondott reformok keresztülvitele esetére ne ellenezze a kérdéses törvényszakasz elejtését, illetve módosítását. Az első, s valljuk meg, hogy a mennyire a nyilvános felszólalásokból következtetni lehet, legelterjedtebb felfogása a protestánsok között az, hogy az egyházpolitikai reformok egyházunk szempontjából semmi oly értékes irományt nem tártalmaznak, melyek indokolhatnák az 1868: LIII. t.-c. 12. §-ának módosítását, sőt tulajdonkép ama reformok s e törvényszakasz közt semmi okozatos összefüggés nincs. Az állami anyakönyvezés, polgári házasság stb. nem erősítik a protestantizmust, a szülék szabad rendelkezési jogának megadása ellenben a katholikus papság lélekhalászata, a katholikus dogmák merevsége, ez egyház gazdagsága s befolyása mellett, egyenesen a különben is gyengébb protestáns fél megrontására vezet. Sőt mi tűrés-tagadás, merülnek fel oly nézetek is, bár ezt nem lehet a többség véleményének mondani, melyek — az ellenzéki politikai pártokhoz hasonlóan — nem látnak mást az egyházpolitikai programmban, mint egy kormánypárti kulisszaharc világba dobott eredményét, a most kormányra jutott férfiak politikai stréberségének eszközét, melylyel Szapáryt Tiszával szövetkezve megbuktatták, hogy 1 Ugyanott 399. 400. 11. melyet igy irnak alá: Dat. Veszprém, octóber 18. anno 1627. servitores submissi exercitus praesidii Vespremiensis, equestris et pedestris ordinis.