Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-16 / 11. szám

tálnak a klérus társadalmi akciójának sikertelenségei is, mert adatszerüleg bizonyítják azt a tényt, hogy a klerikálisoknak nem olyan nagy az erejök, mint szócsöveik hirdetik. A »kath. gyűlés «-ekkeí való akció csütörtököt mondott; ugy látszik, hogy ezt a fegyvert egyelőre nem fogják többet használni. A tiltakozó aláirások készítése is megritkult, ez az eszköz sem mutatkozik célra vezetőnek. Gróf Andrássy Tivadar beszéde pedig meggyőzőleg kimutatta, hogy dogmai szempontból a polgári házasság ellen akadály nincs, mert a tridenti zsinat a házasság szentségét a felek consensusában látja. XIV. Benedek a protestáns lelkész előtt kötött házasságot is érvényesnek nyilvánította, már pedig a protestáns lelkész a római dogma szerint pusztán világi ember. A hét egyházi eseményei között figyelemre méltó a kath. autonómia érdekében újból megindított akció is. Eszterházy gróf lakásán szoktak összejönni a klerikális főurak, ott eszelték ki a hercegprímás személyes részvételével azt, hogy az autonómia szervezése érdekében a kormányt megkeressék. Először arra akarták rábírni gróf Csákyt, hogy az 1870-iki autonomiai congressust hivja össze; erre nem volt hajlandó a miniszter, de elfogadta a Fenyvessy által benyújtott határozati javaslatot, mely szerint a kormány utasíttatik, hogy minél előbb eszközöljön ki királyi engedélyt az autonomia szervezésének megindítására. Az autonomia kérdésében különben két mereven szemben álló felfogás van a katholikusok között; egyik a képviseleti, másik a kinevezési rendszeren akarná szervezni az autonómiát, s ennek megfelelőleg az autonomia jogkörét is némelyek szélesebb, mások szűkebb alapra kívánják fektetni. Mi sokszor kifejeztük azt a nézetünket, hogy teljes öntörvényhozást és önkormányzatot felölelő autonomia a kath. egyházban fogalmi képtelenség; mindössze bizonyos egyházi külsőségekre szorítkozó árnyék-autonomia lehetséges. Ez is egy kis prof. oáz lenne a pápista sivatagon. Dr. Rusticus. KÜLFÖLD. > Presbyteri Szövetség < gyűléséről. torontói Dr. Mathews ur, a ki zsinatunk alkalmával Magyarországon időzött, egy becses könyvet küldött e sorok írójának: a »Pesbyteri Szövetség* Torontóban tartott gyűlésének 630 oldalra terjedő jegyzőkönyvét, amelynek igen tanulságos tartalmát előbb általánosságban, adandó alkalmakkor pedig részletezve fogom ismertetni Lapunk olvasóival. A »Presbyteri Szövetség« célja a presbyteri rendszert kivető református egyházakat egybekapcsolni a Krisztusban való egység kifejezésére, a testvéries viszony és közös érdekű ügyek előmozdítására, sőt a testvér-egyházak segélyezésére is, pl. a cseh ref. egyháznak ajándékozott 6000 font sterling. A »Presbyteri Szövetség* ezért több évi időközökben gyűlést tart a föld különféle helyein, legutóbb 1892. szeptember végén Amerikában, az Ontario-tó partján épült Torontóban, Canada egyik legszebb városában. A Szövetség ez amerikai gyűlésén Európából 12 ország 27 presbyteri egyháza, Ázsiából 4 ország 5 egyháza, Afrikából 4 ország 4 egyháza, Amerikából 4 ország 13 egyháza, Ausztráliából 10 tartomány valamennyi presbyterianus egyháza volt képviselve. A gyűlések oly népesek voltak, hogy a Cooke-féle templom, a gyűlés helyisége, amely 3000-nél több embert képes magába fogadni, több ülés alkalmával szűknek bizonyult, s a künnszorult közönség számára később más helyiségben ugyanazon szónokok tartottak előadást. A gyűlés Smith edinburghi és Hodge hartfordi lelkészek imájával, Cavcn torontói tanár egyházi beszédjével nyilt meg, mire a jó öreg BlaiJcic, a kire mi Edinburghban jártak tiszteletfel és hálával emlékszünk, üdvözlé a tagokat, megemlékezvén a »Szövetség« legutóbb elhunyt tagjairól. 1892. szeptember 22. a reformációnak volt szentelve, három tudós férfiú tartván felolvasást a reformáció spirituális jellegéről, a reformációnak az erkölcsökre, a tudományokra és a nemzeti életre való befolyásáról. Ugyan aznap este felolvasások tartattak a református és presbiteriánus egyházak jellegéről és missziójáról, előnyéről és hátrányáról, s a mi a legérdekesebb: egyházaink meg nem oldott kérdéseiről és fel nem tárt segélyforrásairól. A következő napokból származott bel- és külmiszsziókra vonatkozó cikkek között egy ránk vonatkozó megjegyzést szóról szóra közlök: 1890-ben az amerikai ref. egyház belmissziói választmánya Jurány Gusztáv lelkész urat meghívta Budapestről, és azon év okt. 12-én Clevelandban helyezte őt el Kecskeméti F. rövid ideig tartott ideiglenes szereplésétől eltekintve, Jurány az első rendes lelkész, a ki Amerikában magyar nyelven prédikált. Jurány csakhamar annyi egyházat szerzett, hogy Kovács János lelkész hivatott meg munkatársául. Utóbbi Pittsburgban helyeztetvén el, egyesült erejű munkásságuk eredménye a következő egyházak szervezése: Cleveland (Ohio állam) , .136 egyháztag= családfő Ashtabula » 45 » » Toledo » 35 » » Pittsburg (P. a.) .... 87 Homestead 63 » » Duquesue ...... 76 » » Braddok 28 Mc Keesport 53 » » Beaver Falls 35 » » összesen 557 egyháztag-—családfő. A harmadik lelkész meghívása felől, mint olvasóink a Lapunkban megjelent pályázatból tudhatják, most intézkednek. A magyarok száma az Egyesült-Államokban,