Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-30 / 13. szám

* A protestáns irodalmi társaság VI s ebben a cyklusban utolsó felolvasó estéje március 25-én tartatott meg Szász Károly püspök nagyérdekü felolvasásával, mely egészen aktuális kérdésekkel foglalkozott. A napirenden levő egyházpolitikai kérdéseket fejtegette. Először az általános vallásszabadságról szólt, melynek természetes korlátja az apostoli nyilatkozat: nincsen senkiben másban üdvösség és nincs más név, mely által megtartathatnánk, mint a Jézus Krisztus. Majd a zsidók recepciójára térve, azt mondá, hogy az magunk iránt és a zsidók iránt egyenlően hazafiúi s emberi kötelességünk. Önzetlen testvéri indulattal üdvözli a katholikus autonomiát, mely azonban a római egyház hierarchikus szervezeténél fogva sokkal szűkebb körű lehet, mint a protestáns. A polgári házasságot, mely a legfontosabb mindannyi kérdés között, a protestánsok nem kérték, de behozatalát nem is ellenzik, mig a katholikus egyház a polgári házasságot bármelyik alakjában ellenezni fogja. Az anyakönyvek államosítása egyfelől a polgári házasság folyománya, másfelől az 1868. LUI. t.-c. érvényesítése miatt, szükséges, ez elől pedig az állam nem térhet ki, hacsak a három századig tartó elkeseredett vallási villongást újból feleleveníteni nem akarja. A ki e törvény hatályon kivül helyezését akarja, az nem a békét, hanem a harcot akarja. — Szász Károly felolvasását a Társaság titkára külön füzetben szintén kiadja és a tagoknak megküldi. Lapunk addig is bő kivonatban fogja ismertetni a rendkívül érdekés felolvasást. * A hét legbecsesebb könyv. A »Hét« cimü hetilap szerkesztősége közéletünk kiválóbb egyéniségeihez kérdést intézett az iránt, melyik az a hét könyv, melyet megtartanának, ha minden többi könyvtől örökre megkellene válniok. A megkérdezett egyének közül ki egy, ki más irodalmi művet kívánna megtartani. Legtöbben a bibliát óhajtanák megtartani, igy Jókai, Yámbéry, Kaas Ivor, Jászai Mari, Komócsy stb.; de Arany, Petőfi, Vörösmarty, Jókai, Madách továbbá Shakspere, Byron, Dickens, Lessing, Goethe, Buckle, Hugó Viktor, Heine, Puskin iratai is kaptak szavazatot a halhatatlanságra. Jászai Mari ezt irta a kérdésre: »Ha minden könyvemet, ha Shakperet, Byront is elkellene vesztenem, még ragaszkodnám a bibliához ; ha azt is elveszteném, még megkísérteném megmenteni belőle a »Ruth« könyvét« stb. * Kérelem a magyar közönséghez. A dévai ev. ref. egyházközség, mely Hunvadmegye székhelyén a magyar nemzeti érdekek védelmezésének egyik legrégibb és legbiztosabb bástyája, elhatározta, hogy ősrégi, még a dicső Hunyadiak korából származó szép, góthstylü templomát és tornyát, Isten és a jó emberek segítségével, lehetőleg már az év tavaszán kijavíttatja, hogy ezen az ősöktől reá maradt nagybecsű műemlék az időjárás viszontagságainak további romboló hatásától meg legyen óva. Ámde vagyoni ereje a kitűzött magasztos cél elérésére elégtelen. Fekvő birtoka, ugyszólva, semmi Tagjainak száma, az ágostai evangélikus és az unitárius híveket is beleszámítva, mindössze 860. Papilakja felépítésére, temetője rendezésére, templomkerítése kijavítására; magtár alapítására stb. az utóbbi évtized alatt 10.000 írtnál többet áldozott. Mint parányi kis magyar sziget az idegenajku népek óceánjában, csakis óriási erőfeszítéssel birja magát fenntartani. Esdve kérjük azért hazánk magyar közönségét: jöjjön segítségünkre! Gyámolítson minket bármily kis adománynyal, mert minden hozzánk juttatott fillér nemzeti missziónk betöltését segítendi elő. A kegyes adományokat kérjük a dévai református lelkészi hivatalhoz küldeni. — Déva, 1893. március 20. László Ignácz főgondnok. Szőts Sándor lelkész. — A pártolásra érdemes nemes ügyet melegen ajánljuk olvasóink munkás szeretetébe. Adományokat Lapunk is szívesen közvetít. Szerk. * Beregi egyházmegyénkből leverő tudósítást vettünk. Csak kivonatilag közöljük, mert nem szeretnénk polémiába keveredni. Peterdy esperes halála következtében esperes választásra került a sor. Az egyházmegyei gondnok, az egyházmegyei közgyűlés megkérdezése nélkül, a presbyteriumokat szavazásra hivta fel, március 16-iki záros határidővel, március 2l-re pedig közgyűlést hívott össze. A presbyteriumok leszavaztak, hir szerint két pártra oszolva s szavazásukban erős pártpolitikai befolyásoknak is engedve. De a traktus március 21-iki viharos közgyűlésén a gondnok a gyűlési tagok többször ismételt sürgetésére sem engedte meg a szavazatok felbontását, tettét azzal indokolván, hogy a szavazást elrendelő eljárása törvénytelen volt, mert esperes választása iránt törvényesen (Egyh. törv. 43. §. d) csak maga a traktuális gyűlés intézkedhetik. A gyűlést, a tagok nagyobi) részének heves tiltakozása közben feloszlatta. Az elégületlenek nagy elkeseredéssel felebbeztek. — Eddig a tényállás, dióhéjba szorítva. Nézetünk szerint a gondnok, midőn önhatalmúlag elrendelte a szavazást, világos törvénysértést követett el, ezért a beregi esperesre való szavazás törvénytelen s eo ipso érvénytelen Csudáljuk, hogy ezt Beregben rögtön be nem látták a lelkészek és presbyteriumok. Ellenben a gondnoknak az a tette, hogy a törvénytelen szavazatokat nem engedte felbontatni, az adott viszonyok között helyes, mert a törvénytelenséget nem tetézte ujabb törvénytelenséggel. Az egyházmegyének ezt be kellett volna látni s a törvénytelen szavazás semmibe vételével a törvényes szavazást el kellett volna rendelni. Most a superintendenciának kell kikorrigálni a beregi hibát, mely egyszerűen abból fog állani, hogy a törvénytelen szavazást megsemmisíti s törvényes szavazásra utasítja a traktust. * Gyászrovat A felső-baranyai ev. ref. egyházmegye tanítói karának legidősbjét, a tanítói pályán 63 évet eltöltött Bagamcri Benő volt kiscsányoszrói kántor-tanítót, f. hó 18-án kisérték sírjába — nagyszámú közönség részvéte mellett — kedvesei. Valóban ritka kegyelem Istentől, hogy valakinek 63 évet engedjen eltölteni egy pályán, még pedig a nehéz tanítói pályán. Bagaméri erős és egészséges testalkattal volt megáldva, mely dacolni látszott az idő és a pálya nehézségeivel és a mely csak az utolsó pár év alatt kezdett bomladozni, a 79 év súlya alatt. 1814-ben született Kémesen, hol atyja ev. reform, lelkész volt. Korán árvaságra jutván, anyagi segedelem hiányában kénytelen volt iskolai tanulmányait abbahagyni s 1830-ban már segéd-tanító volt Babarczon, honnan kevés idő múlva