Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-11 / 19. szám

szakasz szerint az 1868. L1II. t.-cikk 12. §-a alapján állapíttatik meg a gyermek vallása aként, hogy a szülők vallása az ingyen kiadni kötelezett esketési bizonyítványból vétetik, kijelenti a kerület, hogy e bizonyítványt püspöki rendelet nélkül kiadni nem fogja.* A magas klérus pedig a klerikális főurakkal kezet fogva gr. Eszterházy M. M. lakásán értekezletet tartott, a mely elhatározta, hogy főpapok és főurak egyetértőleg állást foglalnak az egyházpolitikai programm ellen; katholikus ellenzéket szerveznek a mely azonban tagjait csak az egyházpolitikai kérdésekben kötelezi, minden más ügyben teljes szabadságot enged a tagoknak. Íme a magyar klerikális párt csirája. Németországban is igy kezdődött a centrumpárt s csak. azután lett belőle merev ultramontán párt. A klerikális szövetkezet most még megszavazza a budgetet, de azzal a kijelentéssel, hogy ez nem bizalomszavazás a kormánynak. A klerikális urak jóvoltából tehát nem sokára benne leszünk a felekezeti párt politikában. Pápista párt már van, most csak az következik, hogy az ország más hat vallása is felekezeti pártokká alakuljon, akkor aztán dicsőén fölépül a modern Magyarország. Dr. Rusticus. * Püspöki látogatás a pesti egyházmegyében Szász Károly dunamelléki püspök ur f. hó 7-dikén a pesti német ref. leány egy házban tartotta meg a canonica visitatiót. Magyar nyelven tartott beszédében nagy elismeréssel szólott e rendkívül tevékeny és hitbuzgó gyülekezet egyházi érdemeiről, de gyengéit sem hallgatta el. A Jelenések könyvéből eme szavakat olvasta a gyülekezetre: »Tudom a te dolgaidat és a szenteknek való szolgálatodat, hitedet, tűrésedet és cselekedeteidet, az utolsókat is, melyek többek az elsőknél, de vagyon ellened még is egy kevés panaszom*: »s ez az én panaszom ellenetek — úgymond a püspök — az, hogy közületek némelyek nem tudnak a hazához, mely nektek otthont adott, a fővároshoz, mely veletek annyi jót tett, anyaegyházatokhoz, mely titeket mindig védett, oltalmazott és támogatott, ha kellett fedezett, annyira vonzódni, hogy itthon éreznék magokat, hogy ezt mig e földön vannak, maradandó városuknak tekintenék, hogy ennek nyelvét megszeretnék s azt elsajátítani igyekeznének s magokat az édes haza polgárainak éreznék és vallanák. Ez hiányzik még bennetek — végzé a püspök — de én bizom Istenben és a ti jobb belátástokban, hogy ezt is meghozza az idő*. A magyarul és magyarán mondott beszédet Gladischefsky K. lelkész tolmácsolta a gyülekezetnek. * Szó'ts Gerő temetése nagy részvéttel ment végbe Jedden (Maros-Tordamegve) május 3-dikán. Az orbai egyházmegye és a kovásznai egyházközség öt tagu küldöttséggel képviseltette magát, a környék inteligenciája, lelkészei, tanítói nagy számmal jelentek meg. Ravatala a jeddi kis parókia azon szobájában volt fölállítva, melyben a boldogult született. Koporsóján menyasszonya, egyházközsége, a kovásznai iskolaszék, a Fromm-család stb. koszorúi függtek. A templomban Vass Tamás marosvásárhelyi lelkész tartott gyászbeszédet és Csia György orbai egyházmegyei gondnok méltatta elhunyt lelkészöknek Kovásznán kifejtett áldásos tevékenységét; a sirnál Kocsi Dániel vajai lelkész az elhunytnak osztálytársa és barátja vett tőle bucsát és Szász Márton pávai lelkész mondott áldást fölötte az orbai egyházmegye nevében. Temetés alatt és után számos részvétirat érkezett a családhoz, többek közt Szász Domokos erdélyi püspök úrtól is, ki Lapunk szerkesztőjéhez következő sorokat intézte: »Kedves Nagytiszteletü ur! Szőts Gerő kora elhunyta engem is nagyon fájdalmasan érintett. A gondozásomra bizott egyházkerület legjelesebb papjainak egyikét birta, vesztette s siratja benne. Rövid néhány évi szolgálatában maradandó érdemet szerzett magának, mint a felbomlásnak indult kovásznai egyházközség regenerátora, s az a nagy alapítvány, mely az egyház jövőjét biztosította, első sorban az ő buzgó s tapintatos lelkipásztori közbenjárásának köszönhető. Áldom nemes emlékezetét s kérem nagytiszteletedet, hogy fájdalmas részvétem kifejezését tőlem elfogadni s a gyászoló családnak tolmácsolni szíveskedjék.* * Orthodox zsidók értekezlete. A hazai orthodox zsidóság országos képviselősége és számos főrabbinus folyó hó 3-án és 4-én Budapesten az orthodox központi irodába értekezletre jöttek össze. Az értekezlet több folyó ügy elintézése után, első sorban a polgári anyakönyvvezetés behozatala esetén előállandó helyzetre való tekintetből megállapította az akciót, mely a felekezet kebelében kifejtetni fog a végből, hogy a bekövetkezendő ujjítással szemben a hitközségek összetartozósága meg ne lazíttassék, hogy a hithű zsidóság vallási érdekei megóvassanak, nemkülönben, hogy az anyakönyvvezető rabbinusok érzékeny anyagi megkárosításoknak kitéve ne legyenek. — Az orthodox közvetítő bizottság elnöke kész javaslatot terjesztett az értekezlet elé, mire egy öt tagból álló bizottság küldetett ki ezen javaslatnak beható tanulmányozása végett. Ezt megelőzőleg elhatároztatott, hogy a benyújtott recepcionális törvényjavaslatnak a zsidó hitfelekezet szervezésére vonatkozó igazán szabadelvű és igazságos indokolásáért a kultuszminiszternek köszönet szavaztassék. A küldöttséget, — a kultuszminiszter május 4-én fogadta. A küldöttség szónoka Lipsitz Lipót abauj-szántói főrabbi volt, a kinek üdvözlő beszédére a miniszter szíves szavakkal válaszolt. * Tájékozás és kérelem. Emlékezhetnek e becses lapok olvasói, hogy 1891. szeptember 15-én gyűjtést indítottam a végből, hogy a nagykörösi és dunamelléki ev. ref. tanítóképezde telken, egy jó ivóvizet adó kut furassék. A gyűjtés a kivánt eredményt még most sem érte el; mind a mellett — 1893. február 15. eljöttnek láttam az időt, hogy a tanítóképezdei igazgatótanácsot fölkérjem, miszerint a kut furatása tárgyában keresse meg a helyi fentartó testületet — a nagykőrösi ev. ref. egyháztanácsot. Az igazgatótanács ezt meg is tette s a február 15. kelt megkeresést 1893. április 30-án tárgyalta a nt. nagykőrösi ev. ref. egyháztanács s elsőben is megbízott a gyűjtés folytatásával, aztán megszavazott a kútfúrásra 200 frtot, azaz kétszáz o. é. forintot s végül a gazdasági választmányt megbízta, hogy a kut fúrásához hovahamarabb tegye meg a szükséges lépéseket. Van szerencsém tehát jelenteni: hogy a gyűjtés eddigi eredménye (a tanítóképezdei ifjúság március és április haváról befolyt adományával együtt) 373 frt 79 kr. és ennek esedékes kamatai. A most (ápr. 30.) megszavazott 200 frttal együtt: 573 frt 79 kr. Minthogy pedig nem tudjuk, hogy