Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-07-14 / 32. szám

(1858) című szellemes és tartalmas művével is. Szabad megfigyelő tehetsége s a tudomány erkölcsi becséről és magas értékéről szerzett nagy véleménye főleg e müvéből tűnik ki. A szélesebb körű olvasó közönség elé Erdmann különösen »Psychologische Briefe« 1852, ötödik kiadás 1875 és »Ernste Spiele« 1853. című művével lépett ki. Az elsőben egy barátnőt oktat galans és világos előadásban a psychologiai kutatás főbb eredményeire, míg másik műve tizenhét előadást foglal magában az unalomról, ostobaságról, lelkesedésről stb. Aki meg akarja tanulni azt, hogy mit tesz philosophálni, az csak vegye elő e könyvet. Erdmann szellemes tolla itt — Schiller módjára — csak úgy játszik a legkomolyabb fogalmakkal. Játszva vezeti be az olvasót a legmélyebb problémákba anélkül, hogy csak távolról is éreztetné vele azoknak nehézségeit. Ösztönzőleg, tanítólag s a lelket üditőleg hatnak olyan tételei, a milyenek p. o.: »Bánk nézve csak az philosophia, ami élet a maga teljességében. A miként Newtonnak számításai valóságos élet, miként Ráfaelre nézve a festőművészeten kívül más élet nem volt, miként Bethoven csak akkor élt igazán, amikor annak hangokban adhatott kifejezést, úgy lesz és marad a philosophálás mindig élet a philosophusokra nézve«. »A föld legyen az emberiség nevelő iskolája.* >A morált gyakran épen ott találjuk meg, ahol legkevébé keressük.« »Az esztelenség soha sem lehet poétikus.« »Reflexió, erkölcsiség s a multak komoly meggondolása teszik a művelt embert.* »Ha a föld beteg, az ember is beteg.* »A természet semmit se tesz haszontalanul.* »Csak az az esztelen, aki az önmaga felett való uralmat elvesztette.« »A halált a megszokással lehetne azonosítani, hiszen az élet maga lassű halál, igazi elélés, az ember ugyanis magát halálra éli.« »A folytonosság, a halhatatlanság valóban az eredetiségen alapszik, a pótolhatatlanságon és egyedülvalóságon, ez pedig csak konkrét alanyiságban van meg. Halhatatlanság és pótolhatatlanság a bibliában azonos fogaltnak.« Utolsó napjaiban Logikájának második kötetén dolgozott. Művei közül még említendők: »Über Glauben und Wissen* 1837, »Natúr und Schöpfung* 1838, »Leib und Seele« 1838 és »Vorlesungen über den Staat« 1851 stb. Külső és belső egyéniségének eleganciáját és lelkének üdeségét késő vénségéig megtartotta. Benne a hegelianizmus egyik legutolsó oszlopa, s a halle-wittenbergi egyetemen tanuló magyar theologusoknak egyik legőszintébb barátja és igen kedvelt tanára dőlt ki. Rizonyára élénken emlékeznek reá azok a soproni theologusok, akik nála évről-évre a Glosianumért colloquáltak, emlékeznek az ő szeretetreméltó modorára, a melylyel a németül nem épen ékesen beszélő magyarokat házánál fogadta. S gyakrabban emlékezett meg előttünk bizalmasabb tanítványai előtt ama magyar gavalléros fogadtatásról is, a melyben az 1879. évi egyetemes gyűlés alkalmával Budapesten részesült, nevezetesen ama »határtalan háláról*, amelylyel nagyszámú magyar tanítványai iránta viseltetnek és arról, hogy »comitas, humanitas et hospitalitas nil, nisi hungarica est«. Őrizzük meg tehát mi hálás magyar tanítványai is eme nemes harcos, a szellemi szabadság egyik philosophiailag legképzettebb harcosának emlékét fogékony sziveinkben, s részünkről is áldassék emlékezete! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. ** Magyar Paedagogia. A magyar paed. társ. folyóirata; szerkeszti Csengeri János. Az első évfolyam most megjelent kettős (VI—VII.) füzete változatos tartalmával tűnik ki. Lederer Ábrahám a paedagogiai eszmék terjedéséről, Varga Ottó a jelenlegi történettanításról középiskoláinkban, Szabó Sámuel a földrajzi tanítás fontosságáról írtak életre való és figyelemre méltó cikkeket; Kollmann Gyula a dűlő vagy álló irás kérdését, tárgyalja nagy apparátussal; a dűlt irást védelmezi s arra a következtetésre jut, hogy népiskolákban helyesebb az álló, középiskolákban s a rendes használatban jobb a dűlő irás. Majd közli a füzet az országos közegészségügyi egyesület iskola-ügyi bizottságának az ifjúság testi nevelésének ügyére vonatkozó jelentését s javaslatait. Dezső Lajos a képezdei tanárok képzéséről, E. K. L. A tanító-árvák nevelésére vonatkozólag tett ujabb hivatalos intézkedésekről, Dóczi Imre a debreczeni rézmetsző tógátus diákokról irnak ; Gyulai Béla és Pethes János a népoktatás történetéből mutatnak be képeket. Irodalom, az országos közoktatási tanács köréből vett közlemények és vegyesek zárják be a füzetet, melyet a közoktatásügy minden barátja örömmel és élvezettel olvashat. A folyóirat megjelenik minden hó elején, évenként legkevesebb 30 ívnyi terjedelemben. A társaság tagjai tagsági díjaik fejében kapják. Előfizetési ára egy évre 5 frt. Az előfizetési s tagsági díjak Lengyel Sándor polg. isk. igazgatóhoz, mint a társaság pénztárnokához küldendők. (Budapest, II. Fő-utca 89. sz.) ** Az Athenaeum Kézi Lexikona A tudományok enciklopédiája különös tekintettel Magyarországra. Szerkeszti dr. Acsády Ignácz. Budapest, 1892. Most jelent meg e műnek tizenkilencedik füzete, mely gazdag, jól szerkesztett tartalmával szintén bizonyítja, mily jeles, általánosan használható könyvet fog ezen Kézi Lexikon képezni. A tizenkilencedik füzet a karmelitákról adott tudósításon kezdődik s Kis-Oroszországgal végződik, közbe változatos és gazdag tartalommal az általános és hazai tudnivalók köréből. A 19. füzetet két kettős tábla díszíti; az egyik a régi magyar katonaságot mutatja be régibb történeti munkákból vett képek alapján, a másik a fontosabb gazdasági eszközöket és gépeket hozza. Összesen 40 füzetre fog terjedni: egy füzet ára 30 kr. ** Magyar tanítóképző A tanítóképezdei tanárok országos egyesületének közlönye. Szerkeszti Nagy László. A VII. évfolyam e 6-ik füzete részben máshonnan átvett cikkekből, részben könyvismertetésekből, részint az egyesület életére vonatkozó közleményekből van összeállítva. A különben is elég gyenge füzetben igen komikusan veszi ki magát az, hogy a chablonokhoz ragaszkodó szerkesztő a hercegprímásnak a jubileumkor mondott beszédét a »Tanítóképzés* rovata első cikkeként közli. Erről az a beszéd, a mi tudtunkkal, nem mondott semmit. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. Főtisztelendő és Mélt. Szász Károly püspök úr a főrendiházi viták befejezte után családjával együtt régi megszokott nyaraló-helyére, Halasra, vonult e hó 6-kán; a hol mint értesülünk, örvendetes családi esemény érte, amennyiben e hó 9-dikén, tavaly férjhez ment leánya, Ida, Váradi Károly kir. mérnök neje, egészséges fiű-gyermeknek adott életet. Az örvendező csa-