Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-19 / 3. szám

pontjából ellenőrzi a termékeny könyvirást és könyvgyártást. Azonban elkeserítő tapasztalatokra támaszkodva kénytelen vagyok ismételni azon véleményem kifejezését, hogy az engedélyezők magas képzettsége kellően le nem száll a népiskola, népélet miveltségi fokához s igényeihez, és le nem száll kellően az elemi tanmódszer aprólékosabb kellékeinek megítéléséhez. Approbált tankönyvek túlkapásai méltán zugolódásra indítanak tapintatos tanítókat, és méltatlanul elkedvetlenítenek törekvő tanulókat. A túlkapások stereotip alakzatai: a kis tanulónak meg nem felelő nyelvezet, a rohamos, fokozatlan terjeszkedés a tananyag körében. Nem akarom e helyen igazolni állításomat, a mihez egyebek mellett bőséges idézetek kellenének; csak a szemem előtt levő egy-két engedélyezett számtani példatárra vonatkozólag kérdeznem kell legalább annyit: mely elemi paedagogia javasolja azt a lélekölő tüntetést, hogy már a II. elemi osztályban tálaltatik fel a törtek ismertetése! s hogy 11 jegyű számokkal bódítják el azt az elemi IV. osztály tanulóit, miközben a délkör hosszát lépésekben számítják s a föld pályafutásáról kilométerekben kénytelenek számolni, természetesen kézzel és szájjal, de nem fejjel! Sok a jóból az is, hogy az engedélyezett példatár a IV. elemi osztályban közönséges és még tizedes törtekkel is számoltat, még pedig 11-ed, 26-ad, 50-ed, 150-ed, 1000-ed 4000-ed, részekkel stb. Hát nincs egyéb dolga az elemi népiskola alsó négy osztályának ?! Fabriczy János. Az egységes középiskola. Gróf Csáky Albin miniszter leirata az országos közoktatási tanácshoz. Középiskoláink reformja érdekében a lefolyt évben értekezletet hivtam egybe, melyben a fenforgó ügynek nemzeti és állami életünkre kiható nagy fontosságánál fogva nemcsak a középiskolai adminisztráció terén működő szakközegeim és gyakorlati tanítással foglalkozó középiskolai tanárok, hanem az általános felfogás teljes és biztos érvényesülhetése céljából kulturális életünk más férfiai is részt vettek. Ez értekezlet egyhangúlag helyeselte törekvésemet: az egységes középiskolát. Miként általánosan ismeretes és a közoktatási tanácscsal közölt hivatalos jegyzőkönyvből részletesen látható, az értekezlet egyhangúlag kijelentette, hogy az uj középiskolában egy egységes, minden tanulóra egyaránt kötelező erős törzstanítás legyen, hogy e közös törzsben benne foglaltassék a latin nyelv is, melynek tanítása azonban csak akkor vegye kezdetét, mikor a tanulók a magyar nyelvben már kellőleg megerősödtek, — hogy az egységes középiskolának erős és egységes törzstanítása mellett csakis a felső osztályokban legyen egy-két tantárgy a tanulók hajlama és jövendő hivatása szerint szabad választásra hagyva, végül, hogy az egységes középiskola, eltérve a mostani törvényes rendelkezésektől, csak egy kvalifikációt nyújtson, a mely az összes főiskolai tanulmányokra megnyissa az utat. Ez értekezlet alapján az egységes középiskola leendő rendszerére és szervezetére nézve részletes tanulmányt dolgoztattam ki. E tanulmány a rendszeren és szervezeten kivül középiskoláink életének minden néven nevezendő szükségleteire, pl. a tanárok megfelelőbb kiképzésére, a testi nevelés kérdésére, a középiskolák territoriális elhelyezésére, a szükséges anyagi erők előteremtésére stb. is kiterjeszkedik. Mielőtt a kérdésben véglegesen döntenék, szükségesnek találtam az e célra leginkább hivatott véleményező szakközegnek, az országos közoktatási tanácsnak nézetét meghallgatni s felhívni javaslatának megtételére és pedig ez alkalommal csupán az uj középiskola tanulmányi rendjére nézve. Ennek megállapítása után következnek majd a többi teendők és pedig első sorban a tanterv elkészítése, melyben nemcsak a pedagógia álláspontját, hanem azon tapasztalatokat is figyelembe kivánom venni, melyeket hazai viszonyaink szerint kulturánk továbbfejlesztése tekintetében a legközelebb múltban szereztünk. Az elém terjesztett tanulmány, melynek ide vágó részét mellékletben ezennel megküldöm, az uj középiskola terjedelmét nyolc osztályra és ugyanannyi évfolyamra tervezi, megtoldva esetleg e tanfolyamot a helyi viszonyok szerint egy előkészítő osztálylyal, mely tanítványait az elemi iskola III. osztályából is felveszi. Az oktatás közös törzséül az eddigi gimnázium és reáliskola közös tárgyait ajánlja, belevonva a gimnáziumból a latin nyelvet, de elhagyva a görögöt, belevonva a reáliskolából a kémiát, de elhagyva a francia nyelvet s az ábrázoló mértant. Megkívánja azonban egyúttal a tanulmány — ami feltétlen helyeslésemmel találkozik —, hogy a tanulmányi rend most szóban forgó kérdéseinek megállapítása után következő tantervkészítésnél a tananyag a legszigorúbban megrostáltassék s minden oly részlet, mely a főiskolai oktatásnak elébe vág s a nevelés e fokán nem szükséges, kihagyassék, annál is inkább, mert a testi nevelésnek, melynek fejlesztését már is megindítottam, az uj szervezetben is kellő helyet és időt kell juttatnunk. Az említettem tanulmány a latin nyelvet a II., a német nyelvet a III. osztályban kivánja megkezdetni, a tanulók egyéni képessége, hajlama és jövő hivatása szerint választható rendes tárgyakat pedig a 4. felső osztályra tervezi. E tárgyak volnának a görög nyelv, a francia nyelv, a rajz (ez utóbbi körülbelül oly módon, mint jelenleg gimnáziumaink felső osztályaiban választható szabadkézi rajz, nem az ábrázoló mértan rendszeres és elméleti tanításával kapcsolatosan, hanem az ábrázolásnak megismertetésével). E három tárgyból minden tanuló köteles volna egyet választani, de választhatna kettőt is. A választott tárgyak nem adnának külön kvalifikációt főiskoláink különbözősége szerint s csak arra szolgálnának, hogy az ifjú elme speciális tehetségének és hajlamának fejlődésére alkalmat nyújtsanak. A francia nyelvet illetőleg azonban meg kell jegyeznem, hogy habár elismerem a francia nyelv és irodalom fontosságát mivelődési és nemzetközi tekintetben, nézetem szerint mégis felmerülhet a kérdés, vájjon a francia nyelvnek megvan-e ama mélyre ható szerepe a középiskolai oktatásban, mint egyrészről a humánus képzés tekintetében a görög nyelvnek, másrészről a reális képzés tekintetében (a tehnikai felső iskolák érdekében) a rajznak van; a minthogy a francia nyelv a mai reáliskolában is a bővebb irodalmi műveltség szolgálatában állva, a latin nyelvet, tehát azon tárgyat van hivatva pótolni, mely most már az egységes középiskola törzsében foglalna helyet. Ez észrevételemmel, mely természetesen sehogy sem zárja ki a francia nyelvnek, mint rendkívüli tantárgynak a mai gimnáziumhoz hasonlóan az egységes középiskolában való tanítását, legkevésbé sem akarok a közoktatási tanács véleményének eléje vágni, csak azt kivánom, hogy