Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-13 / 15. szám

fáradoznak az építési alap növelésén, mely jelenleg a városi adománynyal együtt 10,000 frtra rug; egyes gyá­rosok pedig építkezési anyagok ajándékozásával igyekeznek lehetővé tenni, hogy a célbavett imaház és segédlelkészi lakás még a folyó 1893-ik évben felépülhessen. (Vége köv.) Protestáns országos árvaházunk köréből. Az igazgató-választmány jelentése a közgyűléshez. II. A lefolyt 1892. évben tetemes kiadásaink voltak, mit részben a háztartási tárgyak nagyobbmérvü beszer­zése, az árvaházi épületnek tetemesebb javítása és a fürdők berendezése, de részben a növendékek számának emelése és az élelem némi javítása okoztak. A kiadásokat az 1891. évi kiadásokkal összehason­lítva, az 1892. évi kiadások 3456 frt 79 krral haladták meg az 1891. évi kiadásokat és összesen 22,424 forint 57 krra rúgtak Egy árvának az eltartása és nevelése a beruházási kiadások levonása után, ha sem a természet­beni adományokat, sem árvaházunk előállítási költségeinek kamatát nem számítjuk, 184 frt 25 krba, ha pedig ezeket is számítjuk, akkor 234 frt 25 krba került. Mindamellett azonban, hogy kiadásaink az intézetben lévő és az árvaházon kivül segélyezett árvák számával együtt évre-évre emelkednek, az 1892. év sem volt gyü­mölcsnélküli, mert mint már fentebb is említettük, nemes­keblü emberek adománya által az egylet vagyona 11,962 frt 32 krral gyarapodott és ma 336,980 frt 74 krt tesz. Ugyan e jelentésünk kapcsán bemutatjuk az 1893-ik évi költségelőirányzatot, mely szerint a rendes szükség­letek összege 22,060 frtot, a rendes és remélhető bevételek . 20,713 frtot tesznek. s igy még 1147 frt volna a társadalmi jótékonyság utján fedezendő. Kérjük a tisztelt Közgyűlést, méltóztassék ezen költségelőirányzatot elfo­gadni, s a választmányt annak foganatosítására felhatal­mazni. A Wágner János által tett alapítványból évenként 1200 forintot vagyunk kötelesek árváknak árvaházunkon kivüli segélyezésére fordítani, a mely összegből a komáromi ev. ref. és ág. ev. egyházak egyenként az említett célra 120 — 120 forintot kapnak s igy egyletünknek évenként 960 frt marad rendelkezésére. Ezen összegből olyan apátlan, anyátlan, vagy olyan anyátlan tanuló árvák, a kik vagy testi hiányok vagy pedig helyszűke miatt árvaházunkba nem vehetők fel — szoktak segélyeztetni. Azt a célt ezen segélyezések által, hogy az árva tanuljon, mindenesetre elérjük, mert bizonyítványok be­mutatása nélkül a segély nem folyósíttatik. de hogy vájjon az árva erkölcsi nevelése is megfelel-e a kívánalmaknak, fájdalom, az árvák elszórtságánál fogva ellenőrizni nem tudjuk, azért nagy szolgálatot tennének az illető lelkészek, kiket erre mindig külön is felkérünk, ha egyletünket e tekintetben felvilágosítanák. E címen 1890-ben kiadatott 1.050 forint, 1891-ben 1171 frt 75 kr. s miután ezen alapítványt nem tekinthet­jük olyannak, a melyből megtakarításokat eszközölni szabad legyen, 1892-ben 1313 frt 75 krt osztottunk ki. A három év ekként kiosztott összege 3535 frt 50 krt tévén, még 64 frt 50 krt a legközelebbi évben folyamodók közt fogunk kiosztani. Az elmúlt évben segélyeztük Skrabak Ferenczet, Szőke Kornéliát, Mihályi Emmát és Lukácsi Katiczát 100-100 írttal, Nötl Pált 75 írttal, Binder Frigyest, Bai Máriát, Kármán Elemért, Szőllőssy Gizellát, Nagy Lajost, Varjú Jolánt, Faczonai Kálmánt, Szeip Arankát, Lukviczki Emilt, Kontúr Paulát, Grieszmayer Károlyt, Véghelyi Vilmát. Fábry Bélát és Maráczy Rozáliát 50—50 írttal. A mult évben érkezett — ide értve az 1891-röl elin­tézetlenül maradt hat kérvényt is — összesen 69 kérvény 72 árvának felvétele, illetve segélyezése iránt. Ezen kér­vények alapján felvétetett mult évi szeptember hóban 14 árva és segélyeztetett 18 árva, nem számítva ide a komáromi két protestáns egyház által segélyezetteket. Ezekből láthatni, tisztelt Közgyűlés, hogy milyen nagy azoknak az árváknak a száma, a kik egyletünk jótékonyságára vannak utalva, s a kiknek kérelmét — jóllehet, hogy ott, a hol lehet, segíteni igyekszünk — el kell utasítani, mert bár anyagilag — hála a jótevők és az adakozók jelentékeny számának — folyton haladunk : a felvételt és segélyt kérők nagy számával lépést tartani még sem vagyunk képesek. El kell azonban ismernünk, hogy egyletünk egyes kiváló jótevők és általában híveink részéről is lelentékeny támogatásban részesül s ez reánk is azon kötelezettséget rója, hogy jótéteményeinket mindig nagyobb és nagyobb körre terjeszszük ki. E tekintetben mulasztás egyletünket nem is terhel­heti, mert az utóbbi években jelentékenyen emeltük árva­házunkban az árvák létszámát, s ma oda jutottunk, hogy árvaházunk egészen telve van és ottan többet el nem helyezhetünk, továbbá árváink tehetségesebbjeinek további kiképzését kezdettük meg, s reméljük, hogy e működésün­ket is siker fogja koszorúzni. Nevezetesen tovább képzés végett bentartottuk öt növendékünket és pedig Krancsik Teréz, Kovács Irén, Szilágyi Aranka, Demes Margit és Czapf Ödönt. Tudjuk azonban azt, hogy itt megállanunk nem szabad, hanem a mint egyletünk vagyoni viszonyai engedik, tovább is kell mennünk. A tovább terjeszkedés módozatai képezték tehát a választmánynak utóbbi időben tanács­kozása tárgyát, és a választmány abban állapodott meg, hogy több külföldi árvaegylet példája után indulva, az árvák egy részét nem a fővárosban építendő nagy köz­ponti árvaházban — a mely különben is tetemes tőkét emésztene fel — hanem kisebb számban egyes vidéki hitsorsosainknál helyezzük el és neveltessük. Ez által elérjük azt, hogy az árvát tulajdonképen nem veszszük ki megszokott köréből, és hogy könnyebben helyezhetjük el az életben, másrészt pedig azt, hogy annak a tőkének kamataival, amibe egy uj árvaház építése kerülne — feltéve, hogy ilyen tőkével rendelkeznénk, amivel ma nem rendelkezünk — számtalan árvát lennénk képesek neveltetni. Ezen módszer mellett annyi árváról gondoskodhatunk, a mennyit anyagi erőnk megenged, s ha azok emelkednek, az árvák számát is aránylagosan növelhetjük. Mindehhez hozzájárul, hogy csak igy felelhetünk meg feladatunknak s hivatásunknak, mely működési körünket nemcsak a főváros, hanem az ország egész területére kiterjeszti, egyúttal pedig a vidék érdeklődésére és anyagi, valamint erkölcsi támogatására is fokozottabb mérvben számít­hatunk. A részletes intézkedések és az egyes telepek létesí­tése körüli teendők csak akkor lesznek megkezdhetők, ha a tisztelt Közgyűlés felhatalmazza a választmányt, hogy ezt is működése körébe vonja, azért azon javaslattal járulunk a tisztelt Közgyűlés elé: méltóztassék az egyleti választ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom