Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-16 / 7. szám

azt ajánlja, hogy részletekbe ne bocsátkozzék a zsinat, hanem fogadja el közös ügynek a horvát egyházak ügyét. A zsinat elfogadja a bizottsági javaslatot. 10. A házassági ügyeket a zsinat olyanoknak ismeri, melyek mind a két egyházat közösen érdeklik s elismeri, hogy a házasság ügye első sorban állami szempontból bírálandó el, ez ügy mai állásában azonban nem tartja időszerűnek a házassági kérdésben bővebben nyilatkozni. E bizottsági javaslat mellett először Györy Elek szólalt fel. Jól átgondolt, tartalmas, hazafias s a mellett az egyházi szempontokat is kitüntető szép beszédét jövőre részletesen ismertetjük. Beszédét viharos éljenzéssel és tapssal fogadta a zsinat. Farbaky József csatlakozik a bizottság határozati javaslatához. Hadd tudják meg az illetékes körökben, hogy az ág. hitv. evang. egyház támogatására számíthatnak, ha a kormány intézkedései szabadelvüség tekintetében nem maradnak az ág. evang. egyház mostani házassági intézkedései mögött. Kramár Béla be kívánja vétetni a határozatba, hogy a zsinat ragaszkodik az 1868. évi LIII. t.-c. föntartásához. Sztehló Kornél a fakultatív polgári házasságot kívánja az általános kötelező polgári házasság mellőzésével, liadó Kálmán főispán a Gvőry Elek lelkes beszédének hatása alatt eláll a szótól s elfogadja a javaslatot. Indítványozza, hogy Győry Elek beszéde, mely véleménye szerint hü tolmácsolása az összes protestánsok nézetének, elnöki intézkedéssel nyomattassék ki és küldessék meg az összes egyházaknak. Báró Kaas Ivor e határozati javaslatot olyan »ibis redibis«-féle fogalmazványnak tartja, mely elhallgatja, amit kimondania kellene s azért nem fogadja el. Ezután bőven foglalkozik a Győry Elek beszédével; sajnálja, hogy Győry nem foglalkozott a részletekkel s nem terjesztett elő javaslatokat a polgári házasság mikéntjére nézve. Nagyobb garanciát lát a Sztehló javaslatában. Kmetty János azt hiszi, hogy sem az egyháznak, sem a népnek nincs szüksége a polgári házasságra, sőt az a népben félremagyarázásokra is fog alkalmat adni. A délután öt órai ülésen Báró Prónay elfogadja az előterjesztett szöveget. Az egyház álláspontja ebben elég tisztán és világosan ki van fejezve. Ha a valódi protestáns álláspontot akarjuk elfoglalni, nem szabad elfeledni, hogy mit mondtak erről a reformátorok és mi volt az őskeresztyén álláspont a házasságra nézve. A házasság lényege az őskeresztyén szempont szerint a házasfelek kölcsönös beleegyezése volt. Még pápai döntvények is vannak, a melyek szerint nem a papi áldás a házasság lényege, hanem a házasuló felek beleegyezése. Meggyőződése az, hogy a házasság állami szabályozása egyháza tanaival nem ellenkezik. Megelégszik egyelőre annak az álláspontnak jelzésével, melyet az egyháznak e kérdésben elfoglalni tanácsos s ezt megtalálja a bizottsági javaslatban. Baltik Frigyes püspök elismeri, hogy a tridenti zsinat tette a házasságot egyházi szentséggé. Véleménye szerint a házasságnak van egyházi és állami oldala. Ő megadja az államnak, ami az államé, de az egyházi házasságnak híve, mert az állami szempontokat protestáns házasságoknál könnyen kielégíthetőknek tartja. Ezért a javaslatot oda módosítja, hogy »a házassági ügy ugy állami, mint egyházi szempentból bírálandó el«. Thébusz János, Andorka. Gyula elfogadják a javaslatot, Kvacsala János pedig bele kívánja vétetni a szövegbe, hogy a polgári házasságot az egyházi érdekek kielégítése mellett s az 1868. évi LIII. t.-c. föntartásával fogadják el. Szontagh Pál (gömöri) és Bodiczkv Kálmán ugyanazt hangsúlyozzák. Fabiny Teofil nem helyesli olyasmihez szólni, a mit — úgymond — nem ismerünk részleteiben. Mi a teljes vallásszabadságot akarjuk s az 1868. évi LIII. törvénycikk fentartásával ez nem volna lehetséges. Addig, a mig a vallásszabadságról szóló törvény nem fekszik előttünk, nem tartja helyesnek, hogy a 1868-iki törvény föntartását minden áron kívánjuk. A vita befejeztetvén, a zsinat a szavazatok nagy többségével elfogadta a bizottság javaslatát. Február 11-én rövid zárülésre gyűltek össze a zsinati atyák, mely alkalommal felolvastatott a szentesítést kérő felirat király ő felségéhez s azután Péchy Tamás elnök rövid zárbeszéde, Zelenka püspöknek Péchyhez intézett köszönő szavai és záró imája után az evangélikus zsinat harmadik ülésszaka ünnepélyesen és lelkes hangulatban berekesztetett. r. t. KÜLFÖLD. A brit és külföldi bibliaterjesztő társaság munkája hazánkban. — Az 1891—1892. évi jelentés alapján. — I. ígéretet tettünk arra nézve, hogy ismertetni fogjuk a bibliaterjesztő társaság munkáját hazánkban is; az igéret azonban sok ideig nem nyerhetett megvalósulást. Adjuk most az ismertetést azon édes reményben, hogy látva azt az igazi keresztyéni munkát, mit a Társaság hazánkban, e reá nézve különben teljesen közömbös területen, pusztán az evangéliom iránt való szeretetből folytat, s látva azt az óriási áldozatot, mit meghoz évenként miérettünk: mi is tettre buzdulunk, mibennünk is munkássá válik az evangéliom szeretete s mi is segédkezet fogunk nyújtani e magasztos munkához. Hazánk, dacára annak, hogy mi magyar reformátusok vagyunk az amerikai után a legnagyobb református egyház, a bibliaterjesztés, a biblia ismerete tekintetében csak ép oly megművelendő, evangélizálandó terület a Társaság előtt, mint akár a szomszéd Törökország vagy Afrika vadonjai. Olyan terület, a melyről még igen soká fog a jelentés ugy hangzani, mint például Palesztináról, örvendve regisztrálván, hogy »a misszió munkája csaknem befejezettnek tekinthető«; hogy »a népességnek csaknem minden nagyobb központja egyszersmind az evangéliom munkájának is«. Mi — fájdalom — még igen messze vagyunk ettől; bár a tények alapján táplál az az édes reménység, hogy el fog jönni az az idő is. Hiszem, hogy az evangélium fényes napja, mely most csak homályosan pislog a sürü ködön keresztül, végre át fogja törni azt s teljes fényében szórja reánk áldó sugarait. De lássuk a jelentést. A jelentésben, mivel egy agenciát képeznek, Ausztria és Magyarország együtt vannak feltüntetve, bár külön fejezetek alatt is feltaláljuk hazánkat s Erdélyt. Külön van regisztrálva az év általános eredménye az egész agenciára s hazánkra nézve is s ez az eredmény igen kedvező. Örvendve mondja el a jelentés, hogy : »A forgalom mindenütt emelkedett, vagy legalább is állandó maradt. Magyarországban — az agencia legnagyobb és legfontosabb részében — a haladás jelei talán a legszembetűnőbbek. Az ős magyar királyságban a forgalom 1891-ben nagyobb volt, mint azelőtt bármikor és a bibliarende-