Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-22 / 25. szám

és presbyteriumban »ékesen és jó renddel*, Nyáregyházán a már elkészült egyesült protestáns templomban, az ág. hitv. testvérek Sárkány Sámuel püspök úrral élükön várták, vártuk és fogadtuk kedves vendégeinket. »0h mely boldog az oly gyülekezet« mely főpásztorát kebelében üdvözölhette, tanítását hallhatta, vele imádkozhatott. Mi boldogok vagyunk. Mi ugy éreztük akkor, mintha »ott volnánk, hol a menny lakói*. Velünk és érettünk könyörgött Istennek amaz áldott embere, mi pedig ő érette még sokáig fogunk a kegyelem Istenéhez imádkozni az ő drága életéért. Adja Isten, hogy sokáig, igen sokáig! * A főpapok a római kúriánál márciusi tanácskozmányokból külön feliratban nyilatkoztak a kormány egyházpolitikai tervei ellen. Kemény beszéddel, formaszerü vádakkal lépnek fel a magyar nemzet kormánya ellen. Kijelentik, hogy el vannak határozva »minden eszközt felhasználni, mely az egyház jogainak megőrzésére Magyarországban alkalmasnak és szükségesnek látszik.« Heves ellenállással fenyegetőzve, kinyilvánítják, hogy »egv lélekkel ellene fognak állani a kormány szándéklatainak.« »Elhatároztuk — mondják többek között — kijelenteni előtte (értsd a kormány előtt), hogy kötelességünknek tekintjük félretéve bármilyen emberi tekintetet is, ezeket az elveket megtámadni s felhasználni minden lehető eszközt, hogy azok az elvek megvalósíthatók ne legyenek.* »A viszályt és a harcot a kormánynyal nem keressük, de kihíva és kényszerítve általa, nem is térünk ki előle.« — íme ilyen hangon van tartva a magyar hazafias főpapság emlékirata a pápához. Fölforr az ember vére, midőn ezt olvassa s önkénytelenül ajkára szökken a kérdés, a nemzet szájába illő kérdés: Quousque tandem abutere patientia nostra ?! * Magyar zsidó irodalmi társaság van alakulófélben. E társaság feladatát, a mint a »Pesti Napló* irja, a megalapítás céljából tartott értekezlet elnöke Schweiger Márton, ugy tüntette fel, mint a mely »ugy nemzeti, mint vallásos szempontból fontos«. Csak az a kérdés, milyen nemzeti szempontból. Mert ugy tudjuk, hogy a zsidó vallástan órákon »A zsidó nemzet és irodalomtörténetet* is tanítják és ezzel a zsidó ifjakat oda vezetik, hogy egy az egész világra elszórt, de közösségben levő nemzet t. i. zsidó nemzet — és nem felekezet — tagjának tudja magát. És mindez történik azoknak a férfiaknak tudtával és helyeslésével, a kik most magyar zsidó társaságot akarnak alapítani. »Ilyen szellemi központ* — igy olvassuk a »Napló«-ban — a megmagyarosodott és a nemzet testébe teljesen egybeolvadni kivánó zsidóság régi óhaja.« A ki ezt irta, az bizony még nem magyarosodott meg egészen. De a zsidóság addig nem is olvadhat össze teljesen egy nemzettel sem, a magyarral sem, mig teljesen le nem számol azzal a ténynyel, hogy a zsidó vallás nemzeti és előkészítő vallás volt s a mi jó volt benne, az a keresztyénségbe >

s közelebbről az evangéliumi felekezetekbe ment át. X, * Gr. Kún Kocsárd jubileuma Szászvároson. Azon férfiúnak, ki egész hosszü életén át tetteiben híven követé a biblia intését: ne tudja a te bal kezed, mit müvei jobb kezed, s kinek áldásos tetteit országszerte mégis mindenki fönnen hirdeti: gr. Kún Kocsárdnak 90-ik születési napját fogják e hó 25-én megünnepelni Szászvároson, Huny ad megyében. A kezdeményezés a ref. Künkollégiumból indult ki, azon intézetből, mely címében büszkén viseli legnagyobb Maecenásának nevét, ki mintegy 120 ezer frtot tevő alapítványai mellett — a szellemieket sem feledve — több mint félszázadon át főgondnoki tisztét híven teljesíté. Az ünnepély díszét emelni fogja Szász Domokos, erdélyi ref. püspök jelenléte, ki elől jár egyházkerületének minden nemes irányú mozgalmában; képviselve lesznek az erdélyi ref. egyházkerület igazg. tanácsa, az E. M. K. E., melyre az agg főúr összes birtokait — egy negyed millió frtot megközelítő értékben — hagyományozta, az E. M. K. E. algyógyi földmives iskolája, a hunyadmegyei ref. papság és tanítói kar, Hunyadvármegve tiszti kara, a dévai reáliskola és tanítóképző; ott lesznek az ünneplők sorában személyesen a gróf számos tisztelői is; s jelen lesznek bizonyára lélekben azok számosan, kiknek könnyűit annyiszor törülte le a nagy emberbarát. S az ünneplőkkel egyetemben a magas kor dacára meg nem hajlott, s a hazáért szenvedett sűlyos fogságban is meg nem törött nemes alak felé örömmel és lelkesedéssel kiáltjuk mi is: Ad multos annos! J. Gr. * Elbérmálás Alcsuthon. A római tulbuzgóság nemcsak elkeresztelés és elnevelés, hanem már elbérmálás által is szítja a felekezetközi viszály tüzét. Az eset a következő. Mészöly Győző, alcsuthi református lelkész a Székesfehérvár és Vidéke című lapban nyilt levelet intézett Steiner Fülöp székesfehérvári püspökhöz és ebben a levélben azt hozza tudomására a püspöknek, hogy e hónap 3-dikán Alcsuthon három református gyermeket elbérmált névszerint Rajkó János református vallású apának két fiát. a tizenöt és fél éves Jánost és a 12 éves Józsefét, továbbá a 13 éves Pap Zsófiát. A református lelkész ugyanebben a levélben vádat emel az alcsuthi apácák, de különösen ezek főnöknője ellen, ki előre megfontolt célból nemcsak maga elneveli a református gyermekeket, hanem mint most utólagosan kitűnt, túlhajtott buzgalom által indíttatva, saját felsőbb elöljáróját is az országos törvények nyilt megsértésére vezeti, a mi Alcsuthon a legnagyobb izgalmat idézte elő. Az alcsuthi református lelkész meg van győződve arról, hogy a püspök az elbérmálást nem szándékosan, hanem a főnöknő félrevezetése következtében hajtotta végre és éppen ezért kéri a püspököt, hogy a tulbuzgó apácákat utasítsa az országos törvények megtartására. De a midőn a püspöktől ezt kéri, ugyanakkor kijelenti, hogy bár eddig maga is közreműködött abban, hogy az Alcsuthra telepített apácák működésének sikerét a népnevelés és kisdedóvás terén előmozdítsa, jövőre a református gyermekeket az apácák által vezetett iskolák látogatásától vissza fogja tartani. — Tanulság: a gyülekezetek pásztorai kettőzött éberséggel őrködjenek, mert az ellenség nem alszik! * Figyelmeztetés 10 éves találkozásra Mindazon osztálytársaimat, kik a theol. akadémiát Debreezenben 1883-ban végezték el s velem együtt arra kötelezték magukat, hogy a f, évi október 1-én Debreezenben 10 éves találkozóra meg fognak jelenni, megbízatásomnál fogva szíves baráti szeretettel kérem, hogy közös megállapodásunk szerint engem f. évi augusztus 15-ig szíveskedjenek megnyugtatni ez értesítés tudomásul vételéről; mire én is egyenként tudósítani fogom őket a találkozásra vonatkozó közelebbi megállapodásokról. Kassa, 1893 junius hó 12-én. Révész Kálmán, ref. lelkész. HIVATALOS KÖZLEMÉNY. 817/98. sz. A cservenkai ref lelkészi állásra pályázók figyelmébe. Folyó évi május hó 8-ikán 723. sz. a. e lapokban közzétett pályázati felhívásomba az a hiba csúszott be, hogy a cservenkai ref. lelkészi állásra megválasztandó