Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-12 / 2. szám

s miután szegénysége miatt »mustrát* nem hozhatott az uj pénzbői, hát csak rajzban mutatta meg, hogy milyen az az uj korona, meg a fillér stb. Érdekelt az is. hogy »hogy kél a gabona ?* — annak piaci árait is meg­mondta," tudta azt is; meg még az is fél volt nála jegyezve, hogy milyen volt a »sertés vásár.* Fölnyitotta a »Könyves ládáját* s abban van a »Koszorú* IIf. füzete. Mikor így mindenről elbeszélgettünk, jött hozzánk Szabó Aladár. Ő a maga vallásos lelkével oda vezetett bennünket a Jákob kútjához, a hol Jézus beszélgetett a samariai asszonynyal. Egy művészi képben be is mutatta a jelenetet s adott hozzá lélekemelő, szép magyarázatot. Oh, de jól esett ez a komoly, nemes hangú elmélkedés! Szinte szerettem volna tovább ott időzni annál az élet­vize kútjánál. Ott van csak igazi üdítő ital! De a »Kis Tükör* nem engedte, hogy nagyon elkomolyodjam. Oda vitt a »malom alá* s elkezdett adomázni. Elmondott egy tanulságos történetkét egy bátor rabszolgáról; aztán meg idézett egy kis párbeszédet, amolyan népies évődést Vitéz János és Málé Mátyás beszélgetéseiből. Tetszett a népies polémia, e félig tréfa, félig komoly vitatkozás a kálvinista és a pápista vallás felett. Csakis ilyen évődés van tény­leg a nép között és nem fanatikus harc. Búcsúzóra még azt mondta a »Kis Tükör*, hogy >leveles ládája* is van, szerkesztői üzenetekre s az előfizetőknek azokra a kér­déseire, amikből más is okulhat. Miután igy egy hasznos, tanulságos és kellemes órát eltöltöttünk, azzal az Ígérettel vált el a Kis Tükör, hogy a jövő szombaton megint eljön. Igen szívesen vettem az igéretét és e lapok szerkesztője által azt izenem most utólagosan neki, — talán elolvassa ezt az izenetet? — hogy mindig legyen ilyen kellemes, nyájas, de komoly és tanulságos. Soha ne igyekezzék többnek látszani, mint ami; hanem mindig majd többet adjon, mint a mennyit igért; igy aztán más is nagyon meg fogja szeretni. Tanács­lom neki, hogy keresse fel mind a mi protestáns lelki­pásztoraink és tanítóink hajlékát, mutassa be magát s fogadom, hogy szívesen látják. Legalább ugy hiszem, hogy nem csalódom bennük; mert hisz évek óta szakadatlanul épen ők sürgették, hogy kellene már valami lelki táplálék az ő hiveik számára újság formájában is. Most megvan és pedig viszonyaink között egy igen jónak Ígérkező van; hát ha valóban szükség volt az, amiről mindig beszéltek, akkor igyekezzenek ezzel a szükséget kielégíteni, mert ez alkalmasnak Ígérkezik arra. Ragyogjon köztünk a Kis Tükör mind tisztábban és mind fényesebben! Kenessey Béla. BELFÖLD. Egyházi heti szemle. Az ultramontán izgatásokban a hét folyamán két lényeges mozzanat ragadhatta meg a figyelőt. Egyik, hogy a főpapság is tényleg megkezdte az izgatást az egyház­politikai reformok ellen; ez leverő és végzetes kimenete­lűvé válhat. Másik, hogy a napi sajtó is kezdi megsokalni a klerikálisok állam- és békebontó izgatásait s több keve­sebb erélylyel az ultramontanizmus ellen fordul; ez egy kis megnyugtatás a reformok barátjaira nézve. A főpapság nyilt akcióját Schopper, rozsnyói püspök kezdte meg hirhedt pásztorlevelével. Nyíltan beismeri, hogy a még Sitnor életében küldött dekrétumokat a pápa rendeletéből a püspöki kar kihirdeti, hogy e dekrétumok­kal ellenkező bármely rendelet semmisnek tekintendő. A pásztorlevél igy hangzik: Az ugynevezet elkeresztelési ügyre vonatkozó pápai dekrétumokat ő szentségének parancsa értelmében, a köz­ponti papság előtt már felolvastam, figyetmeztetve a tiszt, testvéreket, hogy Ő szentsége a felolvasott dekrétumokat minden magyar papra sub gravi kötelezőknek és minden e dekrétumokkal ellenkező rendeletet semmisnek nyilvá­nított. Ha a jelek nem csalnak, egy viharos évnek küszö­bét lépjük át 1893-ban. Az álliberalizmus feljogosítva érzi magát, hogy az egyház szentélyébe furakodjék, mert a felekezetlen állam, magának ellentmondva, vallási ügyek­ben parancsolgatni szeretne. Igen kívánatos volna, ha ezen bölcs urak a kiskátét, illetőleg a Talmudot vennék kezökbe, hogy ezekből megismerkednének Istennek a val­lásra vonatkozó rendeleteivel. Vagy talán istentagadók már? — vagy megengedve Istennek létezését, magokat bölcsebbeknek tartják Istennél? Az előbbieknek a zsol­tárossal azt mondjuk: dixit insipiens in corde suo non est Deus; az utóbbikakat pedig figyelmeztetjük a szent­írás ama szavaira: Scriptum est enim : perdam sapientiam sapientum et prudentiam prudentum reprobabo. Dominus dat sapientiam et ex ore eius prudentia et sapientia. Si intraverit sapientia in cor tuum et scienti animae tuae placuerit, consillum custodiet te et prudentia servabit te. Hogy a törvényhozó bölcseség. mely Isten bölcseségével nem egyez, hová vezet, világosan jelzi a példabeszédek könyve: elhagvák az igaz utat és sötét utakon járnak, vigad­nak, midőn gonoszul cselekesznek és a legrosszabb dolgok­ban örvendenek, utaik elvetemültek és lépéseik gyalázatosak. Hogy jellemtelen firkaszok ismét mint fanatikust ne rágal­mazhassanak, szükségesnek tartottam azon megjegyzést, hogy ezek nem az én szavaim, hanem Istené. Az uj kormány programmja ismeretes levén, annak csak azon pontjait érintem, melyek egyházunk jogait és vallását sértik, értem a polgári házasságot és a polgári anya­könyvezést, melyeknek behozatala terveztetik. Az utóbbit az állam saját ügyeinek célbavett rendezésére — vajha rendeztetnének már egyszer — teljes joggal elrendelheti törvény útján; de a polgári házasság arculcsapása a katholikus szentségnek, megtámadása a katholikus hitelv­nek, bármit mondjanak is a kormány bölcs emberei, kiknek szavai a nem gondolkozó nagy közönség ámítá­sára irányulnak, a mint annak idején ő felségét is tévútra vezették azon minden alapot nélkülöző ámításaikkal, hogy ez a közvélemény óhajtása. Szigorú kötelességünkké vált tehát ennek épen az ellenkezőjét bebizonyítani. Meghagyom tehát a tiszt, lel­készkedő papságnak, hogy minden kerület összes választói által aláirt figyelmeztetést és kérelmet intézzen képviselő­jéhez, hogy egyházunknak tett Ígérete szerint, vagy ha ez nem is történt, azt megvédeni szíveskedjék, mert nekünk a polgári házasság nem kell. A második teendőnk az lesz: a rege male infor­mato ad melius informandum apellare. Az aláírások

Next

/
Oldalképek
Tartalom