Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-20 / 16. szám

grófné 5 frt, Wagner Gézáné 5 frt, Bisehitz Dávidné 5 frt. Hegedűs Sándorné 24 frt, Vigyázó Sándor 5 frt, Kraemer Géza 3 frt, légszesz-gyár részv. társaság 19 frt, összesen 234 frt. Az elnökség ez uton is köszönetet inond ugy az adakozóknak, mint a közreműködő művészeknek. * A protestántizmus és az egyházpolitikai reformok. A protestantizmusnak az egyházpolitikai kérdésekben való magatartásáról érdekes nyilatkozatot tett Eötvös Károly orsz. képviselő a dunántuli egyházkerület most lefolyt közgyűlését követő közebéden: »Ma — úgymond — a protestantizmusnak egy nagy missziója van, mely napjaink véleményáramlatában egy kissé átalakult, módosult, talán növekedett, talán nemesbedett és ezen misszió nem abból áll, ami az ő történelmi missziója, hogy harcoljon: ezen misszió most ép az ellenkező és ez az, hogy nyugodtan nézze végig a küzdelmet. A mióta a reformáció a maga nagy világtörténeti feladatának teljesítésére a történet színpadán megjelent és hazánkban is elterjedt, ma van a második alkalom — az első 102 esztendő előtt volt — ma van a második alkalom, a mikor az alkotmány védelme, az állam kormányzatának védelme és a protestáns érdek azonos volt. Sohse történt többször. 102 évvel előtt először, másodszor most. De ebben a küzdelemben a mi egyházunknak résztvenni nem szabad, mert nem szükséges; mert az állam és annak kormányzata a politikai pártok nemesebben érző és gondolkozó férfiai pártkülönbség nélkül védelmezik azt. amit egykor, amit máskor, amit századokon keresztül a protestáns egyház férfiainak, közegeinek és vértanúinak kellett védelmezni. Ebben a küzdelemben nemcsak az állam érdeke, nemcsak a szabadelvüség, nemcsak minden pártnak nemesebb férfiai, de a katholikus egyház magyar hívőinek is óriási, rengeteg többsége velünk küzd, és annak a római katholikus egyház magyar többségének mind bölcseségében, mind hazafiságában tökéletesen bíznunk lehet és bíznunk kell. A mikor a küzdelem válságos lenne, ezt a többséget oldalunk mellett szövetségesünknek fogjuk tekinthetni. Azért tehát a magyar református egyház éljen nyugodtan, miként a vén sas, mely századok óta él már s viharokban megedződött, sok tolla hiányzik, de még mindig ősi erejében áll, ha kell ujabb küzdelemre készen a szikla tetején. Hiába vijjongnak körülötte bizonyos fekete madarak, ő a sziklán meg nem mozdul, mert ő ezen a magaslaton a harcot elkezdeni szükségesnek nem látja, mert tudja, hogy azt a sziklát megmozdítani a fekete madarak képesek nem lesznek. És e szikla a magyar alkotmány, a törvény, a magyar nemzet szabadságszeretete és a magyar protestantizmus erőérzete. Ezen nyugodtan ülhet, mint a vén sas és nyugodtan bevárhatja a küzdelem végét.« * A Luther-társaság működése 1892-ben, mint a beküldött »Jelentés« mutatja, csendesen de következetesen haladt a megkezdett irányban. A mindjárt tiz éves társaságnak jelenleg 31 alapító, 334 rendes, összesen 365 tagja és 9296 frt 28 kr. vagyona van; öt évvel ezelőtt 274 tagja és 4778 frt 51 kr. vagyona volt. E számok lassú, de fokozatos haladásról tanúskodnak. A társaság védnöke Fabiny Teofil, elnöke Zsilinszky Mihály, alelnöke Bacliát Dániel, titkára Scholcz Gusztáv. A »Jelentés« elején Bachát Dániel alelnök lendületes emlékbeszédje olvasható Hunfalvy Pál felett, ki a társaságnak első elnöke volt. Azután Zsilinszky Mihály újonnan választott elnök magvas elnöki beszéde következik, melyben többek között azt mondja: »Mikor fogunk oda emelkedni, hogy necsak a létért, hanem az evangéliumban foglalt nagy eszményekért s azoknak megvalósításáért küzdhessünk? Mikor fogjuk legyőzni a kedvezőtlen viszonyokat.: az anyagi szegénységet, a szellemi tudatlanságot és a vallási közönyösséget ?« A Jelentés közli a szűkebb körű bizottság tudósítását, a Társaság működéséről. E szerint a Társaság 1892-ben kiadott két vallásos népiratkát, egyiket Keviczkv Lászlótól »Elbeszélések a magyar reformáció történetéből«, másikat Pálmay Lajostól »Az Isten megsegít« cím alatt: kiadásra elfogadott két pályanyertes iratot, u. m. »A nagysárosi vár urá«-t Hörk Józseftől és »Gott verlásst die Seinen nicht« ciműt Fammler Gusztáv torzsai lelkésztől ; e népiratkák már sajtó alatt vannak. A Társaság ez évre 200 frtnyi segélyben részesíti a Pozsonyban megjelenő »A mi otthonunk«-at és 200 frtot tett félre a Pozsonyban megindítani szándékolt »Theologiai tudományos folyóirat* számára. A »Jelentés* többi része a Társaság vagyonát, kimutatását, tagjainak névjegyzékét és alapszabályait közli. — A nemes törekvésű, de még csekély eszközökkel rendelkező Társaság nagyobb támogatásra érdemes, mint a mennyiben eddig részesült. * A máramaros-ugocsai ev. ref. egyházmegye f. hó 5-én Nagy-Szöllősön tartotta tavaszi rendes közgyűlését. Nevezetesebb tárgyai voltak: 1. az egyházmegyei tisztikar lemondása, mely után az uj választás azonnal elrendeltetett, a szavazatok május végéig adandók be: 2. a dabolczi zavargó egyházközség ügyének rendezése. Itt a hivek erejöket meghaladó egyházi adót fizetnek annyira, hogy e miatt kitéréssel fenyegetőznek. Az egyházmegye, küldöttségek által is, mindent elkövetett, hogy rábírja Kürthy Károly lelkészt az iskolai tanításra, mely által a két belhivatalnoki állás egyesíttetvén, uj dijlevéllel rendeztetett volna a lelkész-tanító fizetése s könnyíttetett volna a hivek terhe. Minthogy azonban nevezett lelkész a tanítást semmiképen el nem vállalja, az egyházmegye pedig erővel nem kényszerítheti arra; más oldalról díjleveléhez szigorúan ragaszkodik: az egyházmegye kényszerítve van a dabolczi egyház által eddig fentartott iskolát feladni és kimondta, hogy azt községivé változtatja át. Ennek keresztülvitelét egy küldöttségre bizta. Egyúttal a dabolczi ügyre vonatkozó minden iratot az egyházkerületi közgyűlés elé terjeszt. 3. A m.-szigeti egyházközség lelkészének fizetését 200 frttal javította. Visszaemlékezéssel a szigeti templomfelépítésére mind a lelkészt ISzikssay Zoltánt, mind az áldozatkész és ügybuzgó főgondnokot Szöllösi Antalt a közgyűlés lelkesen megéljenezte. 4. A Szatmári Prot. Irodalmi Kör kéri a közgyűlést, hogy megindítandó heti lapját fogadja el hivatalos lapjává, mely esetben a lap előfizetési díjának felét a kebelbeli egyházközségek fizetnék. De ez nem teljesíttetett, mert a terhök alatt roskadozó egyházközségekre ujabb terheket rakni nem tanácsos. A tárgysorozat ugyanazon nap d. u. két órakor letárgyaltatott. — B. * Gyászrovat. Fabriczy János haláláról következő jelentést vettünk: »Az eperjesi ág. h. evang. kerületi kollégium tanári testülete mély fájdalommal jelenti, hogy Fabriczy János a lelkiismeretes és buzgó tanár, szeretett kartárs, kiváló paedagogiai iró, életének 48-dik, a tanári pályán eltöltött 15-dik évében f. évi április hó 10-dikén jobblétre szenderült.« Temetése f. hó 12-én ment végbe Eperjes kollégiumi és városi közönségének impozáns részvételével. A temetési szertartást Sztehló főesperes, Nóvák lelkész és dr. Szlávik M. végezték. Özvegye Balogh Etelka és Lenke nevü leánya gyászolják kora halálát. Nekrológjának közlése, tárgyhalmaz miatt, jövő számunkra maradt. A hű barátnak, szeretet kartársnak emlékezete legyen áldott örökre! — Ifj. Jeszenszky Károly mezőberényi ev. lelkész szép reményű fia Jeszenszky Géza I-ső osztályü gimnáziumi tanuló elhunyt. Béke hamvaira!