Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-23 / 8. szám

gondoskodnunk. De talán lesznek áldozatkész férfiak, a kik e tekintetben segítségünkre jönnek. Még a napot is megjelelhetjük, a melynél előbb aligha kapunk külön helyiséget, a minél későbbre azonban a dolgot halasztanunk nem volna szabad. Ez a nap a most folyó év november havának elseje. Mert május vagy augusztus l-re nem volna érdemes helyiséget bérelni, hogy az az egész nyáron üresen álljon, hanem november l-re már jó volna, ha lenne egy szép » Otthon <-unk, mert akkor egyesületi életünk bizony sokkal élénkebb lehetne a jövő télen, mint a milyen a kezdet nehézségei miatt e télen lehetett. Legyenek szívesek megengedni, hogy most még külföldi összeköttetéseinkről szóljak, a melyeket nekünk, meggyőződésem szerint, gondosan kell ápolnunk. Nem azért, mintha mi a külföldről óriási összegeket várhatnánk, ámbár azt hiszem, hogy ha jó munkát folytatunk, igazi evangéliomi szellem lesz közöttünk, akkor külföldi testvéreink szeretetben munkás hitöket mirajtunk is megmutatják majd. Hanem a fődolog az, hogy mi erőt merítsünk abból a tudatból, mely igazán fenséges tudat, hogy t. i. mi szellemi összeköttetésben állunk az egész világ evangéliomi érzületü ifjúságával. Hogy ezt megértessem, kissé meg kell magyaráznom alapszabályaink ama pontját, mely igy hangzik: Az egyesület a keresztyén ifjúsági egyesületek genfi központi bizottságával testvéries viszonyt tart fenn. Először is hangsúlyozom, hogy a »keresztyén« kifejezést külföldön, különösen Angliában és Amerikában nem oly értelemben használják, mint nálunk, a hol mindjárt arra gondolnak sokan, hogy a ki keresztyénnek nevezi magát, az tartozik gyűlölni a nem-keresztyéneket. Hanem a »keresztyén« szó annyit tesz a genfi bizottság címében, hogy a keresztyén felekezetek sajátságos tanait és felfogásait nem tartják akadálynak oly munkára való egyesülésben, a mely munkára az ösztönzést az a nagy szeretet adja meg, a mit Isten megmutatott, a mikor egyszülöttét adta váltságul az emberekért. És a keresztyén ifjúsági egyesületekben képviselve is van minden keresztyén felekezet; az igaz, hogy mégis túlnyomó többségben protestáns felekezetekhez tartoznak a tagok, mert a kathoükusokat papjaik nem igen engedik oly egyesületekbe belépni, a melyben nem valami külső szervezet, hanem a Lélek, nem emberi tekintély és zsarnokság, hanem az Isten mindent megújító kegyelme a fődolog. Már most a világ kerekségén mindenfelé vannak ilyen egyesületek. Az 1890-iki statisztika szerint az amerikai egyesült államokban volt 1259 egyesület, Angliában 583, Francziaországban 61, Németországban 836, Schweizban 383, Olaszországban 41, még Spanyolországban is 8, Japánban is 10, Dél-Afrikában 10 s az egész világon összevéve 4107. Ez egyesületek mindenike független a másikától, egyiknek nincs beleszólása a másik ügyeibe, de önként, testvéri szeretettől indítva, egy nagy szövetséggé egyesültek, melynek kifejezésre juttatója a genfi központi bizottság is, mert más összetartó kapcsok is vannak. E genfi bizottságnak van 6 — 8 schweizi tagja, de azonkívül képviselve van benne az egész világ, Ugy hogy mikor mi a genfi központi bizottsággal tartunk fenn jó viszonyt, voltaképen a világ minden pontjával összeköttetésben állunk. Érdemes tudni, hogy a genfi központi bizottságban Angliát egy nagykereskedő képviseli, Japánt egy államtitkár, Svédországot egy tanár és igy tovább. Azért ez az öszeköttetés minden tekintetben csak előnyös és dicsőséges lehet ránk nézve. Annyival inkább, mert a mint már előbb utaltam rá, itt az egység nem uniformitás, hanem igazán a szeretet egysége. Nem arról van itt szó, hogy egy más országban levő hatalom beleszóljon a mi dolgainkba, irányítsa lelkiismeretünket, intézkedjék életünk legnevezetesebb ügyeiben s esetleg hazánkkal ellentétbe hozzon bennünket. Hanem arról, hogy azokat a magasztos igazságokat, a melyeket az angol, meg a franczia, meg a japán keresztyén ifjak alkalmasoknak találtak a társadalom sebeinek gyógyítására, azokat mi is alkalmasoknak véljük, csakhogy mi azokat magyarul hirdetjük s első sorban magyar nemzetünknek akarunk azok megvalósításával használni. És hogyha most a munka kezdetén meg tudjuk magunkat tagadni, ha Isten nevében igyekezünk leküzdeni a kezdet nehézségeit, ha csak néhány evangéliomi szellemben működő ifjúsági egyesületet tudunk is létrehozni, akkor néhány év múlva majd módunkban áll nemcsak az, hogy magyar hazánknak, hanem az is, hogy az ifjak által és ifjak közt folytatott keresztyén munkának nagy szolgálatot tegyünk. Mert az a 4000 egyesület három évenként gyűléseket szokott tartani, melyen a különböző országbeli ifjúsági egyletek képviseletében mintegy 500-an jelennek meg a világ minden részéből. Nincs semmi akadály az előtt, hogy egy ilyen gyűlés néhány év múlva Magyarország fővárosában tartassék meg. Tudom én azt, hogy idegenek ellátogatnak mostanában már szép számmal édes hazánkba. El ám, hogy itt jól mulassanak, s azután, mikor elmennek, olyan képtelenségeket terjeszszenek rólunk, mint a legközelebbi kiállítás után egynéhány franczia vendégünk beszélt, vagy hogy megfeledkezzenek rólunk. Azután meg bizony a világ nagy részéből eddig nem igen jöttek hozzánk. De ha most mi Amerikából, meg Chinából, Afrikából, meg Svédországból ide gyüjtjük azokat a komoly ifjakat, a kikből a legkiválóbb tudósok, a leglelkiismeretesebb és legbuzgóbb lelkészek, a leggazdagabb és legtisztességesebb kereskedők lesznek valaha s a legbecsületesebb államférfiak lesznek, s azután azok mind ezer meg ezer embernek beszélnek otthon Magyarország szépségéről, meg arról, hogy Magyarország független ország, hogy Magyarország müveit ország, s hogy végre Magyarországon már az evangéliumi élet is kezd fellendülni, bizony, oly erkölcsi és anyagi hasznot szerzünk nemzetünknek, hogy azért érdemes buzgólkodni, a gúnyolódásokkal nem törődve, küzdeni a közönyösség, a hitetlenség és a léhaság ellen, s kitartással terjeszteni azokat az eszméket, melyek egyesületünknek léteit adtak. Jj Önökre nehezedik a munka súlya, tisztelt tagtársaim, a kik először alapítottak ilyen evangéliomi alapon álló egyesületet, de önöké lesz az öröm is, majd ha meglátják.