Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-16 / 7. szám

tetnünk, mit tesz az a tagsági díjak felemlítésénél, hogy ^legalább*. Ez azt teszi, hogy szegényebb ifjaknak is lehetőséget akartunk nyújtani, hogy egyesületünkbe beléphessenek, de, hogy a kinek módjában van, annak meg alkalmat akartunk adni, hogy többet is adhasson jó kedvből, nem kényszerítve, hanem azért, mert egyesületünk céljait becsüli, mert munkálkodásunkat hasznosnak tartja. Azután csak nagyon röviden említem fel azt, hogy nemrég alakult Budapesten egy református betegsegélyző és közművelődési egyesület, a mely nagyon szívesen venné, ha valaki történeti vagy irodalomtörténeti vagy másféle előadást tartana tagjai számára. Én pedig azt mondom, hogy azt az alkalmat jó lenne megragadnunk. Mert annak az egyesületnek a tagjai leginkább munkások, s a hol a munkások kérve-kérik az intelligens osztályhoz tartozókat, hogy nyújtsanak módot nekik a mivelődésre. bizony örömmel kellene kérésüket teljesíteni. Utóvégre is t. tagtársaim közül egyre két évenként kerülne egy előadás, s nem kellene semmiféle készület ahhoz, hogy valaki Arany verseit felolvassa s megmagyarázza, más valaki pedig teszem a magyar alkotmányról tartson szabad előadást. Dr. Szabó Aladár. BELFÖLD. Az ág. h. evangélikusok zsinatja. Mult számunkban jeleztük már, hogy az evangélikus testvérek zsinatjának harmadik ülésszaka február 7-én vette kezdetét s ez alkalommal felolvastatott és az alkotmányi bizottságnak kiadatott a korona leirata a szentesítésre fölterjesztett törvényre vonatkozólag. A február 8-iki nyílt ülésben a naplóbiráló bizottság előterjesztése alapján b. Prónay pártoló felszólalására elhatározták, hogy a zsinat naplója nyomassék ki s ennek eszközlésével a zsinati elnökség bizatott meg. Ezután zárt értekezletté alakult a zsinat. A zárt ülést G-yöry Elek vegyes bizottsági előadónak előterjesztése nyitotta meg. Részletesen ismertette a vegyes bizottságnak eddigi működését, mely szerint az evangélikusok vegyes bizottsága érintkezésbe lépett a reformátusok vegyes bizottságával s a két bizottság tárgyalta azokat az ügyeket, melyek a két protestáns egyházat közösen érdeklik. A közös tárgyalás eredménye az lett, hogy a reformátusok bizottsága nem látta szükségét annak, hogy a közösügyek tárgyalása és figyelemmel kisérése tekintetéből egy állandó közös bizottság létesíttessék, később azonban a reformátusok zsinata azt a határozatot hozta, hogy az ügyet nem tartja befejezettnek és felhívja az evangélikusok zsinatát, hogy tekintettel az általa tett javaslatra, terjeszszen elő konkrét javaslatot. Ebben a stádiumban áll most ez az ügy. Az előadó véleménye szerint az evangélikusok zsinatának a feladata most a további lépéseket megtenni. Kramár Béla esperes, ki sajtóban és esperesi körlevélben erős agitációt fejtett a két egyház közeledése ellen, most is kifogásolja azt, hogy bizonyos törvényjavaslatokról beszélnek, de az értekezlet tagjaival nem ismertették meg a javaslatokat. A tárgyalás beszüntetését óhajtja s kéri a javaslatok kinyomatását. Györy Elek zajos helyeslések közben felvilágosítja az előtte szólót arról, hogy a bizottság nem volt felhatalmazva javaslatok készítésére, és hogy itt nem is törvényjavaslatokról, hanem csak bizonyos megállapodásokról van szó. Ezeket a megállapodásokat Győry kimerítően ismerteti. Prónay Dezső báró két dologra akarja az értekezlet figyelmét felhívni. Először arra, hogy a reformátusok vegyes bizottsága nem fogadta el az evangélikusok javaslatát, másodszor arra, hogy a reformátusok zsinata nem vette tudomásul az általa kiküldött bizottság jelentését, hanem ebben az ügyben tovább akart menni és megtette az ismert felhívást. Most már az a kérdés, vájjon az evangélikusok akarnak-e tovább haladni a megkezdett uton s akarnak-e olyan szervet, mely a két protestáns felekezetet, ha nem is teljes, de mégis bizonyos összeköttetésbe hozza egymással? Györy Elek felolvassa a vegyes bizottságok terjedelmes jegyzőkönyvét, mely jegyzőkönyvben közösügyek gyanánt vannak feltüntetve: 1. A budapesti magyar királyi egyetemen egy theologiai fakultás létesítése. 2. Megszüntetése ama tarthatatlan állapotnak, hogy a tábori protestáns lelkészek a tábori római katholikus plébánusoknak legyenek alárendelve. 2. Az idegen felekezetek és katonai iskolákban tanuló növendékek vallási gondozása. 4. A fegyházi lelkészek ügye. 5. A horvát-sziavonországi protestánsok ügye. 6. A jótékony intézetek. 7. A nagy egyházpolitikai kérdések. Baltik Frigyes dunáninneni püspök annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy »közösügyes szerv* az evangélikusok immár szentesítés alatt levő törvénykönyvébe sehogy sem volna beleilleszthető. Épen azért nem látja szükségét annak, hogy ez az ügy zsinati törvény által intéztessék el, hanem tökéletesen elégségesnek tartja, ha arra a zsinat jegyzőkönyvi határozatot hoz, és közigazgatási uton intézkedik annyiszor, a hányszor az intézkedésnek szükségét látja. Péchy Tamás elnök általános, jóizü derültség mellett biztosítja Baltik püspököt, hogy »delegációra« senki sem gondol és ha létesíttetik is bizonyos összekötő szervezet, ez sem az egyik, sem a másik egyház jogainak csorbítására nem szolgál. Prónay Dezső báró a legfontosabb tárgynak tartja a két protestáns egyház egymáshoz való viszonyát és ebben a bizalmas körben bizalmasan nyilvánítja ki, hogy ő ezt a viszonyt mennél bensőbbé, mennél mélyebbé óhajtja tenni. (Éljenzés.) Azt is óhajtja azonban, hogy eme benső viszonynak látható külső jelei is legyenek Hivatkozik az Európa más államaiban élő protestánsokra, kik az egyesülés szükségét szintén átérezték; hivatkozik különösen arra, hogy 1791-ben is egészen ezen a mostani alapon egyesültek az evangélikusok a reformátusokkal és hogy ennek az egyesülésnek bizonyos látható szerve is volt. Igaz, hogy a reformátusok vegyes bizottsága bizonyos hidegséggel fogadta az evangélikusok javaslatát, de ezt annak tulajdonítja, hogy akkor a láthatár tisztább volt. Azóta, ha nem is borult be az ég, de terhes felhők nyomultak elő és ennek lehet tulajdonítani, hogy a reformátusok zsinata már komolyabban fontolóra vette a dolgot. Nagy lelkesedést keltő, lendületes szavakban fejtegette ezután Prónay az egyesülés szükségét; ajánlja, hogy a két egyház közt bizonyos látható kapocs létesíttessék legalább a közösügyeket illetőleg, mely látható kapocs a zsinat törvényhozása által és ne közigazgatási uton létesíttessék. Az értekezlet abban állapodott meg. hogy a zsinatból utasítni fogja a vegyes bizottságot, hogy a közös kapocs szervezésére konkrét javaslatot készítsen. U