Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-19 / 3. szám

beletette ezen §-ba az eszközt is, az egyházközségi könyvtárak létrejöttének előmozdítását, s tagadhatatlan, hogy célját ezéltal legjobban megközelítheti. Ha most azt kérdem, mi köze van a Társaság életerős tevékenységéhez a választmány gyakoribb összejövetelének? nehezen tudnék rá feleletet adni, mert a kitűzött cél érdekében akármit határoz a választmány, a titkár azt végre hajtja. De, ha a havonként tartandó választmányi gyűléseket felolvasásokkal kontemplálom, ugy, hogy minden alkalommal legyen legalább egy felolvasás és azután választmányi ülés: igy már jobbban fel lesz híva az érdeklődés, kivált, ha beleilleszthetnők a budapesti vallásos estélyek program mjába. Mikor az alapszabály-tervezetet Zsilinszky az egyházi lapokban kiadta: már akkor hangsúlyoztam a havonként tartandó választmányi üléseken a felolvasásokat a közvetlen érintkezés kedvéért, s csak üdvözölni tudom a kezdeményezőket, ha most Társaságunk fejlesztése érdekében ezen hasznosnak ismert térre lépnek. Arra még nincs nékünk pénzünk, hogy a vidéki választmányi tagok útiköltségeit megtérítsük; de nincs is erre szükség, mert 10 választmányi tag határozatképes gyűlést alkot, s ennyi bizonyára megjelenik minden hónapban. Nobile officium levén a választmányi tagság, az ügy érdeke megkíván annyit, s el is várjuk tőlük, hogy legalább két gyűlésre elmenjenek évenként. így is jut minden hónapra nyolc vidéki választmányi tag; de bizonyára lesznek buzgóbbak, kik többször is el mennek. Csak pénzpazarlás lenne útiköltségeiket megtéríteni. A népies kiadványokra, a Monumentákra kell most az. Fontosabb ennél a fiókegyletek alakítása. S azt hiszem, városon lakó választmányi tagjaink buzgólkodni is fognak ez ügyben. De micsoda munkakörük lesz ezeknek ? Felolvasások rendezése a vidéken, a protestáns öntudat ébrentartása, egyszóval az evangélizáció. De már erre a vidéki választmányi tagok száma kevés, s én azt hiszem a havi választmányi ülések is rendezhetnék ezt, olyformán, hogy a mely vidéki városainkban nincs protestáns szellemi központ, (Szegszárd, Kaposvár, Veszprém stb.) azokban az Irodalmi Társaság megbízásából, de mindenesetre a helyi lelkészekkel egyetértve, a közelükbe eső tagok felolvasásokat tartanának. Nem zárja ez azt ki, hogy szabad előadást nem lehet tartani. Falun pedig a lelkészek munkáján kivül protestáns olvasó-körök életre hivása, a »Kis Tükör* s más vallásos lapok terjesztése egyelőre teljesen elég. S ezzel helyeslem azon tervet, hogy a »Koszorú* szerkesztőit bizza meg Társaságunk a népies iratok megindításával. A fővárosban egy protestáns »Otthon* berendezését is proponálja a Felhívás. Ez is rendkívül kívánatos, de csak ugy lenne értékes, ha egy nagy, nyilvános könyvtár is állana a látogatók rendelkezésére. Irodalmi Társaságunk még nincs olyan helyzetben, hogy egy protestáns muzeumot építsen, s abba egy nagy könyvtárt., levéltárt, olvasó termeket, könyvtárnokot állítson be. Pedig erre kellene törekednünk, hogy lenne társaságunknak egy ilyen célokra berendezett palotája a fővárosban. Csakhogy erre 3—400.000 forint kellene. Megelégedhetnénk azért egyelőre kevesebbel is, de reménységünket nem adnánk fel, sőt gyűjtenünk kellene az építendő protestáns muzeumra. Addig, mig a szükséges öszszeg összegyűl, a budapesti református egyházzal, illetőleg a dunamelléki egyházkerülettel kellene szövetkezni, hogy az egyház mérsékelt évi díjért a Társaságnak rendelkezésére bocsátaná a hivatalos helyiséget, a theol. akadémia pedig a Ráday-könyvtár használását engedné át, mely ugy is jó részben az egyetemes egyház adakozásából vásároltatott meg. A »Protestáns Szemlé«-nek havi folyóirattá leendő átváltoztatása nehézségekbe, azt hiszem, nem ütközik, de felettébb kívánatos. Csakhogy terjedelmének is nagyobbodni kell igy, mert havi folyóiratból három ív kevés. Kellene adnunk legalább 40—50 ívet évenként. A »Monográfiák« közé külföldi művek fordítását mindaddig nem lesz célszerű felvenni, mig legalább is egy olyan terjedelmű »Magyar prot. egyháztörténet*-et nem produkálunk, a milyet a derék Protestáns Egylet akart megíratni. Külföldön alig van valamire való kis egyház, mely múltjának történetét ne ismerné, nálunk még a főbb kérdések is megirójukra várakoznak. Ezeket Írassuk meg előbb, azután adjunk ki külföldi munkákat, mert ne hitegessük magunkat azzal, hogy a külföldi theologiai vagy társadalomtudományi művek fordítását inkább akarja publikumunk olvasni, mint hazai egyháztörténetünket vagy annak egyes részleteit. Sőt nagyon kívánatos, hogy addig is, mig a Monumenták önálló kiadását elkezdhetjük, a Szemlének minden füzete hozzon legalább annyi »Egyháztörténeti emlék*-et, mint a mennyi a folyó évi I. füzetben van. Itt említem fel, hogy »egyháztörténeti emlékgyűjtő bizottságunk« még mindig csak névleg él, s ez érdemben is tennünk kellene már valamit. Ki van tűzve Irodalmi Társaságunk elé a sok nemes, magasztos cél: evangelizáció társulati uton az egész vonalon; protestáns muzeum építése; a Protestáns Szemlének havi folyóirattá átalakítása s bővítése; a Monumenták kiadásának elkezdése; a népies iratok megindítása; de mindebből semmi sem lesz, ha a Magyar Sión fel nem kel mellette, ha mindenik tag még legalább egy uj tagot nem nyer a Társaságnak. Csak kálvinista lelkészek vagyunk vagy 2400 an, tanáraink közel 400-an; lutheránus lelkész és tanár vagy 1200, tehát közel 4000 olyan egyén, akinek ex offo tagnak kellene lenni s részt kellene venni a társaság munkájában. Hát a gondnokok, presbyterek, a protestáns értelmiség mennyi ? Hol vannak tanítóink ? Bizony itt egy nagy misszió vár még a Társaságra és ha a tagok buzgólkodása meglesz, az eredmény el nem marad. Buzgólkodjál azért csak tovább is, Társaságunk hiv titkára; mondd mindenütt és minden alkalommal, hogy még mindig kevesen vannak a választottak; nagy, sok a feladat, messze még a cél: és lesznek mindig, a kik meghallgatnak és jó lészen ebből. Thúry Etele, vámosi református lelkész. ISKOLAÜGY. Népoktatásunk állapota. — A miniszter XXI. Jelentése szerint. — A vallás- és közoktatási miniszter ez évben rövidebbre szabta az 1890/91. s részben 1891/92. évi közoktatásról szóló jelentését, mint a mily terjedelemmel ez az előző éveben bírt. Rövidebb ez annyiban is, a mennyiben a nagyobb állandósággal biró tényezők állapotáról — a tanfelügyelők irodai munkájának apasztása végett — a gyűjtéseket beszüntette, és csak a lényeges hullámzás alatt állókat vette figyelembe. A most érintetlenül hagyott részleteket azonban minden ötödik évben kimerítően fogja ismertetni.