Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-24 / 51. szám

házunknak. A minden áldások és kegyelem Ura segítse meg egyházunk törvényhozóit a nehéz munkában. A fenforgó egyházpolitikai viszonyok és küszöbön álló reformok között kétszeres fontosságot nyernek zsinatunk tanácskozásai. E végből nagyon óhajtandó volna, hogy zsinatunk e harmadik ülésszakkal se zárja be tanácskozásait, hanem a kész törvényjavaslatok és előkészített ügyek elintézése után ismét napolja el magát addig, míg az egyházpolitikai reformtervezetek konkrét alakot öltenek. * A két prot. egyház zsinati vegyes bizottsága, mely a két evang. egyház közös ügyeinek elintézésére 25 tagból szerveztetett, f. hó 26-án délután öt órakor fog ülést tartani az evang. főgimnázium termében. A bizottságra sok fontos ügy előkészítése vár, köztük a debreczeni és kolozsvári fakultások kérdése is. Legújabban Bánó József, buzgó egyházi felügyelő, a »Pesti Napló« nov. 18-iki számában azzal az indítványnyal lépett fel, hogy a vegyes bizottság tegyen kezdeményező lépést az erdélyi lutheránusokkal, valamint az unitáriusokkal való szövetkezésre. Annyi bizonyos, hogy a vegyes bizottságra nagy feladatok megoldása vár, ezek között az összes egyházpolitikai kérdésekben is ez a bizottság van hivatva irányt adni a protestánsok magatartására nézve. * Az uj kormány egyházpolitikai programmját Weherle miniszterelnök f. hó 21-én következőleg körvonalozta a képviselőházban: >Mindenekelőtt kijelentem, hogy a vallásügyi politika terén azon komoly törekvéstől vagyunk áthatva, hogy az állam érdekeinek biztosítása mellett a vallásos nyugalom és béke meg ne zavartassék, hogy ezeket érintő összes közintézményeink akként rendeztessenek be. hogy a vallásos béke és nyugalom állandó megóvásának biztosítékai legyenek. Mint már a megelőző kormány is kijelentette, a koronalegmagasabb jóváhagyásával, megállapíttattak azok az elvek, amelyek az izraelita vallás törvénybe iktatására, a vallás szabad gyakorlatára és az általános polgári anyakönyvek behozatalára vonatkozó törvények alapját képezik. Ezen elvek alapján már elkészíttetett az izraelita vallás recepciójára vonatkozó törvényjavaslat, és munkába vétettek a vallás szabad gyakorlatára és az általános polgári anyakönyvek behozatalára vonatkozó javaslatok, ugy, hogy ezeket még a téli ülésszak folyamán alkotmányos tárgyalás végett képesek leszünk előterjeszteni. Ez utóbbi törvényjavaslatban, mely az általános polgári anyakönyvekről szól, oly intézkedést szándékszunk fölvenni, hogy addig, míg a polgári anyakönyvek általán életbe léptethetők lesznek: a jelenlegi anyakönyvekben az anyakönyv-vezetők az elkeresztelési esetben azt is tüntessék ki, hogy az 1868. Lili. t.-c. szerint az illető elkeresztelt mily vallásunak tekintendő és amennyiben az anyakönyv-vezetők e követelménynek meg nem felel nének. az illető helyen a polgári anyakönyvezés azonnal életbeléptethető legyen, viszont e törvény meghozatalával egyidejűleg az 1890. február 26-diki miniszteri rendelet hatályon kivül helyeztessék. Az egyházpolitikai kérdések negyedikére, a családjog kiegészítő részét képező házassági jogra nézve, az újonnan alakult kormány immár abban a helyzetben volt, hogy a házassági jog alapelveire és ezek közt a kötelező polgári házasságra nézve is egyhangú megállapodásra juthatott, minélfogva legfelsőbb elhatározást eszközölt ki annak elvi kijelentésére, a házassági jogra vonatkozólag kidolgozandó és már munkába vett törvényjavaslat a minden állampolgárok közt kötendő házassági viszonyból eredő jogi kérdések fölötti általános állami bíráskodás és a kötelező polgári házasság alapelvei alapján készíttessék el. Ebből önként érthető t. ház. hogy az nem érintheti Ő Felségének azon legmagasabb jogát, hogy a kivitelre és egyes részletes intézkedésekre nézve legmagasabb elhatározását akkorra tartsa fenn, midőn a kidolgozott törvényjavaslat eléje terjesztetik. Ezen a házassági jogra vonatkozó törvényes intézkedések által az 1868: LI1I. t.-c.-nek abbeli rendelkezései, melyek a szülőket azon jogukban, hogy gyermekeik vallási hovatartozása iránt rendelkezzenek, jelenleg akadályoznak, hatályon kivül helyeztetnek.« * Antos János gondnoki jubileumáról irják Lapunknak: A kecskeméti ev. ref. egyházmegye folyó hó 9-én fejezte ki háláját szeretett gondnokának sepsi-rétyi Antos János urnák, volt 1848/49 iki honvéd táborkari alezredesnek, buzgó gondnoksága 25-ik évi évfordulóján. Az egyházmegye esperesének, Ádám Kálmán urnák vezetése alatt Ádám László egyházmegyei tanácsbiró, Takács József czeglédi, Szántó Elek abonyi és Sikó Ernő tiszavárkonyi h.-lelkészekből álló küldöttség ekkor adta át az ünnepelt férfiúnak, saját abonyi lakásán, a választékos ízléssel készült emlékalbumot, a család egy részének, Antos Jánosné szül. Báró Radák Katalin ő méltóságának és három gyermekének jelenlétében. Ádám Kálmán esperes ur megható szavakban ecseteié az ünnepelt 25 éves gondnoksága alatt csüggedést nem ismerő s az egyházmegyét boldogító lankadatlan küzdelmeit, fáradozásait. »Nem tudom, ugy mond, hogy e szerény album Jábes könyve lesz-e, melyre Nagyságod fejét lehajtva, a szabadság harcterére visszamerengő lelke bút ne lásson soha, vagy Jákob kőpárnája! De egyről meg vagyok győződve, ha Nagyságod ennek egyes leveleit forgatja, mindenik oldalon egy-egy arcképét látja azon számtalan alaknak, kik Nagyságodat leikök őszinte szeretetével tisztelik és becsülik,« stb. Meghatottan hallgatá végig az érdemekben megeszült gondnok az egyházmegye több mint 80 ezer hive őszinte érzelmének meleg tolmácsolását és válaszában örömkönyek között biztosítá a kecskeméti egyházmegyét arról, hogy míg él, ezután is ennek javát munkálni a legszentebb kötelességének tartja. »Ifjúságom virágában, hazám szabadságának védelmében kezdém meg pályafutásomat, egyházam javának munkálásában folytatám azt, mondá az ünnepelt, s mindezt könnyű volt megtennem Isten kegyelmével, mert gyermekkoromban hazám s vallásom szerelmét mint két legszentebb kötelességemet tanultam megismerni szép hazámban, Erdélyben, a szabadság klasszikus löldjén.« íme így áldatik meg a férfiú, ki féli az urat, kit hazája hő szerelme s vallásának erős hite szép tettekre hevíteni soha meg nem szűnt. A kedves ünnepélyt fényes ebéd zárta be a jubiláns házánál, hol többen sikerült toasztokban éltették az érdemes férfiút és drága családját. Az áldások Istene tartsa is meg őt soká édes hazánk, drága, egyházunk és forrón szeretett családja számára. Tisza-Várkony, 1892. nov. 12. S. E. * Ez is belmisszió. A Vértes aljáról irják Lapunknak, hogy Biczó Pál pátkai lelkész, ki vértesaljai gyülekezeteink történetében búvárkodik, a szomszédos egyházak felkérésére egyháztörténelmi felolvasásokat tart az egyes gyülekezetekben. Ily kérelemnek engedve — mondja a tudósítás — tartott történelmi felolvasást Biczó Pál lelkésztársunk e hó 6-án Zámolyon, nagy és figyelmező sokaság előtt a zámolyi; majd e hó 13-án Csákváron az itteni buzgó hallgatóság előtt a csákvári egyház történetéből. Csodálkozva, álmélkodva hallgatta a jelen nemzedék apái hitbuzgalma, áldozatkészségének, vallásáért kiállott nagy szenvedéseinek ecsetelését; de lelkesülve hallgatta a megragadó előadást, melylyel tisztelt barátunk az isteni ige erejével, egyházunk változatos, megpróbáltatásokban oly gazdag eseményeinek elősorolásával a gyengéket erősítette, a csüggedőket vigasztalta, az erősebbeket bátorította. A csákvári felolvasás ünnepi hatását emelte az itt fennálló