Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-06 / 27. szám

röviden számot. Szinte hihetetlen, belélete, munkássága sokkal szegényebb, csekélyebb volt a külsőnél. Évhosszat 19—20 gyűlés tartatott. Őszintén szólva, kevés volt az érdeklődés, egy kissé több munkakedv, lelkesedés is bátran elkelt volna. Az első pár gyűlésen kissé éberebb volt a szokottnál a figyelem, melegebb az érdeklődés, a többi vánszorgott a közöny megszokott utján. Bár, nem lehet eltagadni, hallottunk egy-két szép, szinte művészi szavalatot, ügyesen, értelemmel, melegen előadott prédikációt, imát, egy pár komoly munkásságra valló bölcseleti és theologiai értekezést, volt elbeszélés, rajz ; mindez azonban szép kevés ahhoz, a mit tehettünk és tennünk kellett volna. Ha a kör beltörténetéhez veszszük tisztelendő Auwinnen Sándor helsingforsi finn lelkész, és Fermaud Károly genfi református ifjúsági egyesületi titkár urak látogatását, kiknek egyike a finn protestáns egyházak történetével, viszonyaival ismertetett meg bennünket, másika pedig a jó papot rajzolta előttünk szellemesen, hasonlítván azt a jó hadvezérhez, a ki hadi tervet is csinál, de ha melegére kerül a dolog, akkor se húzódik oldalt vagy hátra, hanem maga vezérli, biztatja seregét . . . akkor nagyjában végeztünk a kör beléletével. Bár az október 3l-iki reformációi emlékünnep a kolera miatt elmaradt, mégis a kör elég szép külső munkát végzett... s ha tetteiről, hatásáról lehet megismerni valakit, ugy elmondhatjuk a körre is Arany szavait: »Van benne élni, hit, remény, erő«. A theologiai önképzőköri ifjúság megmozdult, s egy zászló alá tömörült, melynek két oldalán, két egyetjelentő felírás ragyog: »beimisszió és evangélizálás«. Magától tette-e e lépést, vagy ugy indította rá valaki — mit sem von le a dolog érdeméből — de a kezdeményezés dicsősége mindenesetre őt illeti; mert a hazai református theologiák között a mienk kezdte meg legelsőbb szolgálni, hiven, kitartón a belmisszió és evangélizálás ügyét. Igen, a pesti magyar belmisszióét, melynek nincs hajléka, emeletes palotája, megköszöni, ha helyet kap a skót misszió imatermében, a hová minden vasárnap este hetedfél órakor várja hiveit s beszél és imádkozik velők egyszerűen, építőén, szivhezszólón, igazán, hiven az evangéliumhoz, mely egyszerű, építő, szivhezszóló, igaz. Ezt a belmissziót a theol. ifjúság, az egyik énekével, másik imájával, harmadik beszédével, már a szerint a mint kitől, mi telt . . . szolgálta tán szerény tehetséggel; de buzgósággal. És összegyűlt péntek délutánonként, hogy megbeszélje, mit és hogyan magyarázzon az evangéliumból vasárnaponként zsenge iskolás gyermekeknek, »hogy el ne vesszen egy is az Ő kicsinyei közül.« Tartott a vasárnapi iskolásoknak karácsonykor ünnepélyt, kedveskedett nekik vallásos iratkákkal, s egyéb aprósággal, szüleiknek pedig lelkükre kötötte, hogy járassák gyermekeiket vasárnapi iskolába, hogy megismerve, értve az evangéliumot, éltük bármely szakán elmondhassa róluk Krisztus: »Ilyeneké a mennyeknek országa«. Március 15-ki emlékünnepen megmutatták körünk tagjai Írásban ugy, mint élőszóval, hogy evangélium és hazafiság szépen megfér egymás mellett, sőt áthatja egymást. Ennyit a kör külső-belső dolgairól. Adjon Isten harmóniát a kettő között: belső életébe több tanulásvágyat, munkakedvet, a külsőben kitartást, buzgóságot. Tanulnunk kell, tennünk kell, szerezni lelki erőt, szellemi fegyvert; mert ha ezt nem vesszük kézbe, vagy kihagyjuk csavarni belőle a »szabad verseny korában* nem tudom, hogy győzedelmeskedünk majd annyi ellenségen? d. KÜLFÖLD. Két protestáns állam válságos helyzete. Angliáról és Németországról van szó. Hogy e két állam helyzete válságos, azt a politika küzdterén vívott harcok mutatják, de a válság igazi okai a valláserkölcsi élet forrongásaiban keresendők. Hiszen a politikai élet minden népnél biztos hőmérője a nép valláserkölcsi állapotának. A politikában felszínre hozott eszmék és tervek az egyesek szivében rejlő s az emberiség nagy kérdéseire vonatkozó felfogások eredményei, kivált az új korban, a mikor a protestántizmus hatása folytán az egyén mind több befolyással bir saját politikai sorsának eldöntésében s ha téved is, legalább az állandó zsarnokság és elnyomás nem fenyegeti, a mely milliók fölött uralkodott ezek megkérdezése nélkül, amikor még a pogány vallások vagy a katholicizmus lebegtek minta gyanánt az államalkotók előtt. Különben a tévedés is ritkább ott, a hol a protestántizmus elvei érvényesülnek, mert az ezekből folyó alkotmányosság megnehezíti az elhamarkodott intézkedéseket. Természetesen az alkotmányos formák is csak ott lehetnek igazán hasznosak, a hol az evangéliumi protestántizmus kellő erkölcsi energiákat önt azokba, a kik az alkotmányosság formáiba lelket lehelni hivatvák. Szerencséje Németországnak is, Angliának is, hogy az evangéliumi protestáns elvek legalább a nép zömét — Angliában, hála a gondviselésnek jő nagy részét — hatalmas erkölcsi erőkkel töltik meg. Mind a két országban nagy veszedelem mutatkozik, egyfelől a túlzó katholikus, másfelől az anarchikus törekvésekben, de nincs kétség a felől, hogy a támadást az ev. protestántizmus által vezetett egészséges népszellem vissza tudja verni. Angliában a home rule — önkormányzat — hangzatos cime alatt a protestáns Angliát a hazafiatlan túlzó katholikus és anarchikus elemek egyesült erővel döngetik. Mert a home rule-t az ir nép azért követeli,, hogy azután először is az Írországban lakó s az összes lakosság egyharmadát tevő szorgalmas és erkölcsös angolokat elnyomja s később a kelta és vakbuzgó katholikus papok által a pokol minden rémeivel fenyegetett ir népet mind függetgetlenebbé tegye a protestáns Angliától s esetleg ezt valamikor hátba támadja meg. Igaz, hogy az angol kormány legtöbb tagját az irek iránti szinte túlságos jóindulat ve-54