Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-06 / 27. szám

zeti és nem a haza veszélybe döntésének szándéka, valamint áll az is, hogy az irek között is vannak, a kik nem a papoknak akarnak nagyobb hatalmat adni, hanem csakugyan az ir népnek több szabadságot szerezni. Mind ennek dacára is azonban az angol hazafias tulnyomólag protestáns konzervatív párt támogatva a legkiválóbb liberálisoktól s a mérsékelt, nem pápistás katholikusoktól, győzni fog és ez jó lesz Angliára is, a világra is, annyival is inkább, mert Angliában a konzervativek nem a szabadság, hanem csak az erőszakos rázkódtatás ellen küzdenek és az íreknek, kiknek teljes szabadságuk van az általános szavazati jog megadása óta, szivesen megadják, a mi bajaik orvoslására szükséges, csak azt nem akarják megengedni, hogy túlzó, fanatikus papoktól vezetve, Angliának is, önmaguknak is romlást szerezzenek. A mi Németországot illeti, ott a legutóbbi választások folytán az ultramontán párt ugyan vesztett, de mégis a legnagyobb pártja maradt a birodalmi gyűlésnek, a sociálisták azonban körülbelül 10 szavazatot nyertek. A protestáns Németországnak is vigyázni kell tehát, és nagyon szükséges, hogy a német protestántizmus is kevésbbé negatív, kritikai, hanem inkább építő, positiv irányban fejtse ki erőit. Mi pedig lássuk meg a nemzetek életére veszélyes eszmeáramlatokat és készüljünk, mert azok árjai ide is elhömpölyödnek. Az ultramontán katholicizmus jogcímet formál magának a romboló törekvések erősödéséből, bár kéz alatt maga is segíti ezeket, mint Írországban, de bizonyos, hogy ha teljesen diadalmaskodik, zsarnoki uralmat, sötétséget és elnyomást visz mindenhova. A sociálista és anarchikus elemek rámutatnak a társadalom kétségkívül meglevő sebeire s jogcímet formálnak maguknak a társadalom erőszakos megváltoztatására. Mi bizunk az isteni gondviselésben s hiszszük, hogy a népek egészséges elemei idejekorán megtesznek mindent, hogy a társadalmi rend biztosítva legyen papi és világi zsarnokság nélkül, másfelől a szabadság szelleme mindinkább áthassa a népeket, mert hiszen ez a legbiztosabb óvszer a társadalom felforgatói ellen. E küzdelemben leghathatósabb eszköz az evangélium, mely indítja az embereket a társadalom sebeinek csendes, de biztos gyógyítására s ne feledjük el, mi magyar protestánsok, hogy ha mi az evangélium fegyvereit kellő módon nem forgatjuk, akkor a magyar józan katholikusokban nem lesz elég erő, hogy az ultramontán áramlatnak ellen álljanak s az egész nemzetnek nem lesz, hogy egyszerre a papistikus erőlködésekkel, másfelől a békési lázadásokat esetleg követő nagy felzúdulásokkal, győzelmesen megküzdjön. Eszünkbe jut a költő szava, a ki Európát egy hajóhoz hasonlítja s a sokféle veszedelemre való tekintettel azt énekli róla: Oly rémesen üvölt a bősz vihar már, Mégsem fognak munkához a vakok, Mikor recseg az árboc, zúg a hullám, Hogy a hajó már is lökést kapott; Zúg Boreász ragadozó dühével, A kitörő vész iszonyú nagy, Ugy fáj, hogy e hajó zűrzavarában Szegény hazám, hogy te is benne vagy? Mert ha még sem ébrednek a valóra, Sötét jövő von fátyolt a hajóra. Bemélem azonban, hogy mi nem leszünk vakok s a valláserkölcsi élet terén nem ragaszkodunk a chablonokhoz, nem elégszünk meg azzal, a mit »muszáj* tenni, hanem uj hittel törve előre, a magyar protestántizmust s ezáltal a magyar nemzetet is ujjáalkotjuk. X. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) IV. 1608—1616. I. Rudolf a bécsi béke ellen ; letétele. Pázmány fellépése az 1608-ki országgyűlésen. A bécsi béke becikkelyezése. Az első polémiák Pázmány és Alvinczi közt 1609. A bécsi békekötés a protestánsok igényeit anynyira a menynyire kielégítve s a politikai sérelmeket is nagyrészben orvosolván, helyreállította az ország nyugalmát. De hogy Rudolf csak kényszerűségből tette az engedményeket, hogy a legelső alkalommal viszszavonhassa -azokat, mutatja az, hogy az ellenállásra buzdító Forgách Ferenczet tette esztergomi érsekké, ki Pázmány Péter 1

jezsuitát vette maga mellé, hogy ez őt azon szándékában, hogy a 1 Pázmány Péter Panaszi Pázmány Miklós bihari alispán és Massai Margit fia volt és 1570. október 4-én született. A Pázmányok azon Pázmány lovagtól származtak, ki, mint efféle »kóbor lovagok* nem egyszer, István »vezér« alatt vetődött Magyarországra, állítólag a szentföldre szándékozván. István felszólítására itt maradt szerencsét próbálni s legyőzte a pogány vffzert, Koppányt. Sz. István királytól nagy jószágokat kapott; de később »nemzetsége igen elaprósodott®. Hanem meg volt a Pázmány nemzetségben az emelkedési vágy s igy a reformáció megindulásakor, épen ezen célból, ahhoz csatlakozott. Pázmány Miklós ifjú korában Báthory István környezetében élt, később Nagy-Váradon lakott s csakhamar belátta, hogy kedves dolog Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem előtt a katholicizmus térfoglalása; s igy, midőn első neje meghalt, a vakbuzgó katholikus Toldi Borbálát vette feleségül. Neje katholikus lévén, szivesen látta házánál Szántó István jezsuitát, kit 1581-ben rendeltek elöljárói Nagy-Váradra. A tudós és ügyes jezsuita rögtön kiismerte a terepet és megkezdte a jezsuiták szokott munkáját: aláaknázni a gyenge gyermeki meggyőződést. Ebben nagy segítségül volt neki a fiatal mostoha. Fraknói szerint ugyanis »kétségkivül a mostohaanya s a hittérítő összemunkálásának eredménye vala az, hogy Pázmány élete 13-ik évében a katholikus vallásra tért 1582-ben. (Fraknói Pázmány P. élete 13. lap.) Pázmány Pétert elébb Kolozsvárra küldték a jezsuita iskolába, hol 17 éves korában jezsuitává is lett. Innen Krakkóba, majd annak zord levegője miatt Bécsbe küldték (1589—1592.) Majd Rómában tanult 1597-ig s aztán 1601-ig Gráczban volt tanár. Ekkor Vág-Sélyére, aztán Kassára tették át, hol a protestáns lelkészek előtt félelmessé (?) tette magát és ezzel magára vonta Forgách Ferencz püspök figyelmét. 1602-ben Sélyén megjelenvén, a már ott időző Pázmányt irodalmi harcra tüzelé s ekkor jelent meg »Felelete Magyari Istvánnak az ország romlása okairól irt könyvére«. A protestánsoktól a XVI. században (70 év alatt) 241 nyomtatvány jelent meg s a katholikusoktól csak 31 ; Pázmány megakarta az arányt fordítani. E célból, hogy szándokát valósítani inkább legyen alkalma, visszahívták Gráczba 1603-ban. Itt a gazdag könyvtár, scholastika theologia tanítása mellett, melyet reá biztak, jobban alkalmat adott neki, hogy polemikus irói pályájára készüljön. Fraknói »Pázmány P.« 1—39. lapig.