Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-25 / 21. szám

az egészségi viszonyok, fegyelem, a tanítás menete nagyon megnyugtatók, az eredmény pedig az intézet jó hírnevéhez méltó és különösen a földrajzi szertár felszerelése mintaszerű és hogy a testi nevelésre kiváló gond van fordítva; az adminisztrációra használt irodai helyiséget és ügykezelést is különösen megdicsérte. Örömmel emelte ki, hogy tapasztalatai minden tekintetben megnyugtatók s az intézetre kedvezők s megköszönte a szives, előzékeny fogadtatást, mely feladata teljesítését oly kellemessé tette. Ezután Szilassy A. köszönte meg a miniszteri megbízottnak látogatását s örömének adott kifejezést, hogy az iskolának a püspök ur által említett jó hírnevét konstatálta, megemlítette, hogy a hiányokat a fentartó testület is tudja, de az anyagi helyzet miatt ezeken csak lassanként lehet segíteni. Végül Vámossy igazgató köszönte meg a miniszteri megbízott szives jóindulatát; hozzá tehette volna, hogy ezt annyival inkább köszönjük, mivel az elismerésnek e meleg hangját nagyon ritkán van alkalmunk hallani és hogy ez eredményt sokkal mostohábban ellátva értük el, mint' hasonló intézetek tanárai, sőt, hogy még a nyugdíjra való kilátás is csak vékony reménynyel biztat. Az elválás mindenki részéről a legjobb benyomást hagyta hátra s különösen a miniszteri megbízott tapintatos és szívélyes megjelenése és eljárása a legnagyobb dicséretet érdemli. * Az ultramontánok szövetségesei első sorban a magyarfaló nemzetiségek, azután a hazafiatlan arisztokraták. A mult héten azonban még hitványabb szövetségeseik kerültek nyilvánosságra. A M. Á. Kossuth Lajos mocsoktalan nevét is megpróbálta befeketíteni, azzal gyanúsítván őt, hogy az egyházpolitikai programmot pártoló nyilatkozatáért a kormánytól 10 ezer forint évi szubvenciót fog kapni. A képviselőház egvértelmüleg mély megbotránkozásának adott kifejezést az ultramontán vezérlap e gyalázatos insinuaciója fölött. A főrendek bugdet vitája előtt meg a klerikális főrendek egyik vezére levelet irt Strossmayernek; a pánszláv diakovári püspöknek, arra kérvén Őt, hogy jelenjék meg a főrendiházban és emelje ott fel szavát a kormány egyházpolitikája ellen. A pánszláv püspök pedig erre azt válaszolta, hogy az egyházpolitika tisztán magyar kérdés s nem volna illő, hogy ő horvát létére abba beleavatkozzék. íme az ultrámontanizmus a becstelenségtől sem riad vissza. Azt tartja: Flectore sí Superos nequeo, Acheronta movebo! Hitvány lehet az az ügy, mely ily hitvány eszközökkel harcol. * A népiskolai tanítók fizetése. A magyarországi tanítók országos bizottságának igazgatótanácsa a napokban ülést tartott. Hosszabb eszmecsere indult meg a tanítói fizetések rendezéséről szóló törvényjavaslatnak a képviselőházban történt megvitatása tárgyában. Az elnök és a bizottság tagjai egyaránt elismerték, hogy az erkölcsi siker, a mit a tanítóság a képviselőházban kivívott, nem kicsinyelhető. De azért elhatározták, hogy a 600 forintos minimumról le nem mondhatnak és felterjesztést intéznek a szabadelvű körhöz és a közoktatási miniszterhez, hogy az állami és az államilag gyámolított tanítóknak már a jövő évben adják meg a 600 forintos minimumot. Ezután megállapították a nyári nagygyűlés tárgysorozatát. * A tanítóképzés az ezredéves kiállításon. A tanítóképző intézeti tanárok országos egyesületének választmánya május 15-én ülést tartott, a melyen azzal foglalkoztak, miként legyen képviselve a tanítóképzés a millenniumi kiállításon s miként vegyen részt maga az egyesület a kiállításban. Elhatározták, hogy a jelen állapot tanulságos és méltó bemutatása mellett részletesen fel kell tüntetni a tanítóképzésnek immár százéves múltját, s különösen az állami tanítóképző intézetek huszonötéves történetét. Össze fogják gyűjteni a régi tankönyveket, tanterveket, szabályzatokat, a nevezetesebb helyhatósági rendeleteket, a régi intézetek képeit, tervrajzait, oly részletesen és oly csoportosításban, hogy a régi képezdék működéséről lehetőleg teljes képet lehessen nyerni. E határozat végrehajtására Kiss Áron dr. elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki, a mely érintkezésbe fog lépni a kiállítás tanügyi és történeti osztályaival s azokkal együtt fogja a tervet megvalósítani. * A tapolczai apácafőnöknő brutalitása fölött egész országban felhangzik az elszörnyüködés zaja. Riz Amália főnöknő egy Szabó Mari nevü kis leányt egy pár illetlen szóért tüzesített vassal száján, arcán, kezein félholtra égetett. Riz Amália főnöknő aligha az egyedüli az »irgalmas« nénék között,, kik a szeretet apostolainak neve alatt ily vérlázító módon nevelnek és fegyelmeznek; és a kis Szabó Mari aligha első és utolsó áldozata annak a nyomorult nevelési rendszernek, melyet a magyar állam és társadalom a lánynevelés egész területén felburjánozni engedett. Százával nyomorognak állás nélkül az országban nevelésre hivatott női szakerők, végzett tanítónők s íme mégis képzetlen, fanatikus s a leendő anya nevelésének feltételeitől legtávolabb álló tudatlan apácákra bizza ez a szerencsétlen magyar társadalom a nő nevelését. Magában a fővárosban leánynevelést folytat egy csomó olyan apáca, a ki a hivatalos miniszteri jelentés szerint, erre képesítéssel nem bír, magyarul nem tud s a vallás örve alatt exclusiv felekezetesség béklyóiba görnyeszti a női kedély egész világát. Már pedig a nő »kezében a gyermeknek álmai; tündérvilága lelkes ifjúnak, a férfi boldogsága: játszani ily drága kincsek nem adattanak«. De nálunk az uralkodó pápistaságnak mindenek szabadosak! * Kérelem. Templomfelavatási ünnepélyünkről összeállított »Emlékkönyv«-et, azon tiszteletteljes kérelemmel küldöttem meg jobb módú egyházaink lelkészi hivatalainak, s buzgó hitrokonainknak, hogy ezt, tekintve miszerint annak^jövedelme sok áldozatok árán megépített templomunk még reánk nehezedő építési költségeinek fedezésére lészen fordítva, megvásárolni szíveskedjenek. Nagyon sokan, még a meghatározott árnál többet is küldöttek e könyvecskéért, a melyért e helyen is fogadják az illetők köszönetünket, de bizony sokan sem a könyvet, sem annak árát nem küldöttek be hozzánk. Mi a vidéken nem értékesített példányokat otthon még valószínűleg eladhatjuk, tisztelettel kérem azért lelkésztársaimat, s mindazon hitrokonokat, a kikhez e könyvet megküldöttem, hogy vagy ezt, vagy annak árát hivatalomhoz eljuttatni szíveskedjenek M.-Sziget, 1893. május 9. Szikszay Zoltán lelkész. * Gyászrovat. Az eperjesi ág. evang. kerületi kollégium pártfogósága és tanártestülete mély fájdalommal jelenti, hogy Klein János kollégiumi főgimnáziumi tanár élete 38-dik, a kollégiumban töltött 9-dik évében, rövid, súlyos szenvedés után f. hó 15-én váratlanul elhunyt. A buzgó tanárnak, a hű barátnak, szeretett kartársnak emléke legyen áldott örökre!