Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-02 / 9. szám

\ nem akartak, aláírását a hegyfalvi gyűlésen semmisnek nyilvánította s követelte, hogy nevét az aláírók sorából töröljék ki,1

Nagy Gáspár, a veszprémi papságban Pathai István elődje 2

volt, száz évvel a reformáció megindítása után meg ostyával vette az urvacsorát. Pathai István püspök kedves K. Pálfi János esperesével 1618 junius 24-én deputációban járt nálok, hogy őkét a megrögzött régi szokás elhagyására birja, s a mint Kanizsai megjegyzi »Sárkány István kapitány különös jóakarata folytán nem jártak egészen hiába«, de a kívánt eredményt nem érték el s a legközelebbi kerületi közgyűlés az esperesi hivatalt letenni s őket odahagyni szándékozó, elkeseredett pásztorjukat kitartásra buzdítván, szükségesnek ítélte hozzájok a következő levelet intézni: > Kegyelmeteknek, mint minekünk jóakaró Platronusinknak és az Ur Krisztusban kedves Atyánkfiainak az Istentől, a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól kegyelmet és békességet kívánunk és isteni szolgálatbeli tisztünk szerént való kész szolgálatunkat is ajánljuk. Bizodalmas Uraink és szerelmes Atyánkfiai Krisztusban! Jól tudjuk, hogy Ti Kegyelmeteknél nyilván vagyon Idvezítőnknek ama mondása, a hol igy szól az apostoloknak : A ki — ugy mond — titeket hallgat, engemet hallgat ; a ki titeket megvét, engemet vét meg. Ezért elhiszszük azt, hogy Kegyelmetek a mi egyházi személyünket megbecsüli és amit mi, ugy mint az Ur Krisztusnak méltatlan, de igaz szolgái, Kegyelmetek lelkének javára szólunk vagy szemtől-szembe, avagy pedig levelünk által, azt Ti Kegyelmetek örömest meghallgatja és be is veszi. E Kegyelmetek felől való jó bizodalomhoz képest mi egész gyülekezetül lévén, ilyen dolgokat akarunk Ti Kegyelmeteknek tudására adni e levelünk rendiben. Legelőször, hogy a Ti Kegyelmetek becsületes, jámbor lelki tanítója, Nagy Gáspár, ki e mi egyházi gyülekezetünkben egyik senior, e mi gyülekezetünkbe bejövén, mi közülünk a kinek illett, azoknak tett ilyen jelentést: hogy ő mind a kis-komári eklesiát egyáltalán fogva elhagyná, mind pedig a seniori tisztet és a környül levő tanító atyafiakra való gondviselést letenné; és igy tőlünk zsinatunkban tisztességesen következék. Mert minekünk regulánk az, hogy a senior a mely gyülekezetből ki akar menni, nem különben, hanem a mi gyülekezetünknek hírével menjen ki. Mely szándékának midőn ő kegyelme elegedendő okát nem adhatná: ő kegyelmét is arról méltóságos parancsolatunkkal elinténk és azt is végezénk magunkban, hogy Kegyelmeteket is ezen dolog felől keresztyéni módon intő levelünkkel megtalánánk. Minek okáért Ti Kegyelmeteket ugy mint az Ur Krisztusban minekünk szerelmes Atyánkfiait kérjük és intjük nagy buzgósággal egész gyülekezetül, hogy Ti Kegyelmetek semmi úttal arra ne lépjék, hogy Gáspár uramnak, a mi kedves szolga-társunknak a Kegyelmetek eklesiájából való kibontakozását Kegyelmetek megengedné. Mert látja azt Kegyelmetek, mely igen szük legyen köztünk az előkelhető tanító: nem tudunk köztünk találhatni olyat, kit ő kegyelme helyébe Kegyelmetek közé collocálnánk, ki elegendő volna arra, hogy nemcsak a Kegyelmetek eklesiáját, hanem még az ott környül való vidékben levő tanító atyafiakat is gondviseléssel igazgathatná. Mert mi a Kegyelmetek 1 Komáromi Péter levele Sárvári Mihály szakonyi paphoz 1597. február 19. V. ö. Fabó: Beythe élete 63. 1. 2 Nagy Gáspár veszprémi papságáról e Lap 1891 évf. 18. számában emlékeztem meg. nevezetes helyében oly tanítót akarunk tartani, ki nemcsak a Kegyelmetek eklesiájátiak, hanem még a vidékben lévő tanító atyafiaknak is gondját viselje, azaz közöttünk egyik senior légyen. Immár pedig ha Gáspár urunk Kegyelmetek közül kiköltözendik, mi a tanítóknak igen nagy szük volta miatt olyat nem találhatunk (Kegyelmetek közé) ő kegyelme helyébe, kit arra elegendőnek tenni méltán ítélhetnénk. Meghagytuk azért egész gyülekezetül, hogy ő kegyelme a Kegyelmetek helyéből semmi úttal ki ne bontakozzék és abbeli szándékát teljességgel letegye, hanem mint eddig, ugy ezután is ő kegyelme az Istentől és az egész eklesiától ő kegyelmére bizatott seniori tisztnek ereje szerént gondját viselje és Ti Kegyelmetek is arra kérjük nagy szeretettel, hogy Ti Kegyelmetek ő kegyelmét mind addig is a Kegyelmetek eklesiájából kiköltözni se most, se ezután ne hagyja, valamíg Kegyelmetek mi tőlünk nem ért felőle és mi nekünk egész gyülekezetül consensusunk nem accedal hozzá, hanem Ti Kegyelmetek ő kegyelmét az ő böcsületes vénségében ugy lássa, hallgassa, böcsülje, mint az Ur Krisztusnak igaz szolgáját és a mi tanítói gyülekezetünknek egyik hivséges seniorját és Kegyelmetek az Istentől adatott erő szerént (a miképen az Aron és Kűr régenten a pusztában támogatták az Amalek pogány nemzetség ellen imádkozó Mózesnek kezeit, hogy le ne csüggedjenek) ő kegyelmét az ő tisztinek elkövetésében gyámolítsa. Melyet mind mi egész gyülekezetül Istennek Kegyelmetekért tisztünk szerént való imádkozásunkkal Kegyelmeteknek meghálálni igyekezünk, mind pedig legfőképen a pásztoroknak fejedelme az Ur Jézus Krisztus Ti Kegyelmetektől igen nagy jó néven veszen. És ez az első dolog, melyet Kegyelmeteknek egész gyülekezetül tudására akartunk adni. Másodszor. Midőn Gáspár urunktól ő kegyelmétől megtudakoztuk volna, hogy ha ő kegyelme Ti Kegyelmetek között immár (a szerént, a mint mi tőlünk ő kegyelmének eleibe volt adattatva) az Urnák vacsoráját osztogatta volna-e, avagy nem: ő kegyelme minékünk azt feleié, hogy néminemű alkalmatlan akadályok miatt még meg nem cselekedhette volna; melyet ő kegyelmétől meghallván, nem tagadjuk, nehéz néven vettük és az ő késedelmes voltát illendő dorgálással meg is feddettük. Meghagytuk azért ő kegyelmének egész gyülekezetül, hogy ő kegyelme minden ez ideig való tartózkodásnak békét hagyván, némelyeknek általkodásokkal semmit nem gondolván, mint az Ur Krisztusnak jó lelki vitéze bátran a Kegyelmetek eklesiájában az Ur vacsorájának szentséges sacramentomát a. Krisztus rendeléséhez illendőképen szolgáltatná ki. Melyről Ti Kegyelmetek is, mint mi velünk az Ur Krisztusban egy keresztyéni igaz hitnek és szeretetnek kötelével öszvekötöztetett Atyánkfiait mind fejenként az Ur Jézus Krisztus nevében nagy áhítatosan kérjük és egyházi tisztünk szerönt intjük is, hogy mint immár Istennek kegyeleméből egyéb dolgokban, igy ebben is, ugy mint a szent vacsorában az Ur Krisztus rendelése szerént közönséges kenyérrel való élésben Kegyelmetek magát az evangeliom igájának engedelmessége alá hajtsa. A mi keresztyéni igaz hitünk szerént, mely által idvezülni kívánunk és lelkünk esméreti szerént, melyet Istenünknek, a mennyire tőlünk lehet., tisztán megtartani akarunk, mondom a szerént a mi keresztyéni igaz hitünk és lelkünk esméreti szerént itt az élő Isten előtt és szent gyülekezetben lévén, irjuk azt mi Ti Kegyelmeteknek, szerelmes Atyánkfiai, hogy az Ur vacsorájában a Krisztus rendeléséhez sok ezerszer illendőbb közönséges, igaz kenyérrel, hogy sem mint ostyával élni. És a mint hogy immár Isten által püspökségünk alatt levő eklesiákban jószerént bevittük az Ur vacsorájába a közönséges, igaz