Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-05 / 1. szám

f^Biincliatodik évfolyam. 1-ső szám. — Budapest, 1893. január 5. A ROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. \ Szerkesztőség: IX. kerület, Pipa-utca '43. ssám, i'.ová a kéziratok cimzendök. \ Kiadó-hivatal: Hovnyáwttki/ Viktor könyvkereskedése (j kadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak in tézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára '40 kr. \ Már pedig szégyenletes és végzetes volna erre a derék magyar nemzetre, ha gyámoltalanságból vagy kényelemszeretetből szakítana azzal az egyházpoli­tikai liberalizmussal, melyre a negyvenes és hatva­nas évek törvényeiben s Deák'Ferencz hattyúdalá­ban dicséretes bölcsességgel rálépett. Szégyenletes, mert büszkén vallott szabadelvüségének arculcsa­pása, végzetes, meri Örvendetesen előre haladó köz­élete továbbfejlődésének megakasztása volna az ultramontánizmusban lappangó papuralom. Avagy nem látják ezek az ultramontánokkal rokonszenvező jó urak, hogy a főpapságnak diplomatice formu­lázott álláspontja s az alsó papságnak féktelen izgatása egyszerű magyarra fordítása a vatikán papuralmi érdekpolitikájának, mely most a hármas szövetség gyengítésére, azután a pápa világi hatal­mának visszaállítására s a jól ismert klerikális programm többi pontjának megvalósítására tör? Ha most a magyar nemzet beereszti a maga köz­életébe a klerikális elveket, s általok rést töretni \enged liberális intézményein, a belviszály oly mögvát hinti el e szép hazában, hogy emberöltőről emberöltőre lesz miért keseregni a szegény ma­gyarnak. Még a tisztán római katholikus nemzetek körépen is állandó belzavarok szülőoka a kleri­kálizimus; mennyivel több viszály és egyenetlenség szerzőbe lenne nálunk, hol a lakosságnak igen nagy része, jelesen 48 percentje, mint nem római katholikVs természetes ellensége a klerikális elvek­nek! Századokon át nyögtünk Ausztria politikai zsarnoksága alatt s most, midőn ettől békés ki­egyezéssel megszabadultunk, Róma és klérusa papi igája alá akarnak hajtani bennünket ultra­montán honin ok? Mi nem kérünk ezekből a római áldás 1 JÍ, mi szaba <ok és protestánsok, magyar protestánsok akarunk maradni továbbra is. Támadni nem támadunk senkit, de a ki minket bánt, az ellen, a jogos önvédt em minden erkölcsi eszközével, sikra szállunk. Védjük magunkat, mint szabad protestánsok al­kotmányos és törvényes eszközökkel a törvényhozás­\ , \ Feladataink az uj esztendőben. Mióta az időszaki sajtó munkásai közé áll­tunk, ily szorongó szivvel^m^f egyszer se léptük át az uj év küszöbét. S< -em éreztük ennyire a helyzet nehézségeit, a -,ajtó nagy hivatását s erőink csekélységét. A 1; : ; u; és zavaros egyház­politikai viszonyok. akis 1 'an jövő aggasztó bizonytalansága, a látha'.aí. eil^rító komor felle­gek, és ugyanakkor a nemzet és avorotestantizmus készületlensége, a küzdelemre szervezetlensége: mindezek ólomsulylyal nehezednek aggódó lel­künkre az uj esztendőben. Az általános egyházpolitikai helyket nagyon nyugtalanító. Csak elvben és nagy áltafeno r ág­ban proklamálta országos kormányunkVbölcse sége az egyházpolitikai viszonyok rendezd; íme, az egész klerikális világ egyszerre sark ira állt ellene. A főpapság a maga fölterjesztéseibe^ simán és diplomatikusan, de félreérthellen világos­sággal, kiadta a jelszót a zsidó recepció, az állami anyakönyvezés és különösen a polgári házasság ellen, azon ravasz záradékkal ellátva, hogy meg­állapodásait hivatalosan nem közli az alsó pap­sággal. Az ultramontán sajtó és alsó papság azon­ban kíméletlen nyíltsággal, sok helyt már temp­lomi szószékekről, nagy kiterjedésű egyesületi tevékenységben, igen sokszor hazug mesék terjesz­tésével, mindenütt és mindig nagy szenvedélyesség­gel formaszerü izgatást, valóságos vallási háborút indított az »anyaszentegyház ü!dözésének«, a »házasság szentsége profanálásának« s több eféle borzasztóságok szülőjének feltüntetett reformok ellen. A legelszomorítóbb pedig az a jelenség, hogy a napi sajtó túlnyomó nagy része vagy egyenesen tolja, vagy egykedvűen nézi e végzetessé válható vallási izgatást. Ellene csak néha-néha emelked­nek hangok nagy óvatossággal a «Nemzet«-ben, egész határozottsággal a »Pesti Hir]ap«-ban, elég gyakran a »Magyar Hirlap«-ban, meglehetős^MforF talansággal az »Egyetértés*-ben. / y ( REFOr-

Next

/
Oldalképek
Tartalom