Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-01 / 52. szám

viszonyok között élő hitrokonokhoz, hogy szent törekvé­sükben támogassák. Az alsóbaranya-bácsi esperes, Tóth János is melegen ajánlja ügyöket a ref. közönség áldozat­kész támogatásába. Ádományokat elfogadnak Gáspár János gondnok és Zentay Gyula egyházi jegyző Ó-Becsén, valamint Tóth Sándor feketehegyi lelkész, mint a fiók­egyház felügyelője. * A beregi egyházmegyéből, a november 14-iki közgyűlés alkalmából irják Lapunknak, hogy a lelkészi és tanítói karban történt személyi változások bejelentése s az elnöki intézkedéseket feltüntető esperesi jelentés fel­olvasása után az egyházmegyei egész tisztikar restaurá­lása végett az egyházi törvények értelmében megtétettek az intézkedések, a szavazatok beadására elnökileg decem­ber 20-a tüzetett ki. Fontos szabályrendeletek készítése rendeltetett el a pénztárak kezelésére s a számadások elkészítésére nézve. Figyelemre méltó intézkedést tettek a népiskolai vallásoktatás tárgyában, melynek főként az az intenciója, hogy a IV-ik osztályból konfirmációra lépő gyermekek a bibliai történeteken kívül a hit- és erkölcs­tanból is nyerjenek egy kis rendszeres oktatást. E végből tantervet készítettek, mely minden osztály számára meg­szabja a tankönyvekből könyv nélkül betanítandó része­ket, a bibliai történeteket olvasmányul jelöli ki, magában foglalja a megtanítandó imákat stb. A tanügyi bizottság által készített eme »Tanterv« az egyházmegye összes nép­iskoláiban kötelezővé tétetett. A néptanítói nyugdíjalapra a tanulók által fizetendő 15 kros járulék beszedése tárgyá­ban elhatároztatott, hogy az egyházi főhatóság utján kéres­sék fel a polgári kormány, hogy azt a járulékot, mint különben is országos törvény által rendelt illetményt, állami közegek, nevezetesen a községi elöljáróságok szed­jék be. A tanügyi állapotok minden mozzanatának folyto­nos nyilvántartása céljából tanügyi »Törzskönyv« készí­tése mondatott ki. * Lavigerie bibornok meghalt. Az afrikai rab­szolgák bibornoka, Lavigerie Algirban hirtelen elhunyt. Nagy feladatot tűzött maga elé: a feketék megtérítését és felszabadítását Afrikában. Tett is ez irányban sokat egyrészt Európa figyelmének e humánus ügyre terelésével, másfelől a rabszolgamisszió szervezésével. A Vatikán és a kath. világ méltán siratja merész szolgáját. Mi — mint egyik külföldi cikkünkben nem rég kimutattuk (48. szám) — egész misszióját tévesztettnek tartjuk, mert Lavigerie nemhogy csökkentette, de tényleg növelte Afrikában a rabszolgakereskedést. Személye kiváló tulajdonságait azon­ban készséggel elismerjük. * Magyar református templom Amerikában. Október 23-án szentelték föl Amerikában az első magyar református templomot, Pittsburgban, Pennsylvánia állam­ban. Magyar honfitársaink, akik az újvilágban itt gyüle­keztek össze a legnagyobb számmal, közadakozásból emel­tek templomot az Urnák. Szegény a legnagyobb részük, bányákban, gyárakban, hámorokban keresik meg fáradsá­gos munkával mindennapi kenyerüket, de azért, mégis összegyűjtöttek egymás között annyi pénzt — hétezer dol­lárt, — hogy villamossággal világítható csinos templomot és mellette szép egyemeletes papilakot építhettek — ami a fő, jelzáloghitel nélkül. A felszentelés ünnepére össze­sereglettek a magyarok az egész környékről. Á templom­ban, amely háromszáz ember számára épült, ezerkétszáz ember szorongott. A rendet a johnstoveni Kossuth Lajos­egylet tartotta fenn, amelynek egyrésze magyar huszár­egyenruhában képezett sorfalat a templom előtt. Ott voltak a templomban a pittsburgi polgármester, több előkelő állású amerikai polgár és a sajtó képviselői is. A tiszta magyar egyházi szertartást Kovács János, pittsburgi refor­mátus lelkész végezte Jurányi Gusztáv clevelandi lelkész segédlete mellett, szép fölszentelő beszédet mondva a magyar kálvinista híveknek. Este az egybegyűlt három­ezer magyar fáklyásmenetet rendezett. * Gyászrovat. Üveges Dezső ref. s.-lelkész, Buda­pesten alkalmazott katekheta november hó 23-án tüdő­vészben meghalt. Szép lelkű, magas törekvésű, kitűnő készültségi! munkása volt az Ur szőllőjének. Á korán megtört ifjú sziv ott pihen már a budapesti köztemetőben. November hó 25-én tették örök nyugalomra hamvait. Barátai állották körül koporsóját s kisérték ki könnyázott szemekkel a »Bethesda« kórházból a nyugalom helyére. A kórház imatermében Szász Károly püspök ur mondott felette szívhez szóló beszédet; künt a temetőben pedig barátai nevében dr. Kecskemétiig István vett végbucsut tőle. Sírjánál ott könnyezett második atyja, nemes szívű pártfogója, szerető nagybátyja Kovács Antal felsőbaranyai esperes is. Viraszszon sírja felett az áldó emlékezet! HIVATALOS KÖZLEMÉNY. 2051/92. sz. A vallás- és közoktatásügyi miniszter f. é. november hó 12-ikéről 49463. sz. alatt a következő leiratot intézte hivatalomhoz: »Az 1889: XXXVIII. t.-c. 30. §-a szerint azok az anyakönyvi kivonatok, családi értesítők és lelkészi bizo­nyítványok, melyek a telekkönyvi betétek szerkesztése alkalmával a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése céljából kiállíttatnak, bélyegmentesek. Mint azonban az igazságügyi miniszter ur f. évi október hó 25-én 39122. sz. a. kelt átiratában értesített, némely lelkészek mindamellett — feltehető, hogy azért, mert az idézett törvényt nem ismerik — az említett ok­iratokat bélyegmentesen kiállítani vonakodnak és ez által a telekkönyvi betétek szerkesztésének sikerét nem csekély mértékben hátráltatják. Ennélfogva van szerencsém a főtiszt, főhatóságot tisztelettel felkérni, méltóztassék a hatósága alatt álló lelkészeket, mint az anyakönyvek vezetőit, az idézett tör­vény rendelkezésére figyelmeztetni, s őket annak megfelelő eljárásra utasítani. Megjegyzem, hogy a bélyegmentesen kiállított anya­könyvi kivonatok, családi értesítők és lelkészi bizonyítvá­nyok kizárólag a betétszerkesztési eljárásnál használhatók; ennélfogva azokkal való visszaélés megelőzése végett szük­séges, hogy azok a következő záradékkal láttassanak el: > Kiállíttatott bélyeg mentesen a telekkönyvi betétek szerkesz­tésének céljára«. Van szerencsém ez intézvényt tudomás és mihez­tartás végett tisztelt lelkésztársaimmal közölni. Budapest, 1892. november hó 26-ikán. Szász Károly, dunamelléki ref. püspök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom