Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-25 / 21. szám

nem következik, hogy tatai egyházmegye már akkor létezett, s ezek esperesei voltak a tatai egyházmegyének. Hanem az következik inkább, a mit a Töredékekben állítok is, hogy a politikailag egy megye egyházilag is egy volt, Komárom név alatt, csakhogy a Duna bal és jobb partján is volt egy-egy esperese. A Rákóczy-mozgalom hanyatlásának, különösen Érsekújvár elestének (1709) és azon vidéken virágzott egyházaink megsemmisítésének, a romokból újra szervezkedésnek idejére: 1705 —171 l-re tehető a tatai egyházmegye külön kikelése. Bármily kicsinylő lenézéssel szóljon is valaki az »együgyü öregekről*, a mi Hevesynk s Horváth Györgyünkről s a derék Ember Pálról: annyira ostobák még sem voltak, hogy egy létező egyházmegyét nem létezőnek vettek volna, hogy p. o. a grapsa Ember, a samarjai suptia öt seniorátusa közt a tatait is föl ne sorolja, ha t. i. az létezett s nem a komáromival egyugvanaz lett volna, csakhogy két esperes alatt. A tatai egyházmegye espereseiről maga Mokos ur sem mond semmi ujat, a mit a grapsa Ember ne mondott volna, még pedig helyeseb ben. ő is fölemlíti Mányokit és Rimaszombati Kiest; de nem mint a tatai traktus espereseit; hanem amazt mint tatai papot, ezt mint szőnyit; de mind a kettőt, mint a Komárom traktus seniorait. Hálás köszönettel vennők, ba Mokos ur a zárjel közt futólag érintett, de meg nem nevezett ama egykorú forrásokat, melyekből bizonyos, hogy ez a két megye — a komáromi és tatai — már a XVII. század előtt egymástól független alkotó része volt a kerületnek, ezen egyházmegye történelmi nagy hézagainak kiegészítéséül közleni szíveskednék. Én nem foglalkoztam, s nem is foglalkozhatom jövőben sem, egyházmegyénk történetének megírásával. De egykor valaki majd csak neki buzdul: s annak a Mokos ur közleményei, sőt tán az én Töredékeim is, némi szolgálatot tesznek. Nagyigmánd, 1893. május 20. Sz. Kiss Károly. IRODALOM. ** Beköszöntő egyházi beszéd irta és a kassai ev. ref. templomban 1892. aug. 7-én elmondotta Révész Kálmán. Budapest, Hornyánszky V. nyomása 1893. — Magvas, bibliás beszéd, mely arról a tételről elmélkedik, hogy Krisztus nélkül a lelkipásztor semmi, mert először tanítása hatástalan, másodszor működése eredménytelen lesz. »A vallásos élet virágzása •— mondja szerző — az egyház fejlődése és gyarapodása Isten áldása mellett az egyháztagok és a lelkipásztor egyetértő buzgó közremunkálásától függ.« — »Nagyon jól tudom, hogy különösen a közel jövőben nagy feladat, sőt talán nehéz megpróbáltatás is vár egyházunkra, annak tagjaira, elöljáróira és lelkipásztoraira. Nekem minden körülmények között jelszavam leend: törhetlen hűség vallásunkhoz és egyházunkhoz; szeretet, békesség és jóakarat más vallású polgár- és honfitársainkhoz.* — Lelkipásztorhoz méltó szavak, melyek — ismerve a szónok nemes buzgalmát és nagy tetterejét — bizonyára megfelelő tettekben és alkotásokban fognak megnyilatkozni. A felvidék fővárosa alkalmas tért, hálás mezőt nyit nagyobb szabású evangélizáló munkára, a mi bizonyára nem is fog elmaradni. ** A Pallas Nagy Lexikona ismeretes füzetes vállalatából a lefolyt héten a 26. és 27. füzet jelent meg, mely a Bamborough—Bányajog—Bár Koclibá-ig terjedő tudnivalókat dolgozza fel. A 26. füzethez Bajorország térképe s a Baglyok képe van mellékelve, a 27. füzethez Baranya megye térképe, Baktériumok és Balancier gőzgép képe van mellékelve. Általános közjogi érdekű a Bán cikk, melyet Makay Dezső és Bojnició Iván irtak meg. Nagyobb cikkek még a Bánjfy családról, Bank-ról, Bányáról és a Baresay-családról Írottak. Egybázi vonatkozásúak a Baptisták, Baranyai egyházkerület, Bár— Kochbá stb. cikkek. A két füzetben együttvéve 13 szövegábra található. A Pallas Nagy Lexikona megrendelhető a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság könyvkiadóhivatalában, Kecskeméti-u. 6. sz., valamint minden könyvkereskedésben. Egy-egy füzet hetenkint jelenik meg, ára 30 kr. = 60 fillér. ** Egyházi lapjainkból. A Kolozsvárit Szász Gerő szerkesztésében megjelenő »Protestáns Közlöny« írja: »A budapesti egyetem évzáró ünnepélye alkalmából először történt, hogy az egyetem százakra menő ev. ref. vallású tanulói összegyűltek a Kálvin-téri templomban és Szász Károly püspök emelkedett hangú beszédével zárták be az esztendőt. Tehát a katholikusok hivatalos »Veni Sancte«-jára bálaistenitisztelettel feleltek. Igen helyes, igen szép, igen magasztos! Ezt meg kellene tenni a kolozsvári egyetemen is. A ref'. tanárok közül valamelyiknek kezdeményezni kellene. Összeírni minden év elején a protestáns tanulókat, buzdítani őket az együvétartozás szükségére, és lelkesíteni, hogy megálljanak hitökben rendületlenül. Istenitisztelettel kezdeni és azzal végezni az esztendőt! Midőn az ifjúkor tetőpontján bevégződik a nevelés, midőn kilépnek az életbe, midőn vállaikra veszik hivatásuknak terheit, felelősségét: miért hiányozzék épen a vallásos nevelés; miért ne legyenek figyelmessé téve éppen a bit dolgaira; miért ne erősítenők őket a protestáns felvilágosodás és szabadság áldásaira? Sőt, még egyet. Helybeli kollégiumunk, és minden kollégiumaink miért nem nyitják meg, és miért, nem zárják be az iskolai évet a templomban? A rektor-professzorok aztán elmondhatnák beszédeiket, kioszthatnák a jutalmakat, felolvashatnák a törvényeket az Aulában. De a növendékek szivébe bevésni a templom szeretetét; mi protestánsok mindenütt imádkozhatunk ugyan, de a serdülő ifjak keblét fogékonynvá tenni a köz-istenitisztelet iránt; éreztetni velők, hogy egy a hit, egy a reménység, egy a szeretet, és hogy az imádság szárnyakat ád a léleknek: az oly szép kötelesség, melynek teljesítését elmulasztani, hiba volt eddig, bűn volna ezután. Dehogy vagyunk orthodoxusok! De a Zichy Nándorok, Pálfi Móricok, a Schlauchok és Vaszaryk korában, jó és üdvös dolog lenne, éleszteni a protestáns öntudatot, a felvilágosodás és szabadság szeretetét, és a hódolatot a názáreti próféta példája iránt. Jövel szentlélek!« — A kolozsvári ifjaknak, tanároknak és a Közlöny szerkesztőjének megsúghatjuk, hogy az évzáró és évnyitó istenitiszteleteket Budapesten a »Ref. ifjúsági egyesület* kezdeményezte, melynek az a hivatása, hogy »éleszsze a protestáns öntudatot« s »növelje a hódolatot a názáreti próféta iránt« az ifjúság körében. ** Az Athenaeum Képes Magyar Irodalomtörténete. E diszes irodalmi vállalatból, melyet Beöthy