Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-11 / 6. szám

állanak szegénynyel és gazdaggal, úrral és paraszttal, és hajlékaikban keresve fel mindnyáját, közvetlenül látják azt a küzdelmet, melyet Krisztus vív a hitetlenséggel; s a jelentésben kifejezést nyer az a meggyőződés, hogy a kétségbeesés filozófiájának napjai meg vannak számlálva, a »nihil« elvesztette vonzerejét, az emberi lélek mind jobban vágyódik valami állandó támaszpont, valami bizonyos valóság után, melylyel magát megnyugtassa. A léhaság, mint erkölcsi irányzat, mind undorítóbbá válik s a megrothadt világból új élet csirái kezdenek felfakadni. Legszembetűnőbbek e jelenségek Franczia- s Németországban, hol a harc leghevesebb volt; a győzelem első koszorúi is ott füzetnek. íme, nagy vonásokban a mező, melynek élő maggal való megtermékenyítésére a biblia-társaság vállalkozott. E jelentésben, mint egy tükörben, látjuk posványait, dudváit, sziklás részeit, de látjuk azt is, hogy Istennek igéje mint szárítgatja, irtja s töri ezeket és mint alakíttatik át általa aprónként a világ uj földdé s az emberek benne uj emberré. Vonjuk le most már a tanulságot abból, amit láttunk. Nem másra, mint az igére kell támaszkodnunk, ha az evangéliomi keresztyénség ügyét előbb vinni akarjak, mert nincs más biztos eszköz az akadályok leküzdésére ; de ez aztán mindenekre elégséges. Az elért nagy eredmények látása lelkesítsen buzgóbb szeretetre az iránt, mit hitünk alapjául vallunk: lelkesebb munkára az evangéliom szent ügye érdekében. Legyenek bár nagyok az akadályok, burjánnal és tövissel benőtt az ut, melyen futunk, ne csüggedjünk; az, ami a biblia-társaságot a világot kormányzó hatalommá emelte, diadalra segítend minket is. Legközelebb a számbeli eredményekről számolunk be s egy pár vonást mutatunk be a munka részleteiből. Hamar Andor. NEKROLOG. Egy nemes jó szívvel, egy fáradhatatlan buzgalmu, hű lelkipásztorral református egyházunk újra szegényebb. Varga Pál, a szegedi ev. ref. egyház első lelkésze, ki 33 éven át működött buzgón az altala megalkotott egyház megerősítésén, f. évi január hó 7-ik napján, rövid szenvedés után, befejezte nemes életét. Egyszerű, puritán, fényleni nem kivánó, de áldásos élet volt az. Varga Pál született Tisza-Dobon 1824. jan. 6-án. Középiskolai s theologiai pályáját a debreczeni főiskolában szép eredménynyel megfutván, 1847-ben Gyomára ment rektornak. Itt töltött 3 évet. Innen Sápra rendeltetett időközi lelkészül, majd egy év multán Hódmező-Vásárhelyre hivatott segédlelkészül. Mint ilyen, gyakran járt be a vásárhelyi ref. egyház akkori filiáját képező Szegedre. Majd mikor 1858-ban a szegedi leányegyház, nagyrészben az ő buzgó közreműködésével, anyaegyházzá alakult, őt választotta meg első lelkipásztorává. Bizony szegény volt az a hamvaiból új életre kelt kis egyház. A buzgó lelkész azonban rendes évi segélyt eszközölt ki a szomszédos nagy egyházaktól. Hódmezővásárhely, Szentes és Makó 3 éven át 100—100 forintot szavaztak meg a szép misszióra hivatott kis egyház részére s egyúttal szép eredményű gyűjtést is indítottak. Kezdetben az imaház és lelkészlak bérelt helyiségben helyeztetett el. De már 1859. év tavaszán megvásárolja az egyház (5251 forintért) az alsóvárosi kaszinó szentháromság-utcai házát, s annak nagy termét tágas imaházzá, többi részét kényelmes lelkészlakká alakítja át. Majd csakhamar iskolahelyiséget is vásárol az imaházhoz közel. A buzgó lelkész Szeged szab. kir. város törvényhatóságához fordul segélyért s az a lelkész javadalmához előbb (1860-ban) 300, majd (1877-ben) 650 forintot, a tanító fizetésére pedig 4-20 forintot szavaz meg, mig az egyház részére a belvárosban értékes templomtelket ajándékoz. A legszebb bizonysága ez a legnagyobb kath. város, Szeged törvényhatósági bizottsága nemes gondolkozásának. Boldogan láthatta a hű munkás egyházát hovatovább fejlődni, erősödni, az evangéliomi kicsiny mustármagot erőteljes sudárba szökkenni. De jött 1879. márc. 12-ike. Jött a nagy csapás, a magyar Alföld legnagyobb városát hullámsírba temető, lakosait bujdosásba űző nagy árviz. A külső töltések elszakadásával a lakosság nagy része szétfutott. De a hű pásztor nem hagyta el a veszélyben nyáját. Naponként lejárt a veszélyes töltésre, ő maga is dolgozott, buzdított, lelkesített. Mikor az ár betört, legelső dolga volt egyháza értékeit menteni meg. A magáéból semmit sem mentett meg, de egyházáéból, mi csak menthető volt, semmit sem engedett elveszni. Segítséget nem kapván, azon a szerencsétlen éjszakán ő maga tolta talicskán, térdig érő vizben gázolva néhol, a családja részére föntartott biztos helyre egyháza féltett értékeit. Az imaház összedőlt. Az egyházi élet egy időre szünetelt. Varga Pál Szentesre rendeltetett adminisztrátorul. Mintegy félév múlva azonban visszatért, hogy csüggedetlenül kezdjen a romok fölépítéséhez. Az örökkévaló megkönyörült elárvult népén. A koronás király, ki 1000 frttal elsőül sietett a lesújtott egyház segélyére, a város ujjáalkotásának nagy munkájára Tisza Lajos grófot küldte ki, ki oly fényesen irta be nevét nemcsak Szeged város, de a szegedi reformált egyház történetébe is. Ha az érdem legnagyobb része őt illeti is, utána kétségkívül a fáradhatatlan lelkész következik. Mig itthon lelkesített, áldozatra buzdított, addig kívülről is mindenütt zörgetett, hol csak egyháza részére segélyt remélt nyerni. Ő küldözte szét az egyház esdő szózatát, mind megannyi kibocsájtott galambjait a reménynek, nemcsak a magyar hazában, hanem a távol külföldre: Német-, Angol- és Franciaországba is, és Istennek hála, nem tértek azok vissza a vigaszhozó olajág nélkül. Igy épült fel, mintegy 43 ezer frt költséggel, a belvárosi remek kis templom, az új Szeged legszebb építménye, majd később a paplakot és az iskolát magában foglaló diszes egyházi épület, mely mintegy 22 ezer forintba került. Mi, a kik a befejezett nagy munkát látjuk csak, el sem gondolhatjuk, mennyit fáradhatott az, ki apránként hordta össze annak minden homokszemét. Kétszer alkotta meg egyházát. Melyik alkotás volt a nehezebb, bajos volna megmondani. De annyi bizonyos, hogy egyik is elég volna arra, hogy egy emberi életnek becset, emlékének áldást, nevének maradandóságot biztosítson. Jó lelke, buzgalma, példás szorgalma széles körben tette tiszteltté nevét. Edzett, erőteljes ember volt, ki mindaddig nem ismerte a betegséget, mignem 1885-ben makacs gégebaja támadt s hangját elvesztette. Igy a különben erős, mun-