Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-12 / 2. szám

jelennek-e a vidéki tagok is, vagy ha ezeknek megjelenését is kívánja, akkor gondoskodnia kell részükre legalább az útiköltségek megtérítéséről. Véleményünk szerint azonban a Társaságba sokkal nagyobb elevenséget öntene s az iránta való érdeklődést is sokkal inkább fokozná az, ha a választmánynak vidéki tagjai lakóhelyeiken a Társaság megbizásából egyes fiók-egyleteket alakítanának a vidéki érdekeltség bevonásával. Tagokat gyüjtenének, helyi bizottságokat alakítanának, ezek támogatásával összejöveteleket, felolvasásokat tartanának s a protestáns összetartozást erősítenék. Hiveink a legeslegtöbb helyen alig érzik egyébben protestáns voltukat és protestáns közösségüket, mint hogy egy protestáns templomba járnak és az egyháznak adót fizetnek s itt- ott egy-egy iskolát tartanak fenn közáldozattal. Nem kicsinyeljük—távol legyen! — az igehirdetés összetartó kapcsát, sőt ezt a legerősebbnek tartjuk és épen ebből a szempontból óhajtanánk, hogy az ige ne csak egy-egy vasárnapi és ünnepi istenitiszteleten és ne csak egyházi beszéd formájában, hanem többször és mindenféle előadások és felolvasások alakjában is hirdettessék s a szellemi közösség igv is erősbíttessék. A kisebb helyek, vidéki városok közönsége már a gyakoribb érintkezésnél fogva is sokkal inkább egyesíthető, mint például a főváros egymással alig érintkező publikuma. Ezek a fiók-egyletek aztán szerves összeköttetésben állanának a központi választmánynyal, ennek élő és éltető organumai volnának széles e hazában. A Társaság »társasági jellegét*, a tagok érintkezését jelentékenyen előmozdítaná a fővárosban egy protestáns »Otthon*-nak, társulati helyiségnek vagy háznak a berendezése, a hol a Társaság tagjai konventi s egyéb gyűlések stb. alkalmával találkozhatnának, az ott hivatalos órákat tartó titkárral érintkezhetnének ; a hol olvasótermeknek, könyvtárhelyiségnek kellene lenni és a hol mindenféle összejövetelt, felolvasást lehetne tartani. A személyes érintkezés nagy hatását senki sem tagadhatja s épen ezért, ha Társaság akarunk lenni, akarnunk kell azokat a szociális eszközöket is, a melyek alkalmasok a társasági élet előmozdítására. Ennek a célnak óhajtanánk szolgálni azzal a javaslatunkkal is, hogy kívánatos volna, hogy az eddig csak évnegyedenként megjelenő Protestáns Szemle változtattassék át havi folyóirattá, akként, hogy évenként 10 füzet jelenjék meg belőle (julius és augusztusban nem). így legalább szellemileg többször érintkezhetnénk tagjainkkal: a nagyobb aktuális kérdésekkel is inkább foglalkozhatnánk, mert a jelen rohanó időben már sok kérdés el is veszítette aktuálitását akkorára, mire egy-egy negyed évben megjelenik a Szemle. És bár kétségtelenül nagyon fontos egyházi multunk derítgetése is, és nem kisebb fontosságú egy-egy tbeologiai tanulmány közrebocsátása; üe úgy érezzük, hogy közönségünket a nagyobb egyházpolitikai, egyházkormányzati és egyháztársadalmi kérdések tanulmányszerű fejtegetésével közvetlenebbül belevihetnénk az egyházi élet iránt való érdeklődésbe s mi magunk is inkább a jelenben élvén, a jelennek tehetnénk esetleg nem kicsinylendő szolgálatot. Monográfiáink közé is fel kellene venni — vegyesen a hazai egyház történelem művelésével — a külföldi népszerűbb, de azért tudományos theologiai, társadalomtudományi stb. müveket. A jelen nagy társadalmi és vallási kérdései méltók mindenesetre nemcsak a megismerésre, hanem hazai egyháztársadalmi munkásságunk irányítására is. A népies iratok megindítása és azok kolportagea immár elodázhatatlan nagy kötelességünk. A közgyűlés ránk is szabta; de teljesíteni még e pillanatig nem tudtuk. Társaságunk két kiváló tagja (dr. Szabó Aladár és dr. Kecskeméthv István) jeles próbát tett e téren, ezt a vállalatot kellene egyelőre támogatnunk és illetőleg szerves összefüggésbe hoznunk Társaságunkkal, felkérvén és megbízván őket a szerkesztéssel, mert egy ember physikai erejét és idejét meghaladó munka ezek szerkesztésének is a reábizása. Ezek volnának, tisztelt tagtársak, javaslataink, melyeket ily alakban és ily módon azért közlünk, hogy méltóztassanak ezek felett gondolkozni, magánúton és irodalmilag a heti sajtó útján megbeszélni. Nekünk kedves kötelességünk lesz e javaslatokat s azok életbeléptethetési módját részletesen kidolgozni, a választmány elé terjeszteni s a közgyűléstől ezekre nézve határozatot kérni; de addig is előre tájékoztatni kívántuk a t. tagtársakat, hogy nekünk őszinte törekvésünk minden kínálkozó módon Társaságunkat fejleszteni és életerőssé tenni. De törekvésünk a tisztelt tagtársaknak a támogatása nélkül hiábavaló volna. Társaságunknak feltétlenül szüksége van arra, hogy minden egyes tagja élő tag is legyen; mindenki a maga körében fejtsen ki munkát a Társaság érdekében. Megdöbbentők a hátralékok, melyek már a legközelebbi (1892.) év hátralékaival együtt a 3000 frtot meghaladják. Egy nyolcz-tizezer forintos budgetnél ez rendkívül nagy összeg, úgy, hogy ha ez az állapot a tagok közönyössége folytán még csak egy esztendeig is igy tart, a pénzügyi egyensúly alig lesz fentartható. Már pedig ha valaha volt, úgy ma tízszeresen nagyobb szükségünk van társulásra és erőteljes, protestáns szellemű munkásságra. Ehhez azonban anyagi erő is kellvén, lehetetlen lesz munkát kifejtenünk, ha a tagok egy része még legkisebb anyagi kötelezettségének sem tesz eleget. Tisztelettel kérjük tehát fel a hátralékban levőket, hogy mielőbb küldjék be tagsági díjaikat. De kérjük a többi t. tagtársainkat is, hogy folyó évi díjaikat is legyenek kegyesek lehetőleg idejében beküldeni. Mert részint a hátralékok, természetesen legelső sorban ezek, részint pedig a megkésetten beküldött tagdíjak okozzák, hogy a mult évi folyó számláról a folyó év terhére többi mint 2000 frt kifizetetlen számla jött át. A tagdíjak pontos beküldésén kívül azonban szüksége van Társaságunknak arra is, hogy mindenik tag igyekezzék még legalább egy tagot megnyerni a Társaságnak. Előkelő protestáns uraink közül is még tömérdeken hiányoznak körünkből. írásbeli felszólításokat hiában küldünk innen hozzájuk, — ma már annyiféle egyleti és társasági felhívásokkal zaklatják az embereket, hogy egy-egy társaságba váló belépésre csakis személyes rábeszélés, megkérés és felszólítás mellett hajlandók. Személyes összeköttetéseiket használják fel tehát a tisztelt tagtársak, hogy ügyünknek minél többeket megnyerjenek. Mert ha tagjaink száma nem gyarapszik, akkor csak fogy és általában mi protestánsok, mihelyt nem a legerősebbek vagyunk, azonnal a leggyengébbek leszünk. Ez a történet nagy tanulsága. Nekünk a legerősebbeknek kell lennünk és azokká lehetünk. ha annyi becses szunyadó erőnket felébresztjük, kifejtjük s ez ébresztés és kifejtés munkájában mindenki a maga körében részt vesz. Nekünk igazán társaságnak kell lennünk; társas életnek kell bennünk lüktetni; személyes és szellemi érintkezés által Össze kell mindenütt forranunk. hogy erőinket egyesítsük, ha kell, védelemre, ha kell, becsületes harczra. «Magyarok» és «protestánsok* azok úgyis vagyunk; de gyenge bennünk a társulati szellem, pedig nagy dolgokat csak társulati úton, egyesített erőkkel érhetünk el.