Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-05-18 / 20. szám
pártolták. Hévizy János külön módosítványnyal lépett föl, hogy segédtanítónak csak az tekintessék, a ki nem önállóan vezet egy osztályt. Balogh János Szinay határozati javaslatához csatlakozott, mig Kovács Albert arra kérte a minisztert, hogy járuljon hozzá a 400 frt minimumhoz. Május 3-án folytatták a vitát. Madarász Imre, Veres József és Papp Elek melegen pártolták a 600 frtos minimumot. Kiss Albert a párt álláspontjával szemben a törvényjavaslatot pártolta, amiért aztán a jó öreg Madarász József egy kissé megleczkéztette. Pártja élénk éljenzése között jelentette ki, hogy a tanítói hivatalt tartja az összes hivatalok között a legmagyarabbnak s a legterhesebbnek s ő, ha valami hivatalt elvállalna, 79 éve dacára, örömmel szánná minden erejét a tanítói állásnak. Csáky, Szinay Gyula és Kammerer Ernő felszólalásaik után végre a szavazás következett. Szinay Gy. és Bánó József indítványaira 20-nál több képviselő névszerinti szavazást kért, a melynek az volt az eredménye, hogy a ház Szinay Gy. módosítvánvát 76 szónvi többséggel, Bánóét pedig csak 14 szónvi többséggel elvetette s az első szakaszt változatlanul fogadta el. A következő napon Berzeviczy Albert a 2. §-nál azt indítványozta, hogy a korpótlék, mint 10°/0 -a a 300 forintos minimális fizetésnek, ezentúl minden tanítónak kijárjon, tekintet nélkül a törzsfizetésre, és hogy az a 300 frtnál nagyobb fizetésbe be ne számíttassák Kovács Albert hivatkozott Horvátország példájára, ahol a tanítók öt ízben 50 frtnyi korpótlékot kapnak. Kéri a minisztert, hogy a törvényjavaslat 30 forintnyi pótlékát javítsa meg 50 frtra. a mely öt izben váljék esedékessé. Tliold Dániel azt javasolja, hogy a korpótlékban már 1894-ben részesüljenek azok a tanítók és tanítónők, a kik a jelen törvény életbeléptekor 5 évi működést tudnak kimutatni. Nagy István pártolja ezt a javaslatot és kívánja, hogy a tanítók fizetésének terményekben való kiszolgáltatását változtassák át pénzfizetéssé. Madarász József pártolta a Kovács A. és Thold D. határozati javaslatait. Horánszky Nándor Tholdnak a javaslatát megtoldotta azzal, hogy a kik már jelenleg működnek, de még öt évet nem tudnak felmutatni, szintén részesüljenek korpótlékban, mihelyt az öt évi működést elérik. Csáky azonban csak a Berzeviczy és Kovács Albert módosításait fogadta el s a ház többsége is ily értelemben határozott. Az 5. §-nál Rock János a következő indítványt terjesztette elő: »Ha az iskolafentartó a tanító terménybeli fizetését nem a megszabott módon szolgáltatná ki. vagy ez a termény átlagos minőségének meg nem felelne, akkor a termény helyett annak értékét készpénzben lesz köteles fizetni«. Csáky miniszter hozzájárulása után a ház ez indítványt elfogadta. A 8. §-nál Okolicsányi László azt indítványozta, hogy a kántori teendőkért járó illetményt ne számítsák be a tanítói fizetésbe. Polónyi arra kérte a minisztert, hogy szüntesse meg azt a visszaélést, melyet egyes hitfelekezetek elkövetnek, midőn a tanítókkal paktumot kötnek s csak névleg adják meg a 300 frtos minimumot. Csáky meg is igérte, hogy gondja lesz ily visszaélések megszüntetésére, Okolicsányi javaslatát azonban nem fogadta el. A szakaszt változatlanul fogadták el. A 9. §-t Apponyi Albert módosításával fogadták el, a mennyiben a végén hivatkoznak az 1876: XXVII. törvénycikkre. A május 4-iki ülésen végül elintézték a törvényjavaslat hátralevő szakaszait. A 11. §-nál Hock János azt indítványozta, hogy az állam beavatkozási joga necsak ott álljon elő, a hol a 300 frtos minimum kiegészítéséhez járul, hanem ott is, a hol 400 frtra egészíti ki a fizetést. A közoktatásügyi miniszter ehhez a módosításhoz hozzájárult. Kun Miklós a függetlenségi párt nevében a szakasz d) pontjához nyújtott be jelentős módosítványt, a melyben körülirta az államellenes irányt, a mely miatt az iskola bezárható. Thaly Kálmán, Madarász József és Percnyi Zsigmond báró felszólalása után Apponyi Albert gróf azt javasolta, hogy a Kun Miklós módosítványát utasítsák tárgyalás végett a közoktatásügyi bizottsághoz. Csáky azt kivánta, hogy inkább az igazságügyi bizottsághoz utasítsák a módosítványt oly értelemben, hogy az holnap tegye meg jelentését. A ház ily értelemben határozott. Ezután Apponyi uj szakaszt ajánlott elfogadásra, hogy a miniszter oly községekben, a hol több felekezet tart fenn népiskolát és azoknak mindegyike igénybe akarja venni az államsegélyt, úgyszintén ott, a hol bár csak egy iskola szorul is segélyezésre, de fontos állami érdekek megkívánják: a miniszter a kért államsegély megadása helyett az illető községi vagy felekezeti iskola megszüntetésével állami iskolát állíthat. Csáky elfogadta a módosítványt, mire Hock J. elismerést szavazott a miniszternek. A 12. §-nál Apponyi azt az indítványt terjesztette be, hogy az államilag segélyezett iskolákban előfordulható államellenes irányok miatt, a fegyelmi eljárás joga az államot illesse meg. Ezt, valamint az uj 15. §-t, melyet szintén Apponyi indítványozott elfogadta a ház. Az uj 15. §. értelmében a miniszternek jogában áll a községi vagy felekezeti iskolát megszüntetni és helyébe állami iskolát állítani, ha ott egymásután két tanító mozdíttatott el állásától. A 16. §-t a ház Berzeviczy szövegezésével fogadta el, a mely szerint a fizetési minimum az iskolafentartók kérelmére 400 frtra emelhető. A törvényjavaslat többi szakaszait a ház vita nélkül elfogadta és csupán Kun Miklósnak az igazságügyi bizottsághoz utasított módosítványa maradt függőben. Ezt a május 8-iki ülésen következő szövegezésben fogadták el: »Államellenes iránynak tekintendő különösen minden cselekmény, mely az állam alkotmánya, nemzeti jellege, egysége, különállása vagy területi épsége, továbbá az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása ellen irányul, történt legyen az akár tanhelyiségben, akár azon kivül vagy más állam területén élőszóval, Írásban, vagy nyomtatvány, képes ábrázolat tankönyvek vagy taneszközök által*. A törvényjavaslatból tehát törvény lesz. A tanitásügy minden időkben pénzkérdés volt és marad. Magyarország pénzügyi viszonyai ujabb időkben — a geniális pénzügyminiszter szerencsés kezében — tagadhatatlanul sokat javultak. Igy hát lehet reményünk, hogy a népoktatásügynek is jut a milliók feleslegéből. Az iskolától és a tanítótól ne sajnálja az állam a pénzt. Állítson föl mentől több állami iskolát, különösen a nemzetiségi vidékeken, hogy az uj generáció hazafiasabb szelleművé váljék. A felekezetek pedig ne féltékenykedjenek, mert a vallásoktatást nem hanyagolják el az állami iskolákban sem, sőt ugy tudjuk, hogy a szakavatott hitoktatók mindenütt szép sikerrel működnek. Siessünk a népoktatásügy jobb berendezésével, nehogy a kultura terén elmaradjunk. Magyar műveltség, magyar gondolkozás és érzület járja be széles ez országot, hogy ujabb milleniumig szolgálhasson e föld hazájául a keletről ideszakadt magyarnak. Én erősen hiszem, hogy ugy is lesz. Böngérfi J.
