Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-04 / 5. szám

számítva a régebbi foglalások azon egyes kisebb nagyobb területeit, melyeken először most jelent meg közvetlenül a szent igét rejtő táskájával vagy gyűjtő perselyével a társaság kiküldöttje Ázsia, Afrika mélyeiben, Ausztrália szigetein uj, soha be nem járt területekre terjeszté ki működését, részint az őskeresztyének buzgalmával s önfeláldozó készségével dolgozó colporteurjei által, részint raktárak, elárusító helyek felállítása utján. De veszteségei is vannak terület dolgában. Nagy veszteségei. A jelentés azonban csaknem halleiujával üdvözli ezeket. Vesztésben, háttérbe szoríttatásban, ha belőle a szent ügynek haszna van, örömet találni: önzetlen lelkek tulajdona. S a bibliatársaság örömmel hozza a világ tudomására, hogy a művelt Európa prot. országaiban, úgy szintén Amerika Egyesült-Államaiban mind jobban veszíti a talajt lábai alól. Svédország egészen kivonta magát gyámsága alól, önmaga látván el népét a szent könyvvel; úgy szintén Skócia, Észak-Amerika, hol teljes virágzásnak örvendő külön nemzeti bibliaterjesztő társulatok működnek; Hollandia kiürítése is küszöbön áll; de ezeken kivül Norvégia, Dánia, Németország, Svajcz protestáns cantonjai — hogy csak a főbbeket említsük — dicsekedhetnek egy vagy több társulattal is, melyek az angol anyatársaság pártfogása mellett fő céljokul a biblia terjesztését tűzték ki, sőt a túlnyomó részben katholikus Belgium és Francziaország protestánsai is, ha nem épen bibliaterjesztő társaságok által, de más evangelizáló egyesületek utján, rendszeres munkát fejtenek ki ez irányban Rendszeresen szervezett, tervszerűen végrehajtott nagyobb szabású munkát értünk és nem azt csupán, hogy egyes buzgó lelkek, papok, tanítók a maguk szűk körében elszigetelve árulgatják a szent könyvet; amint az nálunk van ami egyházunk tagjai részéről. Ugy látszik, s a jelentés örömmel veszi tudomásul, hogy mindenfelé visszatér az apostoli s reformátori idők ama szent meggyőződése, mely szerint Isten igéje valóban Istennek ereje az üdvösségre, a világ elavult ábrázatjának megújítására, a meglankadt hitélet felfrissítésére; ezt kezébe adni a népnek, annyi, mint birtokába juttatni egy csodás hatalomnak, mely ellenállbatlanul vonja őt abban az irányban, melyet neki jobb természete jelölt ki. Ha más eredménye nem volna a bibliaterjesztő társaság lankadatlan munkájának, mint eme meggyőződés felköltése ahol hiányzott s megszilárdítása ahol meg volt, ez is elegendő volna arra, hogy önérzettel tekintsen vissza 87 éves pályafutására. Az a tény meg, hogy e meggyőződés mind jobban cselekvéssé érlelődik s minden igazán élő prot. egyház lázas buzgósággal siet kivenni a munkát az angol társaság kezéből, a hatás mélységéről tesz bizonyságot s a legörvendetesebb eredmény, amire csak valaha az anya-társulat számított. Átadni a munkát és a tért magának a nemzetnek, csak gondos anyaként támogatni azt s őrködni felette: ez az angol társaság mai politikája a tenni vágyó államokkal szemben. Vaj' mikor lesz ez politikája velünk szemben is ? Mikor ébredünk mi is a biblia fontosságának tudatára annyira, hogy tenni is óhajtanánk valamit terjedése érdekében ? Mikor leszünk mi nem csak bámulói, hanem tevékeny részesei az evangclizálás nagy munkája emez ágának is ? Mikor jő el az az idő, amikor gyűléseink, zsinataink nem csak egyházalkotmányi s kormányzási szőrszálhasogatásokban találják gyönyörüségöket, hanem gondolkoznak afelett is, hogy talán üdvös dolog volna már egyszer annak a fundementumnak építgetésére is figyelmet fordítani, mely egyszer vettetvén, meg,nem ingattatik soha többé ? Talán, talán eljő ez is valaha, s talán nem is nagyon sokára. A társaság finom, minden kis változást megérző idegei legalább ilyenfélét éreznek. Hálával emlékszik meg a jelentés arról a jóakaratú támogatásról, melyben hazánk prot. lelkészei a társaság munkásait részesíték; s dicsérettel arról a mozgalomról, mely a belmissziói tevékenység érdekében indulófélben van; bár gúnynak is vehetnénk, ha valóság nem volna, azt a mondását, hogy »egy lelkészi konferencián komoly megbeszélés tárgyát képezte az ily irányú munkának kívánatos volta«. Bizony csak a vágynál vagyunk mi még e tekintetben. »Jó volna, jó volna!« —mondogatjuk, de nem próbáljuk, hogy csakugyan jó-e! Mi mást jelentene rólunk Millard úr, ha egyszer komolyan meg is próbálnánk! Áz elragadtatás hangján szól a jelentés a gönczi Károliünnepélyről, nagyobb jelentőséget tulajdonítva annak, s nagyobb eredményeket várva tőle, mint mi. Az evangeliumi keresztyénség életre ébredésének zálogául s biztosítékául tekinti, mely messze kiterjedő jótékony befolyást fog gyakorolni. Szeretnénk, ha a jóslat teljesülne. De úgy látjuk, hogy nagyon lassan megy az. Hol késik még mindig a Károli-alap, e méltó betetőzése ünneplésünknek? az a szent lelkesedés, mely Gönczön megszállotta a sziveket, miért kezd tünedezni? Avagy megfizettük az Isten igéje iránti tiszteletünkből mind, mivel csak tartozánk, mikor érczbe öntöttük tiszteletre méltó alakját annak, ki azt nyelvünkön megszólaltatta s szivünkbe vésődni segíté? De hagyjuk a rekriminációkat; mi is úgy tapasztaljuk, hogy ébredezni kezd egyházunk igazi rendeltetése tudatára. Ne panaszkodjunk, ha az ébredés nehéz a Iethargikus álomból; ha a feltámadt élet fejlődése lassú; a cserfáé is az s végül századok viharaival daczoló óriássá növekedik. Adja Isten, hogy igy legyen egyházunkkal is. Hamar Andor. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. SzŐts Gerö kovásznai lelkészt a közoktatási miniszter a papolci, gyulafalvi és kommandói népoktatási intézetekhez miniszteri iskola látogatóvá nevezte ki. — A szatmári egyházmegye esperesi székébe, mely Kiss Áron püspökké választatása által megüresedett, mint halljuk, Tabajdi Lajos szatmári lelkészt óhajtják az egyházmegye egyik részén, mig mások Szarka Boldizsár vetési lelkészt emlegetik. * Királyi, adomány. Király ő felsége a mohorai ág. hitv. evang. leányegyházközségnek templom- és iskolaépítési célra 100 frt segélyt adott magánpénztárából. * Lelkész-választás. A magyar-ladi (Somogy m.) lelkésztanítói állomásra egyhangúlag ifj. Máté Lajos s. lelkészt választotta meg a gyülekezet; az uj lelkésznek képessége és akaratereje is van, hogy az ottani sebeket meggyógyítsa. * Lelkészjelölés. A f. évi jan. 26-án Viszlón tartott lelkészjelölés alkalmával a kórósi lelkész tanítói állomásra következők jelöltettek ki: Kurucz Sándor rnindszentbogádi, Bóna Sándor márfai, Nagy Imre garéi, Barthalos Ödön sósvertikei, Molnár István kis-szent mártoni rendes lelkészek. — A sámodi lelkész tanítói állomásra kijelöltettek : Horváth Gyula tésenfai rendes-, Sógor Endre sámodi helyettes-, Üveges Dezső terehegvi segéd-, Somodi Józseí besenczei helyettes- és Szalai Ferencz bissei segédlelkészek. * Vasárnapi iskolák figyelmébe. A közügy érdekében készséggel adunk helyet a következő megkeresésnek: »Legyen szabad kérnem, szíveskedjék a vasárnapi