Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-04 / 5. szám

ez iránynak, s mutaták be áldozataikat rövidebb, de inkább lirai és epikai műveikben,*) melyek azonban az égi szűz titokteljes tulajdonainak képtengerbe fulö örökös változatai, sokszor minden tartalom, gyakran minden izlés nélkül. A keresztes háborúk idejéből alig valami különbséggel ugyané képet tüntetik fel a többi nemzet irodalmai is. A szentek és Mária tiszteletének, s a rólok irt költemények feszült hangjának e túltengése később részben szűnni kezd. A biblia újra hódít s verses evangéliomok, rímes szent históriák sorakoznak a legendák mellé, melyek mind inkább vesztik egyetemes jellegüket ugy annyira, hogy csak nem minden vidék könyvtárában más-más sanctologiák és legendáriumok maradtak fen. Hozzájárult ehhez a költészet átalános hanyatlása, a képzelem erejének megcsökkenése, a józanodni kezdő ész reakciója, mely aztán rendesen didaxisban szokott végződni. A vallásos tárgyak epikai feldolgozása lassan megszűnik, s megjelen utódként az egyházi íawköltészet, az elbeszélő alak helyét elfoglalja a tani, a prédikáció, mely mellett az allegorikus dogmatikai elem is csakhamar érvényre emelkedik. Az ó-szövetség protipikus jellege az új-szövetséggel szemben,2

) melynek kutatása szintén igen kedvenc foglalkozása volt a kornak, az e feletti moralizálás először prózában, azután a mystériumokban megveti alapját a drámai művészetnek, mely aztán, mint az egyház szülötte, sok ideig ennek szolgálatában marad. Különben a színi költészet Európa minden keresztyén népénél a kultuszban gyökerezik, kezdetben, mint a liturgia kisegítője szerepel s csak midőn szűk neki a templom, költözik át az iskolába, majd a piacra, a közterekre s szélesíti meg tartalmi körét világi tárgyakkal. Első anyaga a Jézus élettörténetének az egyes ünnepeknek megfelelő szakasza, majd egyéb uj-testamentomi elbeszélés, mint a gazdag és Lázár, a tiz szüzek s főként a tékozló fiu, de leginkább, kivált a protestánsoknál, az ó-testamentom szent történetei: Ádám és Éva, József s főként Zsuzsánna. Mind e művek természetesen nem műalkotások, jobbára csak kísérletek, cselekmény nélküli párbeszédek, sokkal inkább epikai, mint drámai előadással. 3

) A középkor véghatárán s az újnak küszöbén áll Dante hatalmas alakja, ki a vallásos epika terén a legnagyobbat alkotta, mely mind e napig felülmúlva nincs. Az »Isteni színjáték* regényes színezete mellett is a világirodalom első rangú vallásos költői alakítása. Utána Tassó is gyarapítá nemzete babérait»Megszabadított Jeruzsálemjével, mely különösen a keresztes háborúk korát tünteti elénk legkiemelkedőbb vezéreszméiben. A »Luziada« a kicsiny portugall nép dicsőségét zengi, de e dicsőséget ugy fogja fel, mint amelyet a legmagasztosabb eszme: a keresztyénség terjesztése körül végzett fáradozásaiban *) Epikailag dolgozzák fel életét Werner von Tegernsee, Philipp, Walther v. Rheinau, Wernher v. Schweiz; lirailag ömledeztek hozzá Walther v. d. Vogelweide, Gottfried v. Strassburg, Konrád v. Würzburg. E tárgyú művek még a »Goldene Schmiede*, »Von Maria's Grüssen«, »Die Himmelfahrt Maria's* című költemények. L. bőven Gervinus id. m. I 499. II. 92. III. 130. 2) »Példa az <5 törvény az uj törvénynek* Tinódi Judit története 402 sor. 3) A vallásos költészettel s főként a reformáció eszméivel való nagy rokonsága miatt e drámák költészete kiváló figyelmet érdemel. L erre vonatkozólag gervinus id. m. II., III. 73—124 — Goedeke. Deutsche Dichtung im Mittelalter I. Band. IX. Buch: Spiele. — Tittmann. Scbauspiele aus dem XVI.-ten Jahi-h. I., II. B Einleitung. — Ders. Die Schauspiele der eng. Komödianten. Einl. — Ders. Die Sch. des Herzogs H. Jul. v. Braunschweig, kinek »Zsuzsanná« ja egyike a legjobb e nemű műveknek. — Pilger. Die Dramatisirungen der Susanna. — Holstein Das Drama vom verlorenen Sohn. Ugyané tárgy Spenglertől is, Ism. Egy. Phil. Közi. XIV. 55. Heinrich id. mű. II. 205. 309 kk. szerzett. Velők zárul a katholikus költészet, hogy helyet engedjen egy uj eszmének, mely Németországból indulva ki, bejárja s meghódítja a világot. A reformáció korával a vallásos költészet mezején a németeknél az egyházi ének (Kirchenlied) indul nagy virágzásnak, melynek kezdője s szerencsés művelője maga Luther, a nagy vallás- és nyelvreformátor, *) kinek nyomában megszámlálhatatlan egyházi ének- és vallásos dalszerző lép. 2

) A költészet egyéb ága pang, a létrejött epikai művek alig egyebek, mint versbe szedett bibliai kivonatok vagy körülírások minden alakítás és költészet nélkül; a mult enemü termékei helyére a fentebb említett drámai művek léptek, melyek e korban a vallástisztítás és hitújítás szolgálatában és érdekében a leghathatósabb eszközöknek bizonyultak. A reformáció utáni században a német költők Opitz példájára az époszt mellőzik; ami e nemben történt, igen csekély értékű. Minő anakronizmus pl. midőn Gryphius a XVII-ik században latin époszban énekli a Krisztus szenvedését és halálát. Az epika helyett a biblia lirai tárgyalásra alkalmas részeihez fordulnak inkább s különös előszeretettel viseltetnek az Énekek Éneke iránt, mely erre a célra kiválóan alkalmas is; de mit szóljunk azon izetlenséghez, midőn Ésaiás és Jerémiás prófétákkal német alexandrinekben mondatják el azokat a megragadó jövendeléseket, melyek az eredeti formában több költészetet lehelnek, mint az egész német vallásos irodalom. 9

) A tani rész is túlontúl előtérbe nyomult s csaknem végkép kipusztítá a költői elemet. A hit általi megigazulás pl. igen fontos tárgya a ker. hittannak s még fontosabb része a ker. életnek, de azért micsoda hatást várjunk azon költeménytől, mely rímekben akarja nekünk e dogma igazságát bebizonyítani? Vájjon lehet-e csak egy szemernyi poézis is azon angol verses műben, melynek címe: Kézikönyv a bűnökről! ? 4

) Vigasztaló képet most is az egyházi lira mutat, mely téren Opitz, Rőling, Fleming néhány bensőségteljes dalt adtak, Gerhardt és Spe pedig valódi sikereket arattak. Drámai téren a Weise ó-szövetségi tárgyú művei említhetők, melyek azonban csak dialogizált történetek. A teljes siker pálmáját e században Anglia ragadja el a többi népek elől, a nagy puritán költő »Elveszett paradicsom «-ával, mely fogyatkozásai mellett is örök emléke leend a költői lelkű, mély hitű Miltonnak. Ugyanő tisztán bibliai történetekkel is foglalkozott, a Krisztus születéséről és haláláról verseket, Sámsonról pedig egy hideg és magasztos tragédiát irt. 5

) A Heliand Klopstockban gyulád még egyszer lángra, hogy rövid ideig tartó vakító tündöklés után utolsó lobbot vessen; s mint epikai tárgy, letűnjék a lehetőség határáról. A »Messiás« hatása óriási volt korára, s ma már csak az irodalomtörténész ismeri. E mű a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy a Jézus élete nem epikai tárgy, Jézus nem epikai hős, s a »Messiás« nem éposz. Az egész új-szövetségben nem gondolok tárgyat, mely epikai feldolgozásra alkalmas volna. Pl. a Pál apostol eseményekben különben elég gazdag utazásaiban, hol vannak az elemek egy keresztyén Odüsseia írására? A Jézus élete ily célra még kevésbbé alkalmas. Már maga az, hogy ez élet epikai *) Deutsche Dichter des XVI-ten Jahrhunderts. XVIII. Band. Dichtungen v. M. Luther. Einl. 2) A Moser és Hardenberg dalregistere 60 ezer verskezdetet foglal magában. L. e tárgyra Wackernagel : Das Deutsche Kirchenlied. 5. k.. Weber: Gesch, des Kirchengesanges in ref. Schweilz. 3) Esaiást Milág Marion adja 114 énekben, Jeremiást és Jónást Opitz. Gervinus i. m. III. 327. 4) Taine id. m. I. 130. 5) U. o. II. 456.