Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-11 / 19. szám

t PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerlteszlííség1 : IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiiulri-hivalal : Horny&nsaky Tiktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Féléyr*: 4 frt BO kr ; egész évre : 9 ftU Xyyes szám ára 20 kr. A papi javak államosításáról. Századunk a haladás, nemzetünk az eszme­forrongás napjait éli most. Az egyházpolitikai kérdéseknek felszinre hozatala; ezen liberális elvek mellett a megyegyülések termeiben ország­szerte történt állásfoglalás, hangosan igazolják azon axiómát, hogy magyar népünk erősen érzi kulturális hivatását, hogy itt, nvugot véghatárán, ezután már nem a merev stabilizmus, hanem a haladó liberálizmus nagy elvét kell követni és megvalósítani, ha hivatását kellőleg be akarja tölteni! Liberális gondolkozású kormányunk a milyen nagy és nehéz, épen olyan dicsőségteljes munkára vállalkozott akkor, a midőn az egyházpolitikai kérdéseket programmjába felvette. Van-e igazi magyar ember, még pedig pártkülönbség nélkül, ki e programm megvalósításánál kormányunknak szivesen segédkezet ne nyújtana!? A ki hazáját önzetlenül szereti; a ki nemzetét a felekezeti szűkkeblűség lenyűgöző bilincseitől szabadnak óhajtja látni, annak most politikai pártszempontok­tól el keli tekinteni. De ne feledjük el, hogy ez csak első lánc­szemét fogja képezni azon liberális elvek meg­testesítésének, a melyeknek — alkalmas időben való — kivitelét méltó joggal várhatja el a ha­zának minden hű fia. Hiába lesz hazánkban általános vallásszabad­ság; hasztalan hozzuk be a kötelező polgári házasságot s alkotjuk meg igy az egységes család­jogot . . . mind addig nem leszünk egységes nemzet, mig elnézzük, tétlenül tűrjük azt, hogy mig az egyik vallásfelekezet papjai fejedelmi fényben és gazdagságban élnek, addig a többi felekezetek, főként pedig épen a legnemzetibb s igy leg­magyarabb vallásfelekezetnek: a református egy­háznak lelkipásztorai majdnem koldus szegénység­ben élnek s a napi megélhetés nehéz gondjaival küzdenek! Tegye csak szivére kezét e honnak minden igaz fia és ismerje be, hogy ez elbánásban nem­csak anomália, de nagymérvű igazságtalanság is rejlik. A legközelebbi izgalmas napok eseményei: a klerikális és ultramontán tüntetések, a nemzeti­ségi agitálások, bárkit is meggyőzhettek arról, hogy hazánknak a református papi státuson kivül aligha vannak hűbb és igazibb fiai. És ez nem ábránd, nem chimeréa, hanem történelmi kétségbe­vonhatlan igazság. Azoknak az egyházpolitikai kérdéseknek reáli­zálásánál az anyagilag csekély erőkkel rendelkező protestáns egyház veszthet legtöbbet. A hatalmas és dúsgazdag klérus előtt, ha a vallásszabadság elvének törvénynyé emelése után, az 1868-dik évi Lili. t.-c. a maga épségében fenn nem tartatik, igazán szabad lesz a vásár. A lélek­halászat csak ekkor élheti át a maga virágzó korát, még pedig államilag akkreditált törvények védelme alatt. Mi tehát, a szegényebbek, itt is csak a vesz­tes fél leszünk. Az anyakönyvek államosításával a protes­táns lelkészi kar — különösen a népesebb egy­házakban — különben is szűkös jövedelmének egy jó részétől esik el. Miért tagadnám el, hogy némelyünket kecseg­tetet a remény, miszerint az állam e vesztesé­gért majd mégis kárpótolni fog bennünket. De hát ebből ugyan — a törvényjavaslat megjele­nése után — egészen kiábrándulhattunk. Mi azonban ezt az áldozatot is panasz nélkül meghozzuk. Hadd lássa az állam, hogy a közol­tárra — ha a haza érdeke azt kívánja — szűkös jövedelmeinkből is szivesen áldozunk. Hanem aztán az osztó igazság azt hozná magával, hogy tovább immár e hazában csak »türt« felekezet többé ne legyünk. Az általános vallásszabadságnak csak akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom