Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-08 / 53. szám

A bizottság ez alakban előterjesztett szövegezése elfogadtatik. Ezután következett a napirend, melyre első sorban az iskolai javaslatok folytatólagos tárgyalása volt kitűzve. A 82. §. második bekezdése ötödik sorában »valamely polgári* után Tisza Kálmán indítványára »és egyházi« tétetett. Igen heves és élénk vita keletkezett a 83. §-nál, melyben a tudományos felső oktatás alapelvéül a tanítási és tanulási szabadság van feltüntetve. Első sorban is Szász Károly püspök kér felvilágosítást a bizottságtól, hogy mi értendő a tanítás és tanulási szabadság alatt? Mind a tanítási, mind a tanulási szabadság nálunk törvények által korlátozva van, már csak azáltal is, hogy vannak tárgyak, melyek kivétel nélkül minden hallgatóra nézve kötelezők. A §. e kifejezése igen tág mezőn mozog és attól fél, hogy jövőre esetleg kellemetlen incidenseknek lehet okozója. Mitrovics Gyula előtte szóló aggodalmait egyáltalában nem látja igazolva. Hiszen akármelyik fakultásnál mind a tanár, mind a növendék annyira meg van kötve, hogy teljes, s talán aggodalmakra okot szolgáltatható szabadságról szó sem lehet. A tanulási szabadság szerinte abban áll, hogy a hallgató a felsőbb iskolákban nincsen oly mindennapi leckéztetéshez, magoláshoz hozzákötve, ami talán a gimnáziumban helyén van, de a felsőbb iskolákban amellett, hogy idejét szétforgácsolja, a növendéket önáltóságra jutni nem engedi. Ami a tanítási szabadságot illeti, ez sem ölthet aggasztó mérvet Ha a társadalom minden mívelt ember esküjében megbízik, az egyház ne biznék-e meg tanáraiban eltekintve attól, ami még ezen kívül köti az illetőt. A szöveg elfogadását kéri a zsinattól. Dr. Kolozsvári Sándor az egész §-t kihagyni indítványozza. Györy Lajos a szakasz végére e szavak tételét ajánlja: »mely előbbiek egyedüli korláta a hithüség és hazafias szellem«. Tisza Kálmán is indokolva látj a a Szász Károly aggodalmait, ezért a következő módosítást ajánlja ezen szavak után »felső oktatásnak<-< toldassék be: »amennyiben az intézet célját és hitfelekezeti jellegét nem veszélyezteti.* Névszerinti szavazással a dr. Kolozsvári Sándor indítványa fogadtatott el, s eszerint a §. kihagyatott. A 84. §. változatlanul elfogadtatott. A 85. §-hoz szintén különböző módosítási indítványok adattak be. Mitrovics Gyuláé a §. 5-ik sorának »egyetemi előadásra való jogosítottságok« szavai után ^illetőleg a jogtanárságnál ügyvédi« kifejezés betételét célozza. Bitoók Zsigmond a §-ból »vagv más nyilvános téren való« kifejezést kihagyni indítványozza. A zsinat mindkét indítványt elfogadja. A 86. és 87. §-ok elfogadtatnak. A 88. §. negyedik sorának »szabályzatban< szava helyett »törvénytelen« tétetik. A 89. §. változatlanul marad. A 90. §. külön c) pontjául Antal Gábor a következő indítványt adja be: »Főiskolai igazgató-tanács, a melynek szervezetét és hatáskörét az egyházkerületek szabályrendelettel állapítják meg.« A zsinat ez indítvány mellőzésével az eredeti szöveg fentarlását határozza. A 91., 92., 93., 94. §-ok változatlanul hagyatnak. A 95. §. Tisza Kálmán indítványára a következőleg bővíttetett ki: »Rendkívüli esetekben az illető egyházkerület indokolt felterjesztésére a konvent haladékot adhat.* Ezzel a javaslat részletes tárgyalása is véget ért. A napirend szerint ezután több kisebb ügyek intéztettek el. Ozv. Osváth Józsefné kérvénye a bizottság javaslatára a dunamelléki püspökség útján vissza lesz küldve a kecskeméti illetékes hatósághoz, azzal a hozzáadással, miszerint, amennyiben kérelmező anyagi állapota kívánná, az évi segélyezést megadni határozza. A tiszáninneni egyházkerület kérvénye az egyetemes konventhez küldetik be, azzal a hozzáadással, hogy állapítsa meg a konvent a többi egyházkerületek tanítóhiányát is és esetleg a kormányhoz felterjesztést tegyen. Bartha Mór kérése szintén a konventhez tétetett át, minthogy új intézkedés hozatalát a zsinat szükségtelennek látja. Varadi Gábor és Koncz Imre mult ülésszak alatt beadott indítványaik tárgytalanná lévén, beadóik által visszavétetnek. A napirend kimeríttetvén, az elnökség a következő ülés napirendjére a 15-ös bizottságnak a fakultások ügyében tett javaslatának tárgyalását tűzve ki, az ülést bezárja. Hetedik ülés december 1-én. Elnökök: Papp Gábor püspök és Tisza Kálmán főgondnok; a jegyzőkönyv vezetője Tóth Sámuel, a szólani kívánóké Szúnyogh Szabolcs. Az előző ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Tóth Sámuel jegyző jelenti, hogy a kérvénybizottság javaslatával elkészült az öt egyházkerület 231 egyházának kérelmét illetőleg. Tárgyalását a zsinat a közelebbi ülések napirendjének valamelyikébe kitűzni határozza. Ezután a napirend tárgyalása következvén ugyancsak Tóth Sámuel előterjeszti a zsinat előző ülésszaka határozatának értelmében kiküldött 15-ös bizottságnak a Debreczenben felállítandó bölcsészeti és a Kolozsvártt az egyetemmel kapcsolatosan szervezendő theologiai fakultás ügyében hozott javaslatát. (E javaslat első felét mai számunk közli.) Ugyancsak ezzel kapcsolatosan jelenti, hogy a gr. Bethlen Gábor által készített memorandum a bizottsághoz későn, a tárgyalások befejezte után jutott, és azért annak érdemleges megvizsgálásába nem bocsátkozhatott. Minthogy azonban időközben e memorandum a zsinat tagjai között ki lett osztva, amennyiben a zsinat a tárgyalás folyamán szükségesnek látja, a javaslattal kapcsolatosan előterjeszthető. A memorandum mellékleteiül fel lettek terjesztve a nagy-enyedi Bethlen-főtanoda elöljáróságának véleményes javaslata, a tanári karának nézete, Enyed városi közgyűlésének, Alsó-Fehérmegye törvényhatósági bizottságának egyik jegyzőkönyvi határozata, végül egy történeti áttekintése a Bethlen-főtanodának 1848-tól maig. E jelentések tudomásul vétele után következett a bizottság javaslatának általános tárgyalása, melyben először felszólalt: Gr. Bethlen Gábor, ki első sorban is sajnálatának ad kifejezést, hogy az erdélyi egyházkerület közéletének zajos hullámai átcsaptak a többi egyházkerületekbe is, sőt a zsinatot is bizonyos izgalomba hozták. Erdélyben évek hosszú során át ez a most már határozott alakot öltött mozgalom meg volt. 1873-ban vette kezdetét, midőn egy közgyűlésen indítványoztatott a Bethlen-főiskola theologiai akadémiájának Kolozsvárra való áttétele, de ekkor e mozgalom preciz alakot nem ölthetett, mert a tekintélyesebbek, a kerület oszlopférfiai ellene voltak. Szenvedélyesebbé 1889-ben volt, a mikor már határozottan kifejtett terv alakjában lett előterjesztve az áthelyezés, de a nagy többség tiltakozó határozatában zátonyra talált. És itt veszi kezdetét aztán a kérdésnek mai stadiuma.