Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-02 / 9. szám

modor nem kell. Főként Sopron óta, meg azóta perhorresk ál jak a klerikalizmust, mióta a dako-románok, meg a pánszlávok, meg a pangermánok is egy követ fúnak az ultramontánokkal. íme a klérus feldicsért hazafisága nyílt érdekszövetségben a haza nyilvános ellenségeivel, a nemzetiségi reakcionáriusokkal. Csak rajta, minél több példát ebből a szép érdekszövetségből, s akkor a hazafias liberalizmus diadala biztosítva van! A nemzetiségi és ultramontán reakció ellen egymásután lépnek akcióba a törvényhatóságok : a katholikus Budapestet követte a katholikus Szeged és a harcias Molnár plébánus városa, Komárom, és a Bánság derék metropolisa, Temesvár. A napisajtó sem egyhangúlag zeng már dicshimnuszt az ultramontán hazafiságnak. Kezd pirkadni, világosodik. Dr. líusticus. * A hivatalos tankönyvbirálatok ellen. Az orsz. középiskolai tanáregyesület budapesti szakosztályainak együttes értekezlete a hivatalos tankönyvbirálatok ügyében egy szavazat hiján egyértelmüleg kimondta, hogy a tankönyvek hivatalos megbirálását és engedélyezését szükségesnek nem tartja és a tankönyvirodalom igazi felvirágzását nem az illiberális cenzúrától, hanem csakis a szabad versenytől várja. A közoktatásügyi minisztériumnak azonban megmaradna az a joga, hogy az erkölcsrontó vagy államellenes tanokat hirdető -tankönyveket kitilthassa az iskolából és korlátozza az indokolatlan, gyakori tankönyvváltoztatásokat. Az országos tanáregyesületi közlöny legközelebbi száma felszólítja az ország összes tantestületeit, hogy e fontos kérdésben mielőbb nyilatkozzanak. Ha ezek is elfogadják, valószínű hogy az eddigi cenzúra megszűnik és az országos közoktatási tanács felszabadulván a tankönyvbirálatok nyűge alól, minden erejét és idejét a hazai közoktatásügynek felvirágoztatására s a küszöbön álló fontos reform-kérdések megoldására fordíthatja. * A gyülekezetek életéből. A kecskeméti ev. egyházközség derék lelkészét, Laukó Károlyt több mint egy negyedszázad alatt kifejtett áldásos tevékenységéért abban a ritka elismerésben részesítette, hogy készpénzbeli fizetését 521 írtról 1000 frtra, Kressák Pál tanítóét pedig 334- frtról 834 frtra emelte. A derék gyülekezet szép tette önmagában hordia dicséretét. — A székelyud,varhelyi ref. egyházban az eddigi két rendes papság helyett egy rendes és egy segédlelkészi állást szervezett az elöljáróság. Nem jobb lett volna a két pap számára a gyülekezetet két parokhiára osztani ? — A pesti egyházmegyében V. Hártyán, Kisszent-Miklós, Veresegyház és Tótfalu községekben régebb idő óta vannak nazarénusok és baptisták, kik most mint a Bp. Hp. irja, Fóthon is tanyát ütöttek és bomlasztják a református egyházat. Vájjon nem lehetne-e őket egy kis evangéliomi buzgósággal a gyomai példa szerint visszaterelni, vagv legalább a még el nem tévelvedetteket az elszakadástól megóvni? Avagy itt is a régi slendrián jelszó járja: hadd hulljon a férgese? Egyszer majd az épje is el talál fogyni! — Hódmezővásárhelyi ref. egyházunk presbyteriuma a Nagy András János-féle alapítvány kamataiból 29 népiskolás tanítójának fizetését összesen 1600 frttal javította. Követésre méltó példa. * Régi anyakönyveink! E becses Lap ez évi folyamának 7. számában, Révész K. lelkésztársam, a »Régi anyakönyvek«-ről szólván: azt mondja a99. lapon, hogy nem. restelte a fáradságot, a Református Egyetemes Névtárban egyházról-egy házra utána nézni: hol találhatók még XVII. századbeli anyakönyvek, s fáradozásának eredménye 20 ilyen anyakönyv. Hogy a 19-re nézve nem csalódott-e Révész ur: nem tudom; de a 20-iknál, Göncz régi anyakönyvénél, nagyon tévútra lett vezetve az Egyetemes Névtár által. Az 1695. év nagyon gyászos emlékű év a gönczi ev. ref. egyház életében! Ekkor a régi anyakönyvek nem kezdődtek, sőt ellenkezőleg, megsemmisíttettek; mert ez évi március 16-án, a kassai jezsuiták karhatalommal elfoglalván a templomot, a lelkészeket, tanítókat s a tanuló ifjúságot kiűzvén a városból: az anyakönyveket lefoglalták s hihetőleg megsemmisítették, amint ezt a gönczi egyház történetében közöltem is, a Sárospataki lapok 1884. évi számaiban. És csak 88 év múlva. 1783-ban engedtetett meg az egyháznak lelkész-és tanítóbivás, ekkor lett megkezdve ismét az anyakönyvek vezetése is, s pedig a kereszteltek anyakönyve 1783. november 6 , a halottaké 1783. október 20-án, sa házassági anyakönyv 1784. január 14-én. Csak ebből is látható, hogy az 1887-ben megjelent Egyetemes Névtár, mennyire megbizhatlan forrás a régi anyakönyvekre nézve. Göncz. 1893. február hó. Füzy János, ev. ref. lelkész. * Az ujbanovcei misszió köréből. Kedves kötelességet teljesítek, midőn az ujbánovcei szeretetházra az 1892 — 1893. iskolai évben (1892. szeptember hó óta) eddig érkezett adományokat itt közlöm azon rendben, a mint érkeztek: A vinkovcei ref. filia Bohr gondnok által 1 frt, az alsóbaranyabácsi ref. egyházmegye egyházainak adománya 19 frt 85 kr., a főt. konvent segélye az 1892. évre 99 frt 80 kr.. keresztelési stóla 4 frt 62 kr., Poór Hermina 6 frt, Csúza ref. egyházközség 3 frt, id. Machmer Fülöp 5 frt, Uj-Soóvé ref. egyháztanács 10 frt, percent bibliaeladásból 50 kr., baseli nőegylet dr. Böhl bécsi theol. tanár által 50 frt, perselypénz Ivance pusztán 1 frt 4-4 kr., Kelecsényi Zádor kir. alügvész 5 frtot (ezenkívül karácsonra a gyermekek számára Írószereket küldött) gróf Khuen-Héderváry Károly né 15 frt. Kozma László egyházmegyei tanácsbiró 2 frt, Kozma Irén 1 frt, a szlavóniai és bosznabródi magyar ref. asszonyok az első magyar istenitisztelet alkalmával 2 frt 30 kr., a íot. dunamelléki ref. egyházkerület segélye 1893. évre 50 frt, az ujszivaci vallásttevők Poór József lelkész által 10 frt, Szilassy Aladár főgondnok és neje 10 frt, Tüszkő J. vendéglős Vukováron 1 frt, debreezeni ref. egyháztanács 10 frtot, czeglédi ref. egyháztanács 5 frtot. Összeen 313 frt 51 kr. Tizenöt gyermek van ez iskolai évben a vidékről, pusztákról s a szerémi szőlőkből iskolánkba és szeretetházunkba felvéve, kik közül öt sajátköltséges, tiz a szeretetház költségén él. Az Ur kegyelmes megsegítése folytán már volna annyink, hogy imaházunk közelében egy házat vehetnénk. De erre az egész tőkénk reámenne. Várnunk kell tehát még mindég s reményleni, hogy szeretetházunk iránt a keresztyéni s hazafiúi áldozatkészség nem fog csökkenni. Uj-Bánovcén, 1893. február 22-én. Keck Zsigmond, ref. missziói lelkész. * Kolumbus-tojás. Nagy tiszteletű szerkesztő ur! A katonák nősülési ügyében létező törvények és körrendeletek annyira zavarossá tették a tájékozhatást, hogv kevés lelkész kerülné ki a bajt, ha 1868 óta mindegyiknek utána kurkásznának, hogy a körrendeletek szerint esküdtetett-e mindenkor. A honvédelmi miniszternek 1-90. 32.500/XVII. sz. a. kibocsátott körrendelete ismét egy jó indulatu Ariadné-fonál akart lenni a hatóságok számára; de hogy még ez az Ariadné-fonál is mennyire szakadozott kócmadzag, legvilágosabban bizonyítja a 14-ik lap ezen bekezdése: »Ha a lelkészeknek, az előadottak mellett, egyik vagy másik irányban, még aggályaik merülnének fel,