Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-24 / 51. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Vasárnapi, ünnepi és alkalmi Imádságok szószéki használatra. Irta BiJci Károly györgyteleki ev. ref. lelkész. Szatmártt. 192 nagy 8-adrét lap. Nagy gyönyörűséggel olvastam végig ezen imádságokat. Hamarjában nem is tudtam számot adni magamnak arról, hogy mi bájolt el annyira, ez a mi szép magyar nyelvünk zengzetessége, egyszerű fensége-e, vagy tán ez imákból kiömlő közvetlen melegség, az a keresetlen hang, mely szivből jöve, egyenesen a szívbe hat, vagy az a derült világnézet, mely sohasem jajgat ott, hol örülhet is, mely a földi életnek meglátja fény oldalait és inkább itt tekint szét, ezt kedveli; vagy az a lútteljes, vallásos buzgóság, Istenhez való ragaszkodás, mely ez imák olvasásánál a lélekben megelevenedik és melynélfogva mintegy önkénytelenül a buzgóság szárnyain felemelkedünk oda, hol a menny lakói Isten királyi székének előtte letelepednek, Mikor e könyvet leteszi az ember, valóban ugy tetszik, mintha egy szép virágokkal és gyümölcsökkel pompázó kertből jött volna ki, hamarjában nem tudja, melyik volt szebb, mi tetszett leginkább és bár messze távozzék is, mintegy érezni véli a jó illatot és magával viszi a kedves benyomást; ugy tetszik, mintha templomból jöttünk volna ki, hol lelkünk Istennel való társalkodásunk által megnyugodott, hitünk erősült, életszeretetünk fokozódott és mennyei javakkal gazdagíttattunk. Ez az összbenyomás végig olvasva e művet. Ámde kezdjük elől! Amint a fenti cím is mutatja, a mű három részre oszlik: I. Vasárnapi imádságok és pedig közönséges vasárnapokon a) reggeli beszéd előtt 1—16; b) beszéd után 1—8; tavaszi, nyári, Őszi és téli, mindenik alkalomra, reggeli egyházi beszéd előtt 2—2 és beszéd után 2—2 ima; úrvacsora osztáskor 1 beszéd előtti és 1 beszéd utáni ima; vasárnap délután a) beszéd előtt 1—12; b) beszéd után 1—8; úrvacsora osztáskor délután: 1 beszéd előtti és 1 beszéd utáni ima. II. Ünnepi imádságok, adventi vasárnapokon, reggeli beszéd előtt 1—4; beszéd után 1—4 ; karácsonykor reggeli beszéd előtt és után 2—2; délután beszéd előtt és után szintén 2—2 ima; ó-esztendő délutánján 1; uj-esztendőben reggeli beszéd előtt és után 1—1; délután beszéd előtt és után 1—1; virágvasárnapon reggeli beszéd előtt és után 1—1; nagypénteken reggeli beszéd előtt és után 1 — 1; délután beszéd előtt és után 1—1; húsvétkor reggeli beszéd előtt és után 2—2; délután beszéd előtt és után 2—2; áldozócsütörtökön reggeli beszéd előtt és után 1—1 ; délután beszéd előtt és után 1—1; pünkösdkor reggeli beszéd előtt és után 2—2; délután beszéd előtt és után 2—2 ima. III. Alkalmi imádságok, bűnbánati, böjti, aratási, urvacsorakor, szűk aratáskor 1—1 beszéd előtti és utáni imával; iskolai év megnyitásakor 1; reformáció emléknapján beszéd előtti és utáni 1—1 ima; március 15-én 1 ima és 1 betegekért mondandó imádság. E felsorolt tartalom mutatja, hogy a vasárnapok mellett, minden szorosan vett istentiszteleti alkalomra megvan a szükséges mennyiségű ima, tehát a gyakorlati igényeknek megfelel; csak azt jegyzem meg, hogy ha böjti imádságot vett fel az iró, akkor kellett volna farsangit is. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy helyeslem a farsang és böjt elnevezések megtartását, vagy némely vasárnapoknak ezek által való kiemelését, sőt kiindulva abból, hogy a keresztyénnek mindig mértékletesnek és alázatos"lelkűnek kell lenni: határozottan ellene vagyok e megkülönböztetéseknek. Ugy tekintem ezeket, mint pápista maradványokat, melyeket ki kell küszöbölni. Igénytelen megjegyzésem tehát csak annyi, hogy ha már különös böjti ima van, lehetett volna különös farsangi imát is felvenni csupán a paralellismus kedvéért. Tartalmilag tekintve, ez imák változatosak és tartalmasok, ugy hogy sohasem válnak egyhangúakká és üresekké. Isten dicsőítése, iránta érzett hála, az emberi lélek hite, bizodalma, óhajtásai, vágyai, szükségei gazdag különféleséggel és mély vallásos érzéssel jutnak kifejezésre; de gazdagok az életből, természetből és tapasztalatból nyert gondolatokkal; telvék magasan szárnyaló, a lelket felemelő eszmékkel s épen ezért felmelegítik, vallásos melegségre buzdítják a szivet, gondolkodni serkentenek és az eszmék világába ragadva a lelket: eszméltetnek magasabb rendeltetésünkre. A bibliai gondolatok, eszmék nem idézetekben, hanem az iró saját szavaival vannak igen ügyesen feldolgozva, ugy, hogy idézettel bár csak elvétve találkozunk, de azért a szellem bibliai, krisztusi, keresztyéni. A látható világ, a magas égbolt, az égi testek sokasága, hegyek, völgyek, a porszem, a fűszál, a lágy szellő és a csevegő patak, a teremtett állatok milliói (7. 1.) stb. igen szépen vannak felhasználva, mintegy költőileg csoportosítva az imádás és tisztelet érzéseinek kifejezésére és felköltésére. Minden, ami létezik, Isten nagyságának és jóságának felismerésére vezeti a lelket; minden földi jelenség hitet, bizalmat lehel, hálára buzdít, az erkölcs és vallás magas régiói felé irányítja érzésünket, gondolatunkat. Tartalmasak és igazán keresztyéniek ez imák ott, ahol saját semmiségünket festik Isten mindenhatóságával szemben; midőn a lélek a megalázkodás, a remegés és félelem állapotából kiemelkedve, a Krisztus kijelentése folytán, gyermeki szeretettel szólítja Istent Atyának és hitteljes bizodalommal csüng rajta, s mint gyermek atyja előtt, hálát, örömet és megnyugvást érez annak gondviselésében. Mély és fenséges gondolatok, igaz vallásos érzés, mely sohasem lesz érzelgőssé, világos gondolkozás, erős hit, mely másokban is hitet kelt, egészséges kálvinista keresztyén felfogás, derült világnézet — ezek jellemzői ez imáknak. Szerkezetük természetes egyszerűségű, az iró nem kötötte meg érzelmeit és gondolatait, nem mérte ki azoknak a helyét, hanem irt, amint ihlete hozta magával és ez teszi aztán olyan közvetlenné, mesterkéltség nélkülivé imáit, hogy az olvasó, vagy hallgató ugy érzi, mintha saját lelkéből volnának merítve. És ez nagyon helyes is, mert az ima, mint a lélek legmagasabb szárnyalása, nem tűrheti a megkötöttséget; ez azonban nem azt teszi, hogy az ima alkotó elemeire tekintettel ne legyünk és némely elemnek túlságos tért engedjünk, a mást pedig csak érintsük vagy egészen elhagyjuk. A lélek szabad szárnyalását nem megkötni, hanem irányítani kell. Nem merülhetünk el Isten dicsőítésében és irgalmának érezésében, ha a saját gyarlóságunkat, bűnös voltunkat meg nem vizsgáljuk, be nem ismerjük és be nem valljuk ; nem kérhetjük és nem várhatjuk az ő szeretetét, gondviselését, ha fogadásokat nem Ígérünk vagy nem akarunk tenni. Csak ha lelkünket teljesen megnyitjuk előtte, csak ha sziv, öntudat, értelem, akarat, multunk és jelenünk, szóval egész lényünk saját magunk által táratik föl előtte — aki úgyis ismer minket — csak akkor van az imának ránk visszaható áldott hatása, akkor add szivünknek megnyugvást, boldogságot. Ebben van, ebben kell állani az ima főcéljának és ezen cél elérésére minden elemet fel kell használni. Az iró túlnyomólag két vagy három főelemet használ ez imákban: dicséret, hálaadás, kérés, ezek a fő alkatrészek, különösen a közvasárnapi imádságokban; az ünnepiekben és alkalmiakban már ott van a bűnvallomás is,