Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-16 / 11. szám

kiséri >Székely József. »Ima«. FCÍSS Árpád. »Nemzeti zászló* Huber-tö\, előadja a theol. énekkar. Belépti dij nincs. Szives adományok a gerjeni árvízkárosult református egyház javára fordíttatnak. * A nagykunmadarasi lelkészi állomásra pályázóknak tudomására hozatik, hogy a lelkészi lak egy része — egyháztanácsi végzés folytán — ez évi szent Mihály napig az özvegy lelkészné használatában marad. Dorogi Lajos esperes. * A protestáns irodalmi társaság negyedik felolvasó estélyén, március 11-én dr. Ptdszky Ágost egyetemi tanár tartott szabad előadást »a jelenkori társadalmi tanokról és mozgalmakról«. Kiindulva a társadalomnak egyfelől a lelki és erkölcsi, másfelől az anyagi szükségletek kielégítésére irányuló két rendbeli feladatából, széleskörű tudományos alapon vázolta a polgárosodás fejlődését, reámutatvn azon eszmékre, melyek különböző korszakokban uralkodtak. A görög és római községi államban a csupán egy szűk körű arisztokraciára szorítkozó republikánus függetlenség és egyenlőség, a keresztyénség keletkezésekor az egyénhez való hűségnek párhuzamosan a római császárságnál is feltalálható eszméje, a reformáció korában az egyéni lelkiismeret és ezzel kapcsolatban a személyes felelősség, a franczia forradalom korában a jogegyenlőség és még később, a jelenkorba is átterjedőleg, a szocialisztikus és kommunisztikus tanok hatása alatt az emberek feltétlen egyenlősége, egyedül az erkölcsi érdem külömbségeinek féntartásával: ezek az eszmék képviselik a társadalmi átalakulásokban a mozgató erőket. A szocializmus tanainak megvilágítása után kifejti, mily pótolhatatlan veszteség volna a szocializmus-óhajtotta állapottal egyidejűleg szükségképen bekövetkező az az elfojtása az egyéni initiativának, a mely a továbbfejlődés útját végkép elzárná az emberiség elől. A jelenkor polgárosodását két veszély fenyegeti: az orosz caesaro-papizmus, a mely ellen hadseregeink, s a műveletlen tömegek, melyek ellen belkormánvzatunk s az iskola vannak hivatva azt védeni; mind a két irányban azonban csak az egyéniség erős kifejtése mellett működhetünk hatályosan, a minek viszont alapfeltétele az egyéni lelkiismeret, a személyes felelősség létének élesztése. Az előadót a nagy és diszes közönség, melynek nagy része hölgyekből állott, előadása végén élénk éljenzéssel és tapssal jutalmazta. (N-t.) * A Mária Dorothea-egyesület egyike az ország legtevékenyebb egyesületeinek. Mutatja ezt a mult évi működéséről kiadott jelentése is. Célja a magyar tanítónők érdekeinek társadalmi uton való előmozdítása. E végből megalakította a magyar nevelőnők és zenetanítónők nyugdíjegyesületének szervező bizottságát s megkezdte ez alapra a gyűjtést. A mult évben megkezdte s az idén is szép sikerrel folytatta a nyilvános felolvasásokat, melyek tavaly 650 frtot jövedelmeztek. Megalapította már régebben a tanítónők Otthonát, melynek hat ápoltja van, s melyet 51. átutazó tanítónő vett igénybe. Az egyesület 41 tagnak adott fürdői kedvezményt. Az egyesület mult évi bevétele 15.591 frt, kiadása 8242 frt volt. Összes vagyona 68.617 frt. Az év végén volt 78 alapító, 695 rendes és több pártoló tag. Az elhelyező iroda (Budapest, Pipa-utca 33.) 66 nőnek juttatott különböző állást. A segélyalap 1116 frt. Az egyesület könyvgyűjteménye 917 műből áll. A budapesti anyaegyesületnek fiókkörei vannak Pécsett, Kolozsvárit, Győrben, Fiúméban, Újvidéken és Brassóban. Megemlítjük még, hogy alapító tag 50 frt, rendes tag évenként 2 frt, pártoló tag tetszés szerinti összeget fizet. Az egyesület elnöke gróf Csáky Albinné, pénztárnoka Zirzen Janka (Andrássy-ut 65.), titkára Radnainé Vámossy Ilonka (Pipa-u. 33.). A szép célú egyesületet, mely március 18-án tartja közgyűlését, melegén ajánljuk olvasóink figyelmébe! * A felekezeti tanítóképezdék tanárainak nyugdíjintézete tárgyában, mint már Lapunk is említette, a tanítóképző tanárok egyesülete feliratot intézett a közoktatási miniszterhez. A felterjesztés következő pontokba foglalja össze a kérést: 1. Az autonom és nem-autonom felekezetek által fentartott tanítóképző-intézetek tanárai vétessenek fel a felekezeti középiskolai tanárok számára megalkotandó állami nyugdíjintézetbe és pedig e kétféle intézetek tanárainak nyugdíjügye egyidőben oldassék meg. 2. A felekezeti tanítóképző-intézeti tanárok nyugdíjának rendezése az 1885. XI. t.-c. szabályai szerint történjék. 3. A. felekezeti tanítóképző-intézeti tanárok 30 évi szolgálat után teljes fizetésükkel nyugdíjazandók; azonban határoztassék meg a véglegesen alkalmazott tanárok nyugdíjának minimuma, a minél tekintetbe veendő az állami rendes tanárok dotációja az állami tisztviselők rendezéséről szóló törvény szerint. 4. Azon felekezeti tanítóképző tanárok, a kik jobb nyugdíjazásra számíthatnak, mint a milyent az állam nyújthat, az állami nyugdíjintézetbe lépésre nem kötelezhetők. 5, A nyugdíjba beszámítható évek az 1870. évtől számíttassanak. 6. A tanulmányi alapból dotált tanítóképző-intézeti tanárok nyugdíjába az egyházmegyétől kapott fizetésük is beszámíttassék. * Emiéket Rázgának! »A Mi Otthonunk« lelkes szerkesztői, Masznyik Endre és Stromp László gyűjtést indítottak Rázga síremlékére. Felhívásukból kiemeljük a következő részletet. »Evangélikus lelkész volt. Pozsonyban hirdette az Isten igéjét. Német ajkra, magyar szivre. Egy bűne volt csak: hónát s hona szabadságát jobban szerette, mint életét. 1848-ban azért emezt kockára is tette — és életét elvesztette. Ő volt szabadságharcunknak egyik első áldozata. Népgyűléseken emelte fel szavát — a haza javáért. Volt, ki elárulja. Elfogták, a vizi-kaszárnyába zárták, halálra ítélték s a vár felett fenn a Szamárhegyen fel is akasztották. Utolsó szavában is hazáját és városát áldotta. S a hon és város elfeledje őt?! Emléket Rázgának. Nem égbe nyúló piramist. Egyszerű jelt, — olyan szerényet, milyen ő maga volt. Egy beszédes követ sima lappal és nevével rajta, ott fent, a vesztőhelyen.« A Rázga-emlékre szóló adományok »A Mi Otthonunk« szerkesztőségébe (Pozsony, Temető-u. 3. sz.) küldendők. Ajánljuk olvasóink figyelmébe s Lapunk is kész az adományokat közvetíteni. * A gyülekezetek életéből. Bukaresti ref. egyházunk Romániában az ottani viszonyok által követett sajátos életet él. Elöljárósága évenként nyomtatott értesítőt ad ki, mely hü tükre ez idegen földön levő egyházközségünk kül- és beléletének. A mult évről szóló Értesítő szerint Bukarestben a lelkek száma mintegy 5—6 ezer, kik közé a lutheránusok és az unitáriusok is be vannak számítva. Az egyház fentartása a templombér és stólarendszerre van fektetve, kötelező egyházi adó nincs. A templomi székekért három osztály szerint 15, 10 és 5 frankot kell fizetni. A gyülekezetben a romániai állami törvények értelmében polgári házasság és szabad vallásgyakorlat áll fenn. A mult évben kereszteltek 95. eltemettek 97, konfirmáltak 60 egyént; eskettek 17 párt. Az