Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-13 / 28. szám

még szorosabb kapcsolatba hozta a humán stúdiumokkal. A megállapított tananyag — eltekintve némely azóta fejlődött tudománynak, mint pl. a magyar irodalomtörténetnek hiányától — a mai gimnázium összes tárgyait felöleli majdnem egészen a mainak megfelelő sorrendben és terjedelemben, ugyanannyira, hogy majdnem azt hinné az ember, hogy a gimnázium mai szervezete egy pár részlet betoldásával, a sárospataki iskola szervezetéből vétetett. A szóban levő szervezet a korszak végéig, sőt azontúl is 1828-ig érintetlen maradt, csak a magyar előadási nyelv ellen ujult meg a panasz 1815-ben, mivel az alkalmat szolgáltatott arra, hogy a latin nyelv közéleti használata mindinkább szűkebb határok közé vonuljon vissza. Lónyai Gábor emelte a vádat, hogy a még mindig közigazgatási nyelvül szolgáló latin nyelv elhanyagoltatik. Erre az egyházkerület a négy felső osztályában visszaállította ugyan a latin előadási nyelvet, de pár évi sikertelen próba után a nemzeti nyelv visszafoglalta az őt megillető helyet és csak az akadémián tanuló ifjak köteleztettek arra, hogy a latin nyelvet a tudományok tanulásában gyakorolják, oly formán, hogy a tudományok latin és magyar nyelven adatván elő, az ifjak is tartoztak felelni mind az egyiken, mind a másikon. A dunamellékiek tanításmódja Időrendben utolsónak jön az iskolák szervezésének megindításában a Dunamelléki egyházkerület. A dunai vidéken egész a mult század végéig nem lévén főiskola, a dunai kerülgtek iskolái valamint tanáraikat, ugy szervezetüket is a debreczeni vagy pataki kollégiumoktól nyerték. 1801-ben jelent meg a Dunmelléki egyházkerület »Tanítás Módja*, mely már önállólag szervezi a kerületben levő összes iskolákat. A Tanítás Módja mindenek előtt — a Ratio hatása alatt — tekintetbe veszi a tanulók közelebbi és távolabbi célját s e végből rendeli, hogy a superintendentiában levő minden iskolák magyar vagy nemzeti és centralis iskolákra osztassanak fel, hogy igy a nemzeti iskolákban egyedül azok a dolgok taníttassanak, melyek valakit értelmes és jó emberré, jó keresztyénné és jó polgárrá tehetnek: a centralis iskolákban pedig a deák nyelven kívül mindazokra a tudományokra oktattassanak, melyek a közhivatalt viselőknek és a tudós embereknek szükségesek. A nemzeti iskolák helye a falukban, a centrálisoké a központi fekvésű városokban van. De mivel a városokban sem lép minden fiu tudományos pályára, azért azt ajánlja, hogy ahol centrális iskola van, ott mindenütt legyen nemzeti iskola is. Miután az iskolákat ekként osztályozta, előbb általáános nevelési elveket köt a tanítok szivére, majd részletekben menő módszertani utasítások kíséretében szabja ki a különböző iskolák tananyagát. Az elemi iskola négy osztályának tárgyaiul kijelöltettek: az irás, olvasás, bibliai történetek Hübner nyomán, katechismus, az utolsó evben a Heidelbergi káté szerint: magyar nyelvtanból az orthografi a es a mondatok különféle nemei; számtanból négy alapművelet, hármas szabály, törtek; földrajzból Magyarország s az ausztriai örökös tartományok részletesen, Európa többi országai általánosságban; Magyarország története és a magyar törvények rövid summája; természettudományokból a gyakrabban előforduló tárgyak és jelenségek ismertetése, magyarázata; énekek és imádságok; végre az irálytanból a gyakrabban előforduló polgári ügyiratok Írásának módja. A gimnáziumi tanrendet egy, a latin nyelvtanítás hibáiról, céljáról és fontosságáról szóló értekezés nyitja meg. Igazi célja — úgymond — a latin nyelvtanításnak az, hogy a régi deák irókat megérthessük; mellékes érdek, hogy e nyelven conceptusainkat, gondolatainkat feltehessük és liogy, mikor a szükség kívánja, deákul helyesen és folyvást beszélhessünk. Megjegyzi azonban az utóbbit illetőleg, hogy »igazság szerint nem volna célja a deák nyelvtanulásnak, de a mi hazánknak állapotja múlhatatlanul azt kívánja, hogy nálunk a deákul tanulóknak ez is egy céljuk legyen«. A centrális deák iskolák tanfolyama kilenc esztendőre terjed ; ebből az első két év az elemi iskola s megfelel a nemzeti iskolák két első osztályának, a többi hét osztály a sajátképeni gimnáziuma következő tárgyakkal: vallástan, bibliatörténet és a Heidelbergi katechizmus, latin nyelv és irodalom, magyar nyelvtan, számtan: egyszerű és összetett műveletek, földrajz, általános, hazai és ókori történet, hazai és általános, görög nyelv elemei, rhetorika, logika, poétika és a természettudományok elemei. Ez utóbbit, illetőleg ajánlja a Tanítás Módja, hogy »mivel nem kevesen vágynák olyanok, kik a gimnáziumból egyenesen a világi életre kilépnek, vagy ha a kollégiumokba átalmennek is, minthogy egy-két esztendőnél többet ott nem tölthetnek, az ott felállított methodus szerint, azokat a tudományokat nem hallgathatják, melyekre egész életükben nagy szükség volna, minemüek a Naturalis História, a Mathesis és Fizika: tehát a nagyobb gimnáziumokban, mint extraordinárius stúdiumok, ezek is taníttassanak«. Épen igy mind a közönséges életre, mind a litteraturára nézve hasznosnak és szükségesnek tartaná a Tanításmódja a német nyelv princípiumainak tanulását is, ha a Rhetoriea és Logica classisban a feltett tudományok tanulásától valamely üres idő maradna. Végre a Toldalékban ügyet vet a Tanításmódja a leányiskolákra is. Sajnálattal említvén fel a leány gyermekek nevelésének elhanyagolását, felhívja a szülőket, lelkipásztorokat és elöljárókat, hogy leányiskolák jobb lábra állításán s a leányok iskolába járatásán minden módon fáradozzanak, mert »nemcsak illendő, hanem múlhatlanul szükséges is, hogy a leánygyermekek ugy neveltessenek s taníttassanak, hogy annak idejében a maguk különb-különbféle tekintetbeli kötelességeiknek megfelelhessenek. E célból a leányiskolák négy osztálya számára nemzeti iskolákéval nagy részben egyező tantervet irja elő. Általában elmondhatjuk a Tanításmódjáról, hogy készítői, ugy a nevelési elvek megállapításában, mint a tankörök kijelölésében koruk színvonalán álló müvet alkottak. A gimnázium ugyan a reáliák csekély terjedelemben való felvétele miatt náluk sem válhatott az általános emberi műveltség iskolájává, de elismeréssel említjük, hogy a klasszikus irodalmat nem sülvesztették a latin nyelv gyakorlati célú tanításának szolgálatába és hogy a hazai tárgyakat, főként a történetet, kellő íigyelemre méltatták, mikor annak kiküszöbölésére Debreczenben épen ez idő tájban tettek készületeket Végre elismeréssel kell adóznunk a Tanításmódja iránt azért is, hogy az elemi iskolákat a latin nyelv nyűgeiből való felszabadítás által először tette öncélú nemzeti vagy népiskolákká. A pápai és szigeti iskolák tantervei. Következnék még a tárgyaltak után a kisebb iskolák számára készült tantervek ismertetése. De nem lehet és nem is szükséges ezekre részletesen kiterjeszkednünk. Nem szükséges azért, mert általában mindnyájan a debreczeni vagy pataki kollégium szervezeteihez alkalmazkodtak. Csak itt-ott a részletekben mutatnak fel némi önállóságot. E tekintetben meg kell említenünk a pápai és máramarosszigeti iskolákat.