Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-06 / 27. szám

intézményeit; szólottunk-e gyülekezetünk előtt arról a nagyszerű munkásságról, melyért nálunk előbbrevaló hitrokonok az evangéliumnak terjesztése körül kifejtenek, (missziókról, biblia s traktatus terjesztésről); felkerestük-e mi csak a közellevőket is. meglátogattuk-e a betegeket, vagy a tőlünk elpártoltakat? Hányan, de hányan vagyunk, rendkívül nagy többségben vagyunk, kik mindebből semmit se tettünk! Hogy kívánhatjuk hát, hogy szeressen bennünket. hü maradjon egyházunkhoz népünk?! E vétkes mulasztás kétszeresen fáj, ha meggondolom, hogy papságunk legnagyobb része a népnek fiai közül való; legnagyobb részünk bölcsője valamely egyszerű paraszt vagy mesterember fedele alatt ringott; s mi mégis eltudtuk felejteni, hogy enne'k az egyszerű népnek vannak nemes érzései, vágyai; vannak anyagi s lelki szükségei, hogy ezt a népet lehet jóra, szépre nevelni; hogy bűnei nagy részének mi tanultak és gazdagok vagyunk okai; nekünk kellene tehát azokból kiszabadítani 1 Mert ki rontá meg a népet korteskedés, vesztegetés által, ki hízelgett rossz tulajdonságainak?! Ne tagadjuk a mi nyilván való; a tanult ember, ki állást, a gazdag, ki hatalmat keres! Ennek a körülménynek beismerésére és elitélésére engem nem a demagógia vezet, hanem a tények szemlélete s a közfelfogás Ítélete, mely a kerítőt minden bűnösnél alábbvalóbbnak bélyegzi; legfölebb segíthetett felismerésében, eleven érzete népből való származásomnak, mit különben el se tagadhatnék, szegletességem, nyers őszinteségem könnyen elárulná. Ez érzés elevensége az oka (másnál ugy van-e nem tudom), hogy népem bűnei által megszégyenítve érzem magam is, s ha az én népem leánya rossz útra tér, mintha testvéremet látnám az erkölcstelenség fertőjébe sülyedni s hogy alig tudom fékezni elkeseredésem, valahányszor olyanoknak szájából hallom a lenézés szavait a nép ellen, kik maguk is a népből valók. Sok más reménynyel együtt azt a reményt is támasztották bennem a kormány javaslatai, hogy kiölik belőlünk, papokból azt az érthetetlen felfogást, mely a legfőbb papi erénynél a népnek kordábatartását tekinti; megtanítják a leggőgösebb papot is a parasztban is becsülni az embert, s kényszerítik tenni valamit a fizetett munkán kivül is. Horatiust pedig nem fordítja többé a papok közül senki oly zsiros magyarsággal, a mely veszteségért Horatius barátai — remélem — meg fognak bocsátani a kormánynak. Fraxinopolitanus. ISKOLAÜGY. Iskolaügyünk története 1770—1820-ig. . (Folytatás.) A gimnáziumban eszközölt változtatás abban állott, hogy elhagyták az egyetemes történetet s helyette a IV. osztályba »Magyarország constructiójának ismereté-t« vették fel, továbbá a latin prózai irodalom sikeresebb tanulmányozása céljából a poétika eleibe a rhetorikára még egy évet pótoltak be, melynek tárgyai voltak: 1. a klasszikus irodalomból: Cicero Oratioi, J. Caesar, prózai irodalomtörténet, polgári régiségek, szónoklattan; 2. a történetből: Magyarország története latinul; 3. természeti tudományok köréből: kísérleti természettan, de nem külön órán, hanem csak a tanító által e végre szánt időben és terjedelemben; 4. a bölcsészetből: a gondolkodástan ismétlése mellett lélektan. Igy lett a gimnázium hét osztályúvá, melyhez csatlakozott nyolcadikul az Első éves deákok iskolája. A reáltudományok felvételével, bármily csekély mértékben történt .is ez az 1795-iki szervézetben, nem voltak kibékülve a humanisták. Attól féltek, hogy a reáltudományok gyönyörködtető volta elvonja s elkedvetleníti az ifjakat a komolyabb és nehezebb klasszikai stúdiumoktól. Már pedig a gimnázium — meggyőződésük szerint — egyedül csak a latin irodalom tanulmányozása által adhatja meg az akadémiára szükséges alaki és tartalmi képzettséget. Azért is a klasszikai irodalmi tudományokat veszélyeztető gyakorlati tárgyak kiküszöbölését sürgették. Elégedetlenségük eredménye lett, hogy az 1804. év októberében Álmosdon tartott egyházkerületi értekezlet az oktatásügynek revizió alá vételét rendelte el. Igy jött létre s jelent meg 1807-ben Debreczenben a következő cimü iskolai szervezet: »Ratio lnstitutionis ex praescripto Conventus Superintendentiae Helv. Conf. Addictorum Trans-Tibiscanae d. 6. Octobris Anni 1804 habiti per Deputationem Litterariam Almosdini diebus 27, 28 et 29. Decembris anni eiusdem elaborata, Congregationi dein Superintendentiali Anno 1806. diebus 18 et 19. Április celebratae exhibita, ab eademque approbata«. Előszavában kimondja e Ratio, hogy a tanügy rendezésében eddig tett kísérletek egyáltalában céliránytalanok voltak, mert nekünk protestáns magyaroknak saját szellemünkhöz alkalmazott s mintegy abból folyó oktatási szervezetre van szükségünk. Ilyet akart a litteraria deputáció alkotni, midőn az iskolák eddigi szervezetén a következő változtatásokat tette : Az elemi iskola eddigi két évfolyama helyébe négy osztályt állított s ebből folyólag az eddig tanított tárgyak mellé felvette a magyar nyelvtanból a debreczeni kisded grammatika alaktani részét, továbbá a földrajzot, történetet és alkotmánytant Losonczi Hármas Kistüköré alapján és végre a természetrajz mindhárom részét Szentgyörgyi József orvos-doktor Természethistoriája nyomán. A gimnázium tárgyait hét évfolyamba osztotta be a Ratio, kihagyván az 1795-iki szervezethez képest a természettant, magyar államismeretet, görög nyelvet és irodalmat, az egyetemes történelmet, továbbá összevonván a magyar történelmet, de egyszersmind azt latin fordítási gyakorlat tárgyául jelölvén ki. Épen igy a reáltárgyak pótlására is egy magyar chrestomathiát ajánlott a latin stílusgyakorlatokhoz segédkönyvül. Végre kimaradt a lélektan és logika is, azzal indokolván ez utóbbinak kihagyását, hogy »helye a filozófiában van, amelynek nem is legkönnyebb részéül tartják, mivel a legelvontabb fogalmak körül forog és nem is csak a helyes gondolkozás módjára tanít, hanem azon törvényeket adja elő, melyeket az elme a gondolkozásban követ*. Miután az itt felsorolt tárgyak elhagyattak, a gimnázium fő, majdnem egyedüli tárgya — a humánisták óhajtásának megfelelőleg — a latin nyelv és irodalom maradt. És ez valóban nyújthatott is elegendő alaki képzettséget, de az akadémiai szaktudományok megértéséhez szükséges előismereteket megadni nem vala képes. Érezték ezt a Ratio lnstitutionis készítői is, midőn egy előkészítő tanfolyam felállítását rendelték el. »Általmenvén — ugy-