Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-01 / 52. szám

is, de meg kell vallanom, hogy Hoffmann meséit csak címéről ismerem. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy Kenessey prédikációiban csakugyan vannak olyan példák, melyek sem szószékre sem prédikációba nem valók. Ezzel nem bírálni akarom Kenessey prédikációit, mert méltán a szentírás eme szavaival vonhatnának kérdőre: »Kicsoda tett téged biróvá én fölöttem*. Én magamat senki birájául föl nem tolom. Régebben az volt a szokás, hogy a szerző megkérte egyik vagy másik ismerősét müvének ismertetésére. Ismertette tárgyilagosan, de sohasem tendentiosus rossz akarattal. Kímélettel megmondta azt is, mit gondol ő tévesnek, de sohasem azzal a sértő arrogantiával, mely a maga véleményét absolut igazságnak tünteti föl, melyet csak elfogadni lehet, de tévesnek mondani nem. Pedig épen ez az, amit Kenessey bírálataiban, (nem ismertetéseiben) érezni lehet, holott ma már a Protmannokra, legalább Magyarországon, szükség nincs. Ezt a gondolkozását bizonyítja az a sokszor ismételt türelmetlen felkiáltás is. »Egyszer már meg kellene érteni az embereknek, hogy nem ezt, hanem azt kell tanítani, nem így, hanem amúgy kell prédikációt írni.« Én is beismerem, hogy rossz gyermekek ezek az eklézsiás lelkészek, hogy ennyi tanításra sem akarnak tanulni és csak bosszúságot okoznak a tanár úrnak. De vigasztalja magát azzal, hogy megesett ám az már máskor is, hogy az elkényeztetett kis Jancsika toporzékolt mérgében, hogy a nagy gyerekek nem fogadnak neki szót, holott tudhatnák, hogy a mit parancsol, annak meg kell lennie. Lássa, ennek is megvan a maga oka. Ugy veszik ezek a lelkészek az ön oktatásait, mint a hámos ló, a csikóét, mikor ez harapdálja, hogy nem jól jár, majd ő megtanítja, miképen kell a hámban járni. A hámos ló pedig nyugodtan folytatja tovább a maga útját, úgy a hogy az ő tanítómestere, a gyakorlat és a tapasztalás megtanította. (Nem akartam Phaedrusból idézni a légy és öszvér meséjét, mert akkor joggal vethetné szememre, hogy mesés könyvből idézek.) A theoriákat könnyű megcsinálni a kathedrán meg a szoba falai között. De a gyakorlat mást mutat. A theoretikus olyan, mint a léghajós, aki a magas régiókból szemléli az embereket s ugy látván, mint egy lábai alatt nyüzsgő hangyabolyt, igen könnyűnek látszik terveket csinálni ezeknek igazgatására, de a mint lábai a földet érik, tervei egyszerre eltűnnek, mint az álomképek, melyeket megvalósítani nem lehet. Ugy azok az elméletek is, amelyekkel ön a magyar reformált egyházat a lelkészek által boldogítani akarja, üres szappanbuborékok, melyek a levegőben könnyen űsznak, szép színt játszanak, de alighogy a földet érintik, elpukkannak. Tartsa meg hát elméleteit és absolut igazságokként feltüntetni szokott véleményét theologusai számára. Ezeknek szükségük van arra, hogy tanárukat legfőbb tekintélynek ismerjék el, a lelkészeknek pedig engedje meg, hogy szabad legyen nekik is gondolkozniok, s a keresztyén igazságokat tanítaniok és alkalmazniok úgy, ahogy ezt a gyakorlat és a tapasztalás legsikeresebbnek bizonyította. Papp Károly. BELFÖLD. Az ev. ref. egyház zsinata. Első ülés november 24-én, Az ev. ref. egyház zsinata, félbeszakadt tárgyalásának folytatását ma kezdette meg. Ülés előtt Papp Gábor püspök és zsinati alelnök emelkedett szellemű imában kérte Istennek segedelmét a jól kezdett munkálkodás jól végzéséhez, áldását az egyetemes egyházra, a hazára, a királyra és királynéra, az újonnan megalakult kormányra, a szeretet és bölcseség lelkét a zsinat tagjainak, hogy bölcsen és jól alkossák meg azon messzire kiható törvényeket, melyek közvetlen az egyház, közvetve a nemzet szellemi s ezzel együtt anyagi helyzetének emelésére lesznek hivatva. Ima után Tóth Sámuel zsinati jegyző különböző jelentéseket terjeszt elő. Világi elnök br. Vay Miklós gyengélkedése miatt az elnöki teendők végzésére nem lévén képes, kéri a zsinatot egyideig helyettesnek állítására, kifejezvén azon reményét, hogy a végső tárgyalások vezetésére ő maga is, amennyiben állapota megengedi, meg fog jelenni. A zsinat általános éljenzéssel veszi tudomásul az elnök igéretét és az elnöki szék elfoglalására Tisza Kálmán világi alelnököt kéri fel. Ugyancsak a fenti ok miatt Kun Bertalan püspök, egyházi elnök jetenti be elmaradását s egyszersmind tudatja, hogy a maga helyettesítésével Debreczeni Gábort bizta meg. A zsinat sajnálatát fejezi ki az egyházi elnök hoszszas rosszulléte felett, s egyúttal azon őszinte óhajának ad kifejezést: vajha minél előbb a maga körében láthatná és tisztelhetné az agg pátriárkát. Az elnöki szék elfoglalására Papp Gábor egyházi alelnököt kéri fel. Gr. Tisza Lajos főgondnok távolmaradásának indokolására tudatja az elnökséggel, hogy a király személye melletti miniszterré történt kineveztetése miatt állandó lakását Bécsbe tette át. Minthogy azonban egyelőre nem tudja, hogy teendői mily mértékben kötik oda, kéri a zsinatot, hogy az általa elfoglalt és betöltött különböző bizottsági állások betöltésére vonatkozó intézkedéseit néhány napra függeszsze fel, mely idő alatt tájékozást nyervén teendőiről, a zsinatot értesíteni fogja. A zsinat ezt tudomásul véve, intézkedéseit néhány napra felfüggeszti. Jelenti továbbá jegyző, hogy a részint halálozás, részint egyéb ok miatt megüresedett zsinati r. tagsági helyek elfoglalására a póttagok szólíttattak fel. Vályi János, a tiszántúli egyházkerület főgondnok helyetteséül Horthy István gondnok, Szőke János helyett Kiss Álbert, Segesváry József helyett Újlaki Gábor, Lukács Ödön helyett Görömbei Péter, Gencsi Albert helyett Ujfalusy Béla, Szeremley Sámuel helyett Garzó Gyula, Váradi Gábor helyett Tóth Jenő, Bornemissza József helyett Tóth Dániel, Bernáth Elemér helyett Vécsey József, Antos János helyett Ádám László, Dömötör Lajos helyett Dóczy József, Sipos Pál helyett Szánthó János, Szalay Ferenez helyett Kálmán Gyula, Konkoly Thege Gyula helyett Rácz Gyula, Révész Kálmán helyett Németh István, gr. Kuun Géza helyett Simó Lajos és Fráter Imre pótképviselők hivattak be. Ezután a tagok névsora felolvastatván, az elnökség a zsinatot határozatképesnek mondja ki. Szász Károly püspök jelenti, hogy megbízatásához híven járt az illetékes hatóságnál a gyülésteremnek a további tanácskozásokra való átengedése érdekében. Minthogy november 26., 28., és 29-én a terem el lesz foglalva, ajánlja a zsinatnak, hogy e napok alatt rendes üléseket