Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-29 / 56. szám

11-ik szakasz tárgyalásánál — mely az állami segély megadásának feltételét és a tanító alkalmazására vonatkozó állami befolyást irja körül — kimondatott, hogy a tanítói törzsfizetésekhez adott amaz összeg, melynél a hatályosabb állami felügyelet kezdődik, 60 forint legyen, és Kiss Albert módosítására elhatározták, hogy a tanító alkalmazása a miniszer részéről, erkölcsi tekintetben a felekezetek garanciát nyújtván, nem erkölcsi, hanem csak képesítettségi vagy állami szempontból legyen kifogásolható. — A 12-ik szakasznál, mely a tanító elmozdításáról rendelkezik, a bizottság legtöbb tagjának hozzászólása és több mint hat módosítás benyújtása után abban történt az eredeti szövegből eltérő megállapodás, hogy az esetben, ha a miniszter a tanító ellen újabb fegyelmi vizsgálatot akar, azt ne a szolgabíró, hanem a közigazgatási bizottság egy kiküldött tagjának közreműködésével foganatosíttassa. — A 13-ik §. gr, Csáky miniszter által ajánlott új szövegezésben fogadtatott el, mely szerint a korpótlékkal segített tanítóval szemben a hatályosabb állami felügyelet akkor kezdődik, ha a korpótlék 90 forintra rug, de a felügyelet csak a 12. szakaszban megállapítottak szerint érvényesül. Ellenben, ha a 90 forint segélyben törzsfizetés kiegészítése is foglaltatik, úgy az állami felügyelet a 11. szakaszban foglaltak körét is magában foglalja. — A 14-ik szakaszba Farbakv István módosítása szerint világosabban kitétetett, hogy a tanítói fizetések kiegészítésére és korpótlék fedezésére adott segély az iskolafentartónak szolgáltatik ki és hogy ilyenben csak a törvényes képesítettséggel biró tanító részesülhet. — A 15-ik szakaszból végül, a mely kimondja, hogy a törvény legfeljebb három év alatt végrehajtandó, de a költségvetésbe e célra előirányzandó összeg a harmadik évben 600.000 forintot túl nem haladhat, ez utóbbi pont a bizottság által töröltetett, mert sem a törvény végrehajtása elé akadályt gördíteni, sem a törvényhozást előre ily irányban lekötni kívánatosnak nem mutatkozott. Az egész javaslatot tekintve, nekünk úgy tetszik, hogy e törvény nagyon jelentős, mondhatnók, korszakos változást fog eredményezni népiskoláink történetében. Az új törvény megteremti hazánkban az államsegélyes népisicolát, mint az 1883. évi középiskolai törvény megalkotta az államsegélyes gimnáziumot. Mi sem a közép, sem az elemi iskolák állami segélyezését elvileg nem helytelenítjük, tőle nem idegenkedünk, mert jó kiviteli módozatok mellett iskoláink felvirágzását reméljük általa. A középiskolákon tett tapasztalatok, azt hiszszük, sokfelé meggyőződéssé érlelték azt a természetes igazságot, hogy az egyház és állam egyesített erejével támogatott iskola legtöbb helytt versenyképesebb, mint a szűz autonomiáju, de a kor kívánalmaival lépést nem tartó iskola. Viszont azonban azt sem lehet elvitatni, hogy a két-gazdájuság jelentékenyen megernyesztette az állami-egyházi iskolák protestáns szellemét, ami egyházi szempontból eléggé sajnálatos jelenség. Mi úgy véljük, hogy a népiskola terén is hasonló tapasztalatokat fogunk tenni. Az anyagiak javulni fognak, de az egyházias szellem csökkenésére bízvást számíthatunk. Ez áramlat feltartóztatásáról gondoskodni kell az egyháznak. Szigorú egyházi felügyelet az ily közös iskolákban még nem elég. Elodázhatlan szükség, hogy amit az elegyháziatlanult iskola révén napról-napra veszítünk, azt a társadalmi úton való egyházi tevékenység belterjesebb munkája által visszanyerjük. Nemrég még teljesen igaz volt az az elv, hogy az iskola az egyház veteményes kertje; ma már csak félig és a jó egyházi gondozás alatt álló iskolákra nézve igaz ez a hagyományos mondás. Az egyháziatlan iskola valláserkölcsi hiányait erőteljes evangélizáló tevékenység által és csupán csak ez által pótolhatjuk. Az iskolaügy modern fejlődési iránya is arra int: emeljétek fel az evangélizálás zászlaját, evangélizáljatok szívvel, lélekkel! Sz. F. TÁRCZ A. A brit és külföldi biblia-társaság. Az 1891/92. évi LXXXIV. jelentés alapján. (Vége.) Mult közleményünkben áttekintést adtunk a társaság általános munkájáról, most pillantsunk be a munka részleteibe. Lehetetlen ugyan, hogy minden munkamezőn megálljunk, bár felemelő látvány gyönyörködtetne bennünket mindenütt, mert így rövidre szabott szemlénk igen hosszura nyúlnék. Csak a főbb, érdekesebb helyeken pihentetjük meg lelkünket. Hogy szemlénk rövid keretben is tanulságos lehessen, vegyük a munkamezőt világrészenként, kezdve kontinensünkön. Főbb pontokként, Franciaország, Belgium, Hollandia, Németország, Schweitz, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Oroszország, Görögország, Ausztria tűnnek fel, saját hazánkat legutolsónak hagyván, hogy állapotainkról egyet s mást bővebben is elmondhassunk. Akárhova tekintünk is, mindenütt látjuk folyni a szakadatlan s lankadást nem ismerő evangéliumi munkát egyfelől, másfelől az előítéletek, babonaság, vallásos fanatismus ellenharcát ott, a hol az evangélium életadó csatornái el tannak zárva Bóma papjai által. A küzdelem azonban az aggasztó látszat dacára mégis egyenetlen a sötétség hatalmaira nézve, mert minden törekvéseik dacára az evangélium ereje ellenállhatatlanul terjed s megrendíti a régi alapokat ott is, hol arra pár évtizeddel előbb gondolni sem mertünk volna. Ott ván például előttünk a ragyogó francia birodalom, moly oly sok tekintetben hangadó a kontinensen. A külső ragyog, de benn nagy a baj, erős a romlás, úgy a hit, mint az erkölcsi élet terén. Most játszódik le előttünk épen az egész francia társadalmi élelű erősen kompromittáló Panama-pör; s csodálkozhatunk-e rajta? Nem igen, ha látjuk, hogy az evangéliom terjedése ellen mily erős a harc a kath. papság részéről, ha tudjuk, hogy a 69.3000 protestáns mellett ott van 29 millió, a papság által fanatizált és lelki sötétségben tartott katholikus s ami még szomorúbb képet nyújt, 7 millió 685 ezer olyan ember, ki Istenről, vallásról, erkölcsről tudni sem akar semmit. Valóban szomorú, s még szomorúbb lenne, ha ezzel szemben nem látnánk, hogy az evangéliom munkája örvendetesen halad előre; ha nem volnának jelenségek, melyek azt mutatják, hogy a társadalom is érzi a maga fogyatkozásait s iparkodik javulást keresni ott, hol az valóban feltalálható: az evangéliumban. E tekintetben örömmel konstatálja a jelentés, hogy az elmúlt évben