Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-22 / 55. szám

Vilmos agendája, mely még az ordinációnál is követendő alapul vette. A racionalisták nem igen támadták meg, de a régi orthodoxia kalixtussal szemben igen s 1846. a porosz egyetemes zsinat szintén. Nevezett zsinat kiemeli, hogy 1. az apostoli bitvallás, mint a patristikai kor produktuma, annak s nem a XVI. századnak vallásos szellemét tükrözi vissza; kifejezése az az egyetemes keresztyén ó-katholikus, nem pedig a specifikus evangélikus protestáns tudatnak; a keresztyénség szubjektiv oldalát teljességgel nem érinti, nevezetesen nem található abban a bit által való megigazulás evangélikus protestáns sarkalatos alapigazsága. 2. Bibliaellenes »a test feltámadásának« tétele, amennyiben Pál apostol 1. Kor. 15-ben azt tanítja, hogy nem az érzéki testiség, hanem a szellemi test fog feltámadni. 3. Az V. században keletkezett s a hitvallás harmadik cikkébe fölvett »szentek közösségének* tétele a leghomályosabb. Alig jelenti a láthatatlan egyházat, a valódi hivők közösségét, mert hiszen ezzel tagadná »az egy látható katholikus egyházról* szóló előbbi tételét. Valószínűleg sa szentekkel való közösséget* jelenti, s ennyiben evangéliomellenes. 4. A »descendit ad inferos* a laikusra nézve érthetetlen. Luther ezalatt az ördög legyőzetése céljából valóságos alászállást ért a poklokra; a Heidelbergi Káté a kereszthalál benső pokoli kínjainak elszenvedésére vonatkoztatja, míg az őskeresztyén s a jelenkori dogmatika alatt a Krisztus lelkének az elhunyt lelkekhez való alászállását érti az evangélom hirdetése céljából (I. Péter 3 és 4. fejezet). Hogy lehet már most ilyen mesterkélt, talányos, sőt homályos dolog a keresztyén közhit sarkalatos cikke és kifejezése? 5. A legerősebb kritikának volt kitéve az 1846. zsinat részéről, »a szentlélektől való fogantatás s a szűz Máriától való születés* tétele, amelyre a Harnack-féle vitában is a fősúly van fektetve, de amelynek keresztyén iidvhitünkre nézve vajmi kevés jelentősége van. A bibliatények ellene szólanak e tétel történeti hitelességének. E tekintetben a kritikai tényállást a következőkben állapítja meg a zsinat: 1. Jézust az űj-szövetség mindenütt * Dávid fiának* mondja és származását — zsidó szokás szerint is — atyjára Józsefre, nem pedig Máriára vezeti vissza. 2. Mindkét evangéliom (Máté 1. Luk. 3.) Jézus családfáját egvértelműleg Dáviddal való összefüggésére, tehát Józsefre vezeti vissza. 3. Lukács II. fejezete, mely úgy látszik más forrásból való, mint az első, sok tekintetben eltér az elsőnek elbeszélésétől. Nemcsak hogy a legrégibb kéziratok nyomán Jézus »szüleiről« és Józsefről, mint »atyjáról« van itt szó, hanem ezenfelül szülei csodálkoznak azon, amit Simeon nekik »gyermekök« magasztos rendeltetése felől mond. 4. Jézus nyilvános szereplése alatt »testvérei« nem hittek benne (Ján. 7. 5.), sőt »anyja« is kételkedik (Márk 3 — 21., 31—35.), úgy hogy Jézus kesereg a próféta sorsa felett saját házában. 5. Pál apostol Jézust Róm. 1. 3. »Dávid magvából lett test szerinti fiának s a szentelő lélek szerint hatalmasan megbizonyított Isten fiának* mondja, mely tételnek első része csakis Dávid magvából való test szerinti származást, tehát a férfi oldalról való eredetet jelent, annyival is inkább, mivel a második rész ellentétet fejez ki az elsővel szemben. 6. Végül az űj-szövetség szerint Jézus és az apostolok soha és sehol sem hirdették atvátlan születését; Márk és János evangéliuma teljesen hallgat róla, valamint Jézus egész gyermekkori történetéről, s ezáltal beismerik, hogy e történet nem is tartozik a régebbi történeti elbeszélésekhez s azoknak lényeges alkotó részeihez soha nem is számíttatott. Sőt arról is tudósítanak az egyházi atyák, hogy a zsidókeresztyének egyik régebbi sektája határozottan elvetette a »szűzies születés« elbeszélését. Az egyetemes zsinat eme tárgyalásaira támaszkodva jelentette ki JAy r, az ismert positiv irányú kommentátor, hogy az új-szövetségben Jézus származására nézve kettős nézet található, úgy azonban, hogy az első, mely Jézus származását emberi atyára vezeti vissza, a régebbi és nagyobb apostoli tekintélylyel felruházott nézet. És tényleg az apostoli kerygmának teljes hallgatása a »natusex virgine* fölött eléggé bizonyítja, hogy az a Jézus Krisztusban vetett üdvhitnek nélkülözhetlen feltételét vagy pláne alapját nem képezheti. Igy fogta föl a kérdést az 1846 zsinat is, mely »a szent lélektől való fogantatás s a szűz Máriától való születés* tételét »nem fundamentális*-nak jelentette ki, Pedig a zsinatnak theol. vezéreihez nem kisebb emberek tartoztak, mint Nitzch, Dorner és Milller, akiknek pedig Schleiermacher mellett legtöbbet köszön az újabb prot. theol. tudomány a racionalismus legyőzése tekintetében. S a mint a zsinat megállapodásai hasonló turnulfuaris opposiciót keltettek, mint napjainkban llarnack kifejtései, Nitzch a maga ellenfeleinek egy nyilt levélben azt felelte, hogy »Jézus természetfeletti születése nélkül is igen jó hivő keresztyén theologus vagy lelkipásztor lehet az ember*. S ebben Mutter és mások is követték. Ha tehát Harnack elismeri az apostoli hitvallás nagy vallási becsét s a történetileg iskolázott keresztyén hívőtől is megkívánja igaz gondolatelemeinek kellő méltatását és azokhoz való positiv állását, űgy ezzel teljesen az 1846. zsinat főbb embereinek gondolatkörében mozog. Egyébként Nitzch egy évvel reá ama reményének adott kifejezést, hogy nemsokára eljön az idő, a midőn az evangéliumi egyház az apostoli hitvallás kiküszöbölése nélkül is alkotni fog a kultusz s a katechetikai oktatás számára egy az ev. protestáns szellemnek jobban megfelelő s gazdagabb tartalmú »Symbolum evangelico apostolicumot*. amelynek tervezetét, mint az evangéliomi közhit méltóbb kifejezését közzé is tette az evangéliomi és lelkiismereti szabadság szent nevében. Bizonyára az Apostolieum irásszerü és nem betűszerinti értelemben vett vallási tartalma egyházunk egyik tiszteletes és elidegeníthetlen közjava, amelyért sikra szállani jogunk és kötelességünk, azonban a benső személyes, igaz meggyőződés nélkül egyházunk legteljesebb objektív igazsága is holt kincs, mely senkinek sem használ. És végre is nem az apostolieum vagy más emberileg, theologiailag megalkotott hitvallási formula igenlése üdvözít bennünket, hanem csakis szivünknek ama benső személyes hite és odaadása, mely a Krisztusban megjelent isteni szeretetre irányul. Az evangéliomi vallásos keresztyénségnek mindenkor épen evangéliomi, nem pedig törvény- és betűszerű alapon kell nyugodnia a hitvallások tekintetében is, különben a keresztyén szabadság nagy sérelmére »megkötelezzük magunkat új szolgálatnak igájával!* Az Apostolieum irodalmi vitájának fontosabb phásisára szokásos »Külföldi Szemléink*-ben még visszatérünk. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. * A keresztyén munka s ebben az ifjúság szerepe. Irta és a református ifjúsági gyűlésén felolvasta Szilassy Aladár, pénzügyi biró. Budapest, 1892. Hornyánszkv V. könyvnyomdája. Ára 10 kr. A tiszta jövedelem belmissziói célokra lordíttatik. A szép értekezésben, mely annak idején Lapunkban jelent meg, a Budapesten folyó lelkes evangélizálás egyik oszlopférfia, a szép remé-