Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-18 / 20. szám

O ROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. k+rUM, Pipa-utca 23. MIÍMI, hová a ké«iratok cimzendök. ICiaclti-Iiivatal : Sornyán itki/ ViJctor könyvk»re*Jcc(fése (Akadémia Oérháza), hová aa elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Féléyra: 4 frt SO kr ; egész évre : 9 frt. Kgyes txátn ára 20 kr. Pünköst hetében. »Ti pedig megkereszteltettek Szent Lélekkel nem sok napok után« (Ap. Csel. I. 5.). Ezt az Ígéretet vették a tanítványok az Olajfák hegyén a tőlük búcsúzó Mestertől; de a ki egyszersmind azt is meghagyá nékik, »hogy el ne mennének Jeruzsálemből, hanem ott várnák meg az Atyának igéretét«. »Ezek pedig mind egyetemben foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben« (Ap. Csel. I: 14.). Amaz első pünköst évforduló ünnepét várjuk ismét; Szent Lélekkel való megkereszteltetésünket óhajtjuk; az Ur Ígérete beteljesedését várjuk. A kérdés csak az, hogy vájjon csakugyan meg is kereszteltetünk-e hát Szent Lélekkel és vájjon az Ur Ígérete beteljesedésében való reménységünk nem szégyenít-e meg? Felelet helyett hadd tegyek fel más kérdéseket: Vájjon a mi Mesterünk parancsához képest Jeruzsálemben, a Béke városában várjuk-e az Atyának igéretét? Jeruzsálemben pedig foglalatosak vagyunk-e az imádkozásban és a könyörgésben? És végül ugy várjuk-e az igéret beteljesedését, mint az apostolok, kik a pünköst napjáig az áruló helyét pótolták ki, hogy a választottak száma teljes legyen; vájjon mi is pótolgatjuk-e a magunk hiányait, hogy a teljesség tökéletes számával találjon a pünköst reggele? Előfeltételek nélkül nem lehetnek következmények; okok nélkül okozatok. A Léleknek ujjászülő, megszentelő és nagy és szakadatlan munkára hevítő erejére pedig minden nappal, minden órával nagyobb szükségünk van. Az ultramontánizmus sötét lovagja az alvilág hírhedt kovácsaitól készített fegyvereiben ott harcol a szabadelvüség ragyogó páncélu, fényes öltözetű, nyilt sisaku heroldja ellen, a ki felvilágosodást, szabadságot, rendet, törvényességet, jogosságot és békét hirdet. A küzdelem még sokáig fog tartani; de a végén a liberalizmus diadala kétségtelen. És nem örülhetünk eléggé egyfelől annak, hogy a mi egyházi legfőbb törvényadó és administrativ testületeinket, testvér zsinatainkat és egyetemes konventünket bölcsesége megóvta attól, hogy bármiféle hivatalos nyilatkozattétellel, vagy bármely hivatalos jellegű fentartással csak a legkisebb gáncsot is odavetette volna a szabadelvüség fehér paripájának a lábai elé és igy megóvtuk magunkat annak a vádnak még csak az árnyékától is, mintha felekezeti színezetűvé akartuk volna tenni a két küzdő fél harcát. Megmaradt tehát ez annak, a mi volt eleitől fogva és meg is kell annak hagyni. Maradjon ez mind végig az ultramontanizmas és a liberalizmus küzdelme. A rokonszenv felekezeti különbség nélkül ez utóbbié és azoké, kik ezt diadalra segítik. Másfelől pedig annak örülhetünk, hogy az ultramontanizmusnak nincs sehol máshol támasza, mint abban a reactionarius szellemű ó-konzervatív elemben, a mely mindig ellentétbe helyezte magát a nemzet aspirációival, alkotmányos életével és legkiválóbb érdekeivel. Ekként az ultramontanizmus nemcsak egyházpolitikai, de annyira jellegzett állampolitikai színezetet is nyert, hogy most már lehetetlen neki még ama hazafiak rokonszenvére is számítani, a kik különben akár vallási meggyőződésüknél, akár pedig egyéni megélhetési vagy más érdekeiknél fogva eleinte támogatták. Más oldalról a protestantizmus meg épen nyugodt és bölcs magatartásával ismét ugy tűnik fel s ugy kell, hogy feltűnjék minden hazafi előtt, mint a liberalizmusnak legerősebb védője és támogatója s most itt ismét — mint a múltban is mindig — a nemzeti eszméknek, érdekeknek és törekvéseknek hordozója. Hogyha azonban a kormány a maga egyházpolitikai programmjával győzelmesen kerül ki a. küzdelemből: akkor ránk protestánsokra, külö-