Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-20 / 16. szám

Meghalt. ........... 590 férfi * . 483 nő Összesen 1073 Házasságra lépett ........ 496 pár Áttért hozzánk a róni. kath. egyházból 120 egyén Kitért tőlünk többféle felekezetekbe . . 52 egyén. NEKROLOG. Silling Károly. 1840—1893. Kevesebb lett ismét egvgvel azoknak száma, a kiknek nem a hiú csillogás, a minden áron feltűnni vágyás fokozza tetterejöket, hanem abban a kis körben, mely a sorstól számokra kijelöltetett, csendes elvonultságban kívánják munkálni protestáns anyaszentegyházunk jólétét. Ily irányú egyént kisért ki március 29-én végső nyugvó helyére a bács-eservenkai reformált gyülekezet néhai Silling Károly urnák, a nevezett gyülekezet hű lelkipásztorának személyében. Ki is eredetét vette néhai Silling András vadkerti református lelkész és Latabár Krisztina szülőitől, 1840. január 16-án. Édes anyja 1854. julius 15-én özvegységre jutván, fiaival szülőföldjére a szomszédos Halasra költözött. Itt nevelte gyermekeit lankadatlan munkásság között töltve napjait. Károly, mint legidősebb, már ekkor a kecskeméti majd a nagykőrösi főgimnázium növendéke volt. Tanárai, mint jó magaviseletű, szorgalmas növendéket ajánlották anyja figyelmébe, a ki a taníttatást megérdemli. Hogy tanárainak véleménye nem volt alaptalan, tanúsítja az, hogy midőn az akadémiai tanfolyamot Debreczenben jó sikerrel bevégzendő volt, utolsó évben a főiskolai, gazdai hivatallal lett kitüntetve. Mely működési körben teljes elismeréssel találkozott s a főiskola 1816-ban épült szárnyának tetőzete Gerencsey Pál tanár és az ő felügyelete alatt újra épülvén, fáradozása külön tiszteletdíjjal lett jutalmazva. Gazdai hivatalának bevégzése után 1862. január 1-én már Thorma Sámuel nagykereki birtokos házánál találjuk őt, mint nevelőt s ez idő alatt május 6-án az elsőfokú lelkészképesítő vizsgálatnak letétele után, a már ekkor elbetegesedett néhai Póor Zsigmond cservenkai lelkész óhajtotta őt segédjéül alkalmaztatni. Mely állását 1862. augusztus 26-án foglalta el. A cservenkai református egyházközség hiveit szónoklataival rövid időn meghódította. Főnökének 1862. december 8-án történt halála után 1864. április 26-án ugyanoda nagy lelkesedéssel rendes lelkészszé választatott, előbb még egy évig a nagykőrösi fényes gyülekezetben káplánkodván. Mit művelt ott 29 évi fáradhatlan lelkészsége alatt, élő bizonysága az anyagilag és szellemileg virágzó egyház. Adóssággal megterhelve vette azt át s nemcsak hogy ezt rövid öt év alatt törlesztette, de mar 1869-ben 900 forint értékű uj harangot öntetett, a paplakon a rozzant melléképületeket ujakkal cserélte fel, diszes iskolaépületet emeltetett; legújabban pedig közel 6000 forint értékben a templomtornyát és a templomot megujíttatta, rézzel fedette. Halála is lelkészi működésének következménye, a mennyiben a márciusi viharok alkalmával meghűlvén, tüdőgyulladásba esett s öt napi súlyos szenvedés után csendesen elaludt. Házas életre lépett Kozma Oliviával, idősb Kozma Lajos volt feketehegyi lelkész leányával, ki csaknem 28 évig osztotta meg vele példás szorgalmával az élet gondjait. Házasságuk gyermekekkel nem lett megáldva, de nőtestvérének három leányát nevelte fel s egyet bőkezüleg férjhez is adott. Koporsója felett a jeles képzettségű t. Venetianer Sándor Soóvénak ékes szavú papja szónokolt, méltányolva az elhunytnak érdemeit s rajzolva a veszteséget, mely halálával érte a cservenkai református egyházat. Hogy mit veszített vele az egyház, kitűnik abból is, hogy az egyházközségnek kicsinyje, nagyja igyekezett megjelenésével neki leróni a hála adóját. A nemeslelkü férfiúnak, ki fáradhatlan sáfárkodásanak számos nyomát hagyta hátra, hamvait immár a rideg sir fedi. de áldott emlékezeté szeretett híveinek keblében örökké élni fog. Sít tibi terra levis! Molliter ossa cubent! IRODALOM. ** Az Athenaeum Képes Irodalomtörténete. Ebből az érdekes irodalmi vállalatból, melyet Beöthy Zsolt szerkeszt, megjelent a II. füzet, az elsőhöz hasonló fényes kiállításban és gazdag tartalommal. E füzetben Erdélyi Pál folytatja »A pogánykori költészet emlékeiről* irt fejtegetéseit, a többi részt pedig Lánczy Gyulának a történelmi társulat közgyűlésén felolvasott nagyérdekü tanulmánya foglalja el: »A magyarság az Árpádok korában«, melyben a szerző az adatok uj s beható vizsgálata alapján az eddigiektől sok tekintetben elütő felfogásban mutatja be a kor képét: a politikai, társadalmi, művészeti és irodalmi állapotokat. Kár, hogy az utóbbi cikknek a stylusa kissé nehézkes és idegenszerű. Mind változatosság, mind nyomdai kivitel tekintetében sok dicséret illeti meg az illusztrációkat, melyeknek száma e füzetben 15. Erdélyi cikkét a hún és pogánykori hősök és jeleneteknek a középkori krónikákban található képei, Lánczyét Szent Istvánról egy szép initiale s két jelenet, továbbá a pannonhalmi apátság alapítólevelének s a Dalmátiában s nálunk fenmaradt román-magyar építészeti műemlékek sikerült másolatai díszítik. Külön mellékletek: egy »Corvin-kódex« aranyos-ezüstös bőrkötésének színes mása s a »Thuróczi krónika cimképe«. amint Szt.-László megszabadítja az elrablott magyar leányt. A Képes Irodalomtörténet 18—20 füzetre van tervezve, s füzetenkint előfizetéssel is megszerezhető. Egy-egy füzet ára 40 kr. Előfizetés 10 füzetre