Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-01 / 22. szám

kelyezését is; de az országgyűlés nem ment tovább a vallásügyben a korponai megállapodásoknál, amiben főrészök volt a protestáns lelkészeknek s különösen Alvinczinak is. Végre elkészültek az egész megállapodással, melynek főelve az volt, hogy Magyarország magyarolc által kormányoztassák. Május 12-én kelt feliratukban ezt részletesen ki is fejtették. E felirattal ismét Ilíésházy ment fel Bécsbe és junius 23-án csakugyan létrejött a bécsi béke, melynek pontjai ezek: »!. Ő felsége a király — első leiratához képest — az ország rendeit, ugy az urakat, nemeseket, mint a szabad királyi városokat, melyek a korona alá tartoznak, úgyszintén a végvidéken lakó magyar katonákat is, hitökben sem maga bántani nem fogja, sem mások által háborgattatni nem engedi, ellent nem állván régibb határozatok, és az 1604-iki utolsó törvénycikkely, mely országgyűlésen kivül a rendek hozzájárulása nélkül hozatott, eltöröltetvén. A rendeknek tehát szabad vallásgyakorlat engedtetik mindenütt az országban, ugy azonban, hogy abból a római katholikus vallásra semmiféle rövidség ne háromoljék. A katholikus papok és templomok bántatlanul maradjanak s a lefolyt zavarok alatt elfoglaltak mindkét részről kölcsönösen visszaadassanak. II. A béke Bocskay Istvánnal s a törökkel egy időben köttessék meg s addig fegyverszünet legyen. III. A legközelebbi országgyűlésen ősi szokás szerint nádor választassék. A főherceg pedig, nyert teljes hatalmánál fogva, a nádor és királyi tanácsosok által, oly módon igazgassa az országot, mintha a király személyesen tartózkodnék az országban. IV. A békesség visszaálltával a szt.-korona Pozsonyba visszabozatik. V. A királyi jövedelmek kezelője, hozzátartozóival, magát a kormányzásba ne avassa. E célból mindenkor született magyarok választassanak. Szuhai és Migazzi püspökök az országon kivül maradjanak, míg ügyök elintéztetik. VI. A király tetszése szerint nevez ki püspököket; az országtanácsnak tagja csak nemes és főispán-püspök lehet; főispán pedig csak régi szabadalommal biró püspök. VII. Az egyházi ítélőszékek visszaéléseit a jövő országgyűlés fogja megszüntetni. VIII. A magyarok nem egyezhetnek meg abban, hogy a jézsuitáknak ingatlan javaik legyenek. 0 felsége viszont ragaszkodik saját jogaihoz. IX., X. A várnagyságok s más hivatalok csak született magyarokra fognak ruháztatni minden valláskülönbség nélkül; két végvárban más idegen is lehet várnagy. XI. A király távollétének idejére Mátyás főherceg neveztessék teljes hatalmú kormányzóvá. XII. A korponai rendek által sürgetett peres ügyek: a jövő országgyűlésre halasztatnak; valamint minden, a mi még fontosabb. A mi Bocskay István fejedelem személyét és kielégittetését illeti: Övé Erdély és a Tisza balpartján Ugocsa-, Bereg-és Szatmármegye; Tokaj és uradalma. Ha örökös nélkül hal meg, minden visszaesik a magyar koronára. Címe lesz: »A római szent birodalom és Erdély fejedelme, a székelyek grófja; Magyarország némely részeinek ura « Az erdélyi rendek követeket küldenek a magyar országgyűlésre. Mihelyt Bocskay és pártfelei a békepontokat elfogadják, a közbocsánat kihirdettetik. A békekötést az örökös tartományok rendei biztosítják. A magyar rendek pedig ezentúl minden lázadástól és összeesküvéstől tartózkodnak. 1 1 Zsilinszky M. »Magy. orsz. vall. ügyi tárgyalások« 301 lap. E békepontok sem Rudolfnak, sem Bocskainak nem tetszettek s még mindig attól lehetett tartani, hogy a béke felbomlik. Bocskay a vallás dolgában még mindig a teljes szabadságot követelte, minden kétértelmű záradék mellőzésével és kiváló súlyt fektetett az egyezség biztosításának módjára. Rudolf pedig sokalta a vallásszabadságot és kir. esküjével ellenkezőnek állította. Mátyás főherceg és Illésházv azonban mindent elkövettek, hogy küldőik elfogadják a békepontokat s Rudolf íigyelmeztettetvén a törökkel való fegyverszünet lejárására, augusztus 6-kán csakugyan aláirta a béke-oklevelet Prágában; de oly záradékkal mely azt érvényéből csaknem kiforgatá. 1606. szeptember 9-kén Ilíésházy és követtársai, a béke-oklevél I-ső cikke ezen veszélyes záradékának »a r. katholikus vallás sérelme nélkül . . .« kihagyását követelték ; de Mátyás főherceg nem merte ezen követelést Rudolfhoz terjeszteni, hanem szeptember 25 kén maga állított ki egy diplomát, a melyben kijelenti, hogy ezen szavak >a r. katholikus vallás sérelme nélküU nem rossz szándékból toldattak az I. cikkelyhez, hanem a végett, hogy mind a két rész, hitében, vallásának gyakorlatában és a templom használatában ne zavartassák.® Ez megnyugtatta lllésházyt is és a béke-oklevél elfogadását ajánlotta a fejedelemnek. V. Pál pápa, Rudolf tanácsosai, a magyar katholikus főpapok, különösen Forgách Ferencz nyitrai püspök, még mindig a béke ellen izgattak s részben a katholikus német theologusok is. Ezeknek dacára az alsó- és felsőausztriai, cseh. morva és sziléziai rendek küldöttei, szeptember 23-kán kijelentették, hogy a bécsi békét mind Ők, mind az összes rendek s utódaik sértetlenül fenn fogják tartani. (Folyt, köv.) H. Kiss Kálmán. NEKROLOG. Nagy László, 1836—1893. A nap végső bucsusugárt intett s meglebbent az esti fuvalom s ő a jól végzett munka után irodája elé kiülve kedves fái közül nézte mint száll a csöndes tavaszi alkony le a büszke bérc ormáról a tájékon végig, s merengő lelkét álomba ringatta a kikelet üde költészete s szállt a lélek messze, messze, tul a fénylő csillagok hónán alkotójának trónja elé, hogy ott hálaimát mondjon a jól végzett napi munkáért és mindazért a mi szivét eltöltötte nemes lángolással. És a tovaszálló lélek ott maradt, nem tért vissza többé. Nagy László meghalt május 2-án este hirtelen, váratlanul. És azóta azok az ajkak, melyek olyan szépen, olyan meggyőzően szólottak, némák örökre. Az a kéz, mely annyi jót tett, egy poriadásnak indult tetem. A tettdus férfi, ki serdülő korától fogva nem ismert pihenést, most már nyugszik csendesen a Magura napsütötte oldalán, akácfák rezgő lombjától betakarva és szivéből, mely minden jóért, nemesért dobogott, ezóta tán virágcsoport fakadt fel, hogy illatát szerte áraszsza azok felett, a kiket ő oly nagyon, oly forrón szeretett.