Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-04 / 5. szám

akarván. Fábián urnái egy lépéssel tovább megyek. Ismerjük a kultuszminiszter urnák a lelkész-tanítóságok iránt való — s tisztelet a kivételeknek — méltó ellenszenvét, s hogy azokat másként mint ideiglenesen, nem engedélyezi Helylyel-közzel alig van több lelkész-tanító, mint minálunk. Vizsgáljuk meg, nem lehetne-e ezen a bajon segíteni? Hogy 6—10 gyermekért külön tanítói állomást állítani nem érdemes, azt szívesen concedálom, de hát Kóróson 60 — 70, Szt.-Erzsébeten 50, Besenczén, Sámodon 25 — 30, Hidvégen 30—40, Ipacsfán, Sós-Vertikén szintén ennyi, s majd min denik helyen külön — s kettő kivételével — a törvénynek teljesen megfelelő iskolai épület s berendezés van; van majd mindenütt iskolai alap, s megvan az, amit F. ur említett; s e mellett Ipacsfát kivéve vagy közelebb volt, vagy épen most van a lelkészi hivatal üresedésben. A »jó alkalmat tehát áron is meg kellene venni» nemcsak Baranyában pedig, hanem mindenütt. Ezt azért mondom, mert én a legújabb tanügyi törvényjavaslatnak azt az intenciót tulajdonítom, hogy a lehetőség határán belől Magyarországon nem akar tűrni községet iskola nélkül E végből messze menő enged ményket ad a hit felekezeteknek; de felteszem róla, hogy ahol ezek nem gondoskodnak, önmaga fogja minden feltétel kizárásával felállítani az iskolát. Akkor igaz, hogy a lelkész-tanítók megszabadulnak a tanítás nyűgétől, de magok lesznek az énekvezérek. Itt látom én azt a jó alkalmatosságot, melyet »áron is« meg kellene venni. Ha minden ilyen helyen — s fájdalom, hány ilyen van! — összegyűjtve a tanítóság felállítására fordítható eszközöket, önálló tanítóságot szerveznénk, az állam azt 300 frtra kiegészíti s megadja az ötödéves pótlékot, természetesen az 5°/0

-os adó felhasználása mellett. És a mellett, hogy gyülekezeteinkben tisztességesen dotált önálló tanítóságok keletkeznének, a javaslat értelmében törvény által biztosíttatnék az ének vezéri teendők ellátása is. Nem tartozom azok közé, kik az iskola-ügynek — kivált ily kedvező feltételek mellett — az állam kezére bocsátását merőben perhorreskálják; én megelégszem felekezeti szempontból, ha a vallás-oktatásra való kellő befolyásunk biztosíttatik A lelkész-tanítóságot pedig szükség által parancsolt rossznak tekintem. A lelkész tekintélyét aláássa tanítói szereplése, tanítói működését korlátozza, paralizálja — ugy szólva — lelkészi functiója. Elméletben ennek ellene lehet mondani, de aki gyakorlatból ismeri, aligha nekem nem ad igazat. Egy szóval, necsak a világos és félre nem érthető felsőbb végzéseket foganatosítsuk a törvény által megkövetelt tisztelettel, hanem az általános előhaladás, művelődés protestáns elvéből kiindulva ragadjuk meg a kínálkozó alkalmat, hogy annak minél több oltárt emelhessünk, még akkor is, ha a lelkész-tanítói díjlevelekből a lelkészt nem illető tanítói illetékek elvonatnának is, a kötelességek megfelelő apasztásával. Emeljük a lelkészi állások szégyenletes díjazását — de nem más hivatal illetékének oda csatolásával, hanem ugy, hogy az országos zsinat az előttünk levő példákon okulva: »gondoljon merészet és nagyot« s rendezze a lelkészi fizetéseket és ne halogassa tovább az orsz. lelkészi gyámintézet felállítását. Szégyen lesz ránk, ha a jövő század hajnala a mult század alkonyán talál bennünket. Nagyvály. Morvay Ferencz. ref. lelkész. KÜLFÖLD. A brit és külföldi bibliatársaság. A LXXXVIJ. jelentés alapján. Helyrehozni egy régi mulasztást e Lapok t. szerkesztőjével szemben, kinek réges-régen Ígérgetem már a referádát a címben jelzett társaság egy, évi működéséről, betölteni — habár későn — a t. olvasókkal szemben azon hirlapirói kötelességet, hogy a nevezetes vallás-erkölcsi mozzanatokról előttük beszámoljunk, s végre méltatni s megköszönni a bibliatársaságnak a keresztyénség fundamentumának építgetése körül kifejtett nagy munkáját, melynek áldásai hozzánk is elszállanak: e hármas erős indító ok adja kezembe a tollat. Nagy lelki örömmel veszem azonban kezembe; hisz még mindig hatása alatt állok azon mély impressióknak, melyek lelkembe nyomódtak, a mig ott bolyongtam lélekben azokon a széles mezőkön, melyekre a »Jelentés« elvezet, nyomról nyomra követtem,ezáltal kalauzolva, az evangéliomi maghintés szent munkáját. A gyönyörűségnek, keresztyéni lelkes erőnek, az Isten igéje iránt lángoló szeretetnek aranykalászait böngésztem össze e mezőkön, idegenül bár, mint Naomi Boáznak mezőin, de nem eredménytelenül talán. Csak az fáj most, hogy böngészetemmel ily későn járulok a t. olvasók elé, s annyival inkább sajnálom ezt, mert igy nagyon megkésve s igen elhalványodva adatik meg a mi részünkről a visszhang azon szívélyes, szeretet és bizalomteljes szavakra, melyekkel a jelentés a hazánkban az utóbbi pár év alatt előfordult s a bibliával kapcsolatos mozgalmakról megemlékezik. De ne múljék el végképen, a mi megkésett. Vessünk egy rövid visszapilantást a mezőre, a rajta szakadatlanul folyó munkára s annak némely gyümölcseire ; talán nem lesz gyümölcstelen, kárba veszett munka a mi tarlózgatásunk sem. A munkamező. Végetlen rónák, égbe nyúló hegyek; határnélküli tengerek, csergedező patakok; örök hóval fedett mezők; naptól izzó sivatagok, kiegészítve azon végetlen számú fokozattal s változattal, melyek e szélsőségek között elgondolhatok : ime ez a mező. Az egész föld, a meddig csak felkutattatott tudni vágyó felfedezők által. Anglia ködös birodalmától Szibéria hófedte síkjáig, keresztül a müveit Európa minden büszkeségén s gyalázatán, gazdagságán és nyomorán ; China kőfala csak egy kis virágágy szegélyzete benne; Hafiz, Firduzi rózsadús hazája, Mohammed szent földje, a Nilus termékeny deltáin kezdve Afrika összes regényes partjai, a meddig csak kikutatva vannak; Amerika, beláthatatlan prairieivel a Tűzföldtől a forrongó Brazilián, Chilén, Panamán, a lázas gyorsasággal fejlődő Egyesült Államokon át a gyér lakosú északi sarkvidékekig ; Ausztrália az ő sok apró szigetével mind, mind meghódíttattak már. Minden ismert országa a földnek, amint a nyelvek és államalakulások széttagolják őket, egy-egy darab szántóföldként vannak szétosztva a munkások között, kik époly különbözők, mint maga a föld, melyen munkálkodnak, de egygyé füzetnek egy és ugyanazon nagy eszme, egy és ugyanazon törekvés: az emberiségnek az Isten igéje által leendő boldogításának eszméje és vágya által. S a terület még mindig növekvőben van. A jelentés örömmel konstatálja, hogy a lefolyt munkaév, mint minden megelőző, ujabb hódításoknak volt szemtanuja. Nem