Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-08 / 23. szám

is kiterjesztendők a szükséges és a dolog természetéből folyó módosítások mellett. A kilépés megtörténtével az elhagyott vallásfelekezettel szemben minden kötelezettség megszűnik ugyan, de a szakasz második bekezdése mégis elrendeli, hogy a mennyiben a kilépés oly egyházból történik, mely a jus advocatiaevel bir, a kilépés idejéig esedékesekké vált egyházi járulékok az elhagyott egyházzal szemben kiegyenlíttessenek. Azt hiszem, hogy ezen intézkedés a jogosság és méltányosság szempontjából további igazolásra nem szorul. A szakasz harmadik bekezdése azok részére is, kik a szervezettel bíró vallásfelekezetek egyikéhez sem tartoznak, de a kik esetleg mégis többen lehetnek hasonló hiten, biztosítja a közösen gyakorlott istenitisztelet tartásának jogát, e tekintetben is csak azon követelmény ellen állítván fel, melyek az egyéni szabad vallásgyakorlatot illetőleg már az első szakasznál előadattak. A 4-ik bekezdés az 1868. LIII. törvénycikk mindazon többi rendelkezéseit, melyek a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken kivül állókra is akadály nélkül kiterjeszthető, ezekre is kiterjeszti. Azt, hogy az idézett törvénycikk 8-dik §-ának a szövegbe felvett rendelkezése ezekre is kiterjeszt essék, már az elhagyott egyház terheihez való további járulás alól való félmentés, de a lelkiismereti szabadság általános követelményei is eléggé indokolják. A vegyes házasságokból származó gyermekek vallási hovatartozandóságára vonatkozó 12—17. §§-ok kiterjesztését illetőleg itt is állanak azok, a mik már a 20. §-nál elmondattak. A lelencekről szóló 18. §-nak csak első mondata volt ide is kiterjeszthető, mi akadály sem forogván fenn az ellen, hogyha egy, a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken kivül álló egyén lelencet felfogad, ez utóbbi is kivül állhasson a szervezettel biró felekezeteken. Az idézett 18. §. további rendelkezései azonban vallásfelekezetet tételezvén fel: itt nem alkalmazható. A szakasz végpontját-illetőleg elég a 21. §-nál mondottakra utalnom. 23. §. Azon külföldi állampolgárokra, a kik a hazánkban egyik törvényesen bevett, vagy a jövőben elismerendő vallásfelekezetek egyikéhez sem tartoznak, a jelen szakasz ugyanazon feltételeket irja elő, melyeket a hasonfelekezetközi állással biró magyar állampolgároktól az előző szakasz megkíván. Az engedményben azonban tovább megy emezeknél, a mennyiben nem állja útját a rendes niylvános istentisztelet tartásának sem. Ennek indoka abban rejlik, mert például anglikán egyház tagjaitól, mely egyház Angolországban, mint ismeretes, némileg még ma is az uralkodó vallás jellegével bir, sem szükséges, sem méltányos nem volna megtagadni a nyilvános isteni tisztelet tartásának jogát. Ugyanezen indokok voltak irányadók a szakasz második bekezdésében foglalt azon intézkedésnél is, hogy ily vallásfelekezetek hazánkban állandó lelkészt is tarthatnak. 'tényleg épen az angol high church ma is tart fenn ily lelkészi állást a fő- és székvárosban. Az alkalmazott egyén bejelentése csak az ily lelkész személyes megbízhatóságának ellenőrizhetését kívánja biztosítani. 24. §. A végrehajtási záradék a törvény végrehajtásával a minisztériumot bizza meg, mert a jelen javaslat intézkedései a kormányzat minden ágát érintik. Gróf Csáky Albin, s. k. vallás- és közold atásügyi miniszter. Az elkeresztelési rendelet ós a kúria. A kir. kúria I. büntető tanácsa nagy horderejű Ítéletet hozott junius 2-án. Kimondotta először azt, hogy a vallás-és közoktatási miniszternek 1890. évi februári rendelete, melyet az elkeresztelési ügyekben bocsátott ki, törvényes; kimondotta másodszor azt, hogy az anyakönyvvezető lelkészek nemcsak a büntető-törvénykönyv 32-ik fejezetében foglalt deliktumokra nézve, tehát az okirathamisítások eseteiben tekintendők büntetőjogilag közhivatalnokoknak, hanem közhivatalnokok egyúttal a büntető törvénykönyv 42-ik fejezetében foglalt deliktumok szempontjából is. tehát elkövethetik a büntető törvénykönyv 480-ik szakaszába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségét, sőt elkövethetik a hivatali kötelességnek a 481. §-ába ütköző bűntettét, ha összebeszélés forog fenn. Ezzel karöltve jár a büntető törvénykönyv rendelkezései értelmében az, hogy az elitélt, amennyiben a 480-ik §-ba ütköző vétség forog fenn, az általa viselt állás elvesztésére is ítélendő; a mennyiben pedig a 480-ik §. szerint minősülő bűntett állapíttatik meg, a büntetésen felül a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is kimondandó. E nagyfontosságú Ítélet Molnár János, a komáromi hírhedt plébános ellen folyt következő perben hozatott. Molnár János komáromi apátplébánost a komáromi törvényszék a büntetőtörvénykönyv 480. §-ába ütköző négy rendbeli hivatali hatalommal való visszaélés vétségé" ben (anyakönyvi kivonatok kiszolgáltatásának megtagadása) és öt rendbeli, az elkeresztelési rendelet ellen elkövetett kihágásban (anyakönyvi kivonatok át nem küldése) mondotta ki vétkesnek s ezért a hivatali hatalommal való visszaélésekért 50—50 forint, összesen 200 forint, a kihágásokért 20—20 forint, összesen 100 forint pénzbüntetésre ítélte. A győri kir. tábla, ahova ez az ügy felebbezés folytán került, a büntető cselekményekre, mint melyek egy akaratelhatározásból származtak, a 408. §. minősítését állapította meg s az első bíróság ítéletének megváltoztatásával az apátplébánost egy havi fogházra s az általa viselt anyakönyvvegetői állás elvesztésére Ítélte. A magyar királyi kúria 1-ső büntető tanácsa Daruváry Alajos elnöklete alatt, (előadó Barthodeiszky, szavazók Keömley, Sebestyén, Székely, Hérics, Frenreisz) délelőtt 10 órától kezdve délután két óráig tárgyalta az ügyet. Az ítéletet a tanács elnöke szóval hirdette ki. E szerint a kúria mindkét alsó bírósági ° ítélet részbeni megváltoztatásával vádlottat a btk. 480. §-ába ütköző három rendbeli hivatali hatalommal való visszaélés vétségében, továbbá az 1890. évi februári miniszteri rendelet megszegése miatt öt rendbeli kihágásban mondja ki vétkesnek s minden egyes vétségért 50—50 frt, összesen 150 frt, minden egyes kihágásért 20 forint, összesen 100 forint pénzbüntetésre ítéli. Eddig az ítélet, melyre vonatkozólag csak azt mondjuk, vajha előbb, vajha három évvel ezelőtt hozatott volna. De most, ily későn is jobb, mint soha. Hogy az 46*