Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-11 / 6. szám

a tanárok száma 709, a tanévet végzett növendékeké 4.081 (az év kezdetén felvétetett 4.346.). Mig az állami tanítóképzőkben egy-egy tanfolyamra 205 tanár esik, addig a felekezetiekben csak 1'4 tanár; tehát a felekezetiekben a tanárok száma közel félannyi, mint az államiakban! Valószínűleg csak tollhiba az, hogy a jelentés a tanítóképzői egészségtant a »melléktantárgyak« sorába teszi. A mai paedagogiai képzésben inkább az elsorendüek közé tartozik az! A tanítóképző-intézetekről szólván a jelentés, fontos szerepet ád ismét a felekezetieknek, t. i. panasz tekintetében. Először is baj az, hogy a felekezeti 47 tanítóképzőintézet közül csak 27 bir úgy mint az államiak 4 tanfolyammal; önálló gyakorlóiskolája pedig csak 11-nek van. A felekezeti tanítóképzők egy része csak gimnáziumnak vagy theologiának a függeléke, kevés tanhelyiséggel, sőt egyik-másik kizárólag »egyetlen tanhelyiséggel sem bir«. És végre amit a jelentés »különösen feltűnőnek« nyilvánít, hogy a zenetermek száma csekély, »dacára hogy a felekezeti tanítóképezdéknek lényegesen nagyobb része kiváló súlyt fektet a »kántor«-képzésre«. Az 1890. évben 70 tanítóképző-intézet tartott tanképesítö vizsgálatot s összesen 1.326 jelölt kapott oklevelet, »tehát sokkal több mint a mult idők bármelyik évében«, még pedig elemi tanítóságra állami intézetekben 363, felekezetiekben 862; polgári iskolai oklevelet pedig államiakban 86. felekezetiekben 15. Csakhogy 228 volt oly vizsgázók száma, kik »magánúton« (pl. tanítói működés közben) készültek a tanképesítő vizsgálatra s a tanítói pályára. Ily tanítókban, még ha nyertek is oklevelet, nagyobbára keveset nyer a tanügy. Az 1.326 oklevél közül nőknek jutott 364, amit a jelentés határozottan túltermelésnek jelez. , A 72 tanítóképző-intézet fentartása az 1889/90. évben 1,051.432 forintba került. Kisdedóvó és kisdedóvókat képző-intézetek. 1890. évben összesen 703 kisdedóvó-intézet volt hazánkban, tehát 59-cel több mint az előbbi évben; ezek közt tisztán felekezetileg fentartott 119. Feltűnő, hogy az ev. ref. egyház csak 5-öt tartott fenn. A növendékek összes száma 63.291, az óvóké 829, ezek közt 146 apaca. A jelentés megjegyzi, kár hogy határozottan nem kárhoztatja 259 kisdedóvó-intézetnek »régi rendszerű, inkább iskolailag oktató« óvását. Kontár az, ki óvó intézetből iskolát alakít, erőszakkal bolygatva a természetszerű nevelés menetét s a gyermekek testi-lelki épségét. Némely tájékozatlan szülők izlése nem irányadó a köznevelés szervezésében és ne legyen vezetője a gyermekóvónak. Óvóképző-intézet 3 működött és 80 okleveles egyént bocsátott ki. 1891. évi április havában szentesítést nyert a kisdedóvásról szóló XV. törvénycikk, melynek törekvése az, hogy a kisdedóvó-intézetek illetőleg a menedékházak lehetőleg mindenütt állíttassanak fel az országban. Ez utóbbiak a szülői felügyeletet nélkülöző szegényebb kis gyermekek gondozására szolgálnak. A kisdedóvóknak is menedékházaknak nyíltan megjelölt teendője: »a gyermekeknek fohászszerű imára, értelmes beszédre és énekre oktatása; koronkint, tekintettel az értelem fejlesztésére is, korukhoz mért testgyakorlattal és játékkal foglalkoztatása; testi és szellemi erejöket meg nem terhelő, de ügyességüket fokozó kézimunkára, valamint rendre, tisztaságra és illedelmes magaviseletre szoktatása*. E nevelés összekötendő a magyar nyelv ismeretébe való bevezetéssel, de »az elemi népiskolák feladatául megjelölt tanításnak a kisdedóvás körében helye nincs«. Az állam bárhol állíthat kisdedóvót vagy menedékházat. Kisdedóvót állítani s fentartani köteles minden törvényhatósági joggal felruházott város, minden megyei székhelyül szolgáló község, továbbá minden oly község, melynek egyenes állami adója évenkint 15.000 frtot meghalad. 1.0.000—15.000 frt egyenes állami adót fizető községek, melyekben kellő gondozás nélkül legalább 40 gyermek van, állandó gyermekmenedékházak állítására köteleztetnek. Egyéb vagyon s jövedelem hiányában a községek az egyenes adó 3°/0

-át meg nem haladó pótadót vethetnek ki kisdedóvási célra. »0tt, hol kisdedovoda vagy menedékház van, minden szülő vagy gyám köteles 3—6 éves gyermekét vagy gyámoltját abba járatni, hacsak nem igazolja, hogy a gyermek otthon vagy bárhol állandóan kellő gondozásban és felügyeletben részesül.« E törvény áldásos tényező lesz a kis gyermekek testi, erkölcsi és hazafias szellemű nevelésében. Tanügyi reformok. 1891. december havában törvénynyé lett az a törvényjavaslat, melylyel a közoktatási miniszter ur a tanítók nyugdíjazását némikép módosítani, javítani kívánta. E javaslatnak is gyenge oldala a pénz, melylyel mint sárkánynyal, egyre küzd a közoktatási miniszter SZÍVÓS jóakarata. A képviselőházi tárgyalás némi javításokat tett a javaslaton, a miben nem csekély érdeme van az ellenzéki képviselőknek. Nevezetesebb módosítások a következők. 40 évi szolgálat után a tanító nyugdíjképes abban az esetben is, ha a 65-dik évet még be nem töltötte; teljes nyugdíjra jogosultak azok a tanítók is, kik bár 40 évet nem szolgáltak, de életök 65-dik évét betöltötték; a szolgálati évekbe beszámíttatik a hadi szolgálatban vagy hadi fogságban töltött idő; a nyugdíj összegbe beszámíttatik a tanítványoktól szedett s a tanító jövedelmét képező tandíj, de nem számíttatik bele a kántori fizetés; a nyugdíjalap gyarapítása végett a népiskolai tankötelesek mindegyike évenként 15 krajcárt fizet; az ezentúl alkalmazandó gyakorlóiskolai tanítók is — 30 év helyett — 40 évi szolgálatra köteleztetnek a teljes nyugdíjra való jogosultság végett! A közoktatási miniszter urnák egy másik javaslata a tanítók fizetését kivánja oly módon rendezni, hogy: a népiskolai rendes tanító fizetése ezentúl kevesebb nem lehet mint 300 forint, s ehhez tisztes lakás és legalább 74

holdnyi kert. a segédtanító fizetésének minimuma pedig 200 forint; az iskolafentartó köteles évnegyedenként