Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-22 / 25. szám
szédeinkből a meggyőződés ereje és tüze sugárzott, hanem az a hidegség, mely a betanult beszédek elszavalásával vele jár. A minap egy egyszerű asszonynyal beszéltein, kinek csak az a baja, hogy vallásos rajongó. Az panaszolta, hogy bejárta már a faluja környékén lévő templomokat, de nem ugy prédikálnak a papok, a hogy az ő lelkének jól esnék. Nem akarok általános szabályt alkotni egy rajongó lélek kívánalmából, csak azt akarom jelezni, hogy a vallásos léleknek különös értéke van a neki valónak felismerésére. S mi az a neki való?! A meggyőződés szava! Hogy modern vagy orthodox irányú az a meggyőződés, az a lélekre való hatás tényén nem sokat változtat. Én magam is tanúságot tehetek e mellett, mert egyaránt éreztem már modern és orthodox szónok beszédével építő hatását, sőt oly orlhodox szónok beszédéét is, kivel sok kérdésben a Iegellentétesebb álláspontot foglalom el, s kivel szemben már többször kijelentőm meggyőződésem, hogy nyomoruságainkon állandóan csak a modern theologia gondolatainak az életbe való átvitele segít. S beszéde mégis hatott rám, mert a meggyőződés szólt belőle hozzám! »Próbálja meg azért minden ember magát« (í. Kor. XI: 28) igy int az apostol. Értsük meg e szót! Nézzen lelke mélyére ki-ki, vizsgálja meg mindenki — nem tekintve semmi másra, mint az igazságra — meggyőződése őt a modernek vagy orthodoxok közé sorozza-e, s a vizsgálat bármint üt ki, se jobbra, se balra nem tekintve, hirdesse meggyőződése szerint az Isten igéjét; mert a mit annak ellenére hirdet, hazugság, bár a legorthodoxabb tétel legyen is! Krisztus evangéliuma erő, akár orthodox, akár modern módon gondolkozunk a felől, a mint a nap is csak ugy sütött régen, midőn a föld körül forgani képzelték, mint ma, mikor tudjuk hogy a föld forog a körül. Krisztus evangéliuma erő s az erőnek népünkbe oltása mindnyájunknak közfeladata. De jegyezzük meg, meggyőződésünk heve képes csak felolvasztani a lelkek fagyát, csak ez képes alkalmas talajjá tenni a lelkeket az ige magvai számára. Álljon elő tehát vele, a mint kiben-kiben az ev. igazság egyéni alakot, öltött; kölcsönzött tételek, betanult szólamok burkával ne takarja el; fényljék a ti világosságtok! S ekkor, ha a különböző szelek által ide-oda nem hányatunk, ha nem ingadozunk, hanem egyenesen haladunk a meggyőződés, rriint iránytű által mutatott uton — nem fogunk aggódni egyházunk sorsán, nem félünk a más támadásaitól. Meggyőződésünk, hitünk, visszhangra talál hallgatóinkban, meggyőződés hitet támaszt s egyházunk uj virulásnak indul! Budapest. Fraxinopolita nus ISKOLAÜGY. Honismeret és iskolai kirándulások. Senki sem mondhatja, hogy világjáró nemzet vagyunk. Ha van mit együnk, mit igyunk: állhatatosan otthon ülünk, mert azt tartjuk, mit az egyszeri somogyi pap, hogy édes az otthon, s szép a természet, alunni a méhesben. Olyannyira szeretjük az otthonülést, hogy nagy vasúti engedményekkel kellett bennünket a kormánynak az utazásra csalogatni, s még akkor is féltettük a zónarendszert, hogy megbukik, mert tartottunk tőle, hogy utazásvágyunk egykét év leforgása alatt végképen megcsappan, vagy lehülepedik. Iskoláinknak lett volna feladata ifjú nemzedékeinkben a honismeret vágyát ugy felkölteni, hogy azok csoportosan bejárván a hazai föld hegyeit-völgyeit, megismerjék annak minden zege-zugát. Ám eddigelé iskoláink e vágy beoltásával adósok maradtak; az élet pedig kevés alkalmat nyújt a már meglett embernek e mulasztás pótlására ; ha néha ilyennek nem veszszük a természettudományi vagy dalegyleti vándorgyűléseket, midőn a résztvevő lelkében inkább a lakomák és dictiók futó emléke marad fenn, de az ember- és honismeretből rá vajmi kevés tapad. A protestáns iskolákban a legújabb időkig fenmaradt supplicatio némi honismeret-félét is nyújtott a theologiára készülő ifjúságnak; de egyfelől mert az az ifjúságnak csak egy töredékére szorítkozott, s másfelől mert ennek az intézménynek más céljai voltak: azt a honismeretszerző iskolai kirándulásokkal egy categoriába tenni nem lehet. A skót és angol iskolai ifjúság az iskolai év végén (májusban), a német ifjúság pedig az év közepén is (például húsvétkor) csoportokra oszlik, kis karavánokban bejárja hazája egyes vidékeit s kirándulásairól haza, nép- és emberismerettel megrakodva tér haza. Sőt a német ifjúságban annyira meg van ez a költözködő természet, hogy nagyon kevés végzi ugyanegy egyetemen tanulmányait: legnagyobb részök évenként universitásról universitásra húzódva szerzi ismereteit, köt barátságot s ölti bele hazája különböző részeibe érzését és tapasztalatait. A magyar iskolázásra e részben teljesítendő nagy feladatok várnak. A frázisos hazafiság helyett abba a honismeretbe kell bevezetnie a tanuló ifjúságot, melynek természetes fejleménye a hazaszeretet. Hiszen az emberrel is ugy van a dolog, mint a tölgyfával: mentől mélyebben ver gyökeret, annál magasabbra nő a koronája. Mentől jobban ismerjük hazánkat, annál forróbb szeretettel ragaszkodunk hozzá. Hogy az iskolai kirándulások nem szórakozásra valók, hanem a legkomolyabb célú intézmények, azt hosszú értekezésben lehetne bizonyítgatni. A helyett ezűttal azoknak egy pár hasznára és a honismerettel való kapcsolatára kívánok röviden rámutatni. Az iskolai rendszeres kirándulások valóságos orvosság a mi ifjuságunk testi és lelki vérszegénysége ellen. Ma az ifjú életenek kétharmada írásban, olvasásban:
